„Aki meg akarja menteni a lelkét, annak keblében három szívnek kell dobognia, úgymint:
Istenért – fiúi szív, felebarátjáért – anyai szív, önmagáért – bírói szív.”
(Szent Paszkál)
„Ne „kürtöltess magad előtt” és ha mégis kitüntetnek, a dicsőséget ne magadnak, hanem Istennek tulajdonítsd, aki a sikert adta.”
Szent Paszkál, az Eucharisztia nagy szentje!
Az Úr Jézus a legszentebb Oltáriszentségben nemcsak örökös Királyunk, hanem lelkünk mindennapi tápláléka és életünk vigasztalója.
A szentek közül a legjobban talán Szent Paszkál, az egyszerű ferences testvér értette ezt meg s azért tiszteljük benne az eucharisztikus egyesületek pártfogóját.
Az emberek közül ma mind többen és többen kezdik megérteni és értékelni a Legméltóságosabb Oltáriszentségben az Úr legdrágább ajándékát.
Akik az Oltáriszentség előtt térdelve az erősség lelkéért, vigasztalásért és lelkükben tartós békéért esedeznek, azoknak Szent Paszkál élete és erényei legyenek útmutatók az égi haza felé vezető ösvényeken.
Azért ezt a nagy Szentséget, – Leborulva imádjuk
Teste s Vére a Krisztusnak, – Mert itt vagyon jól tudjuk
Bár elménkkel meg nem fogjuk, – Hitünkkel megfoghatjuk.
Az Atyának és Fiúnak, – Dicséret és tisztesség
Szentlélekkel egyetemben, – Áldás örök dicsőség
Háromságban egy Szent Isten, – Áldjon minden nemzetség!
Amen
Tantum ergo Sacramentum – Veneremur cernui:
Et antiquum documentum – Novo cedat ritui:
Praestet fides supplementum- Sensuum defectui.
Genitori, Genitoque – Laus et jubilatio,
Salus, honor, virtus quoque – Sit et benedictio:
Procedenti ab utroque – Compar sit laudatio.
Amen
A spanyolországi Torre Hermosa faluban született 1540-ben egyszerű földműves szülőktől. Alig volt pár éves, amikor édesanyja elvitte a templomba s elmagyarázta neki, ki lakik ott az oltáron a kis szekrényben. Ettől kezdve vonzotta a szentségi Úr Jézus. Kisgyerekként többször kereste az alkalmat, hogy bemehessen a templomba, és térdelhessen a „kis szekrényben élő” Úr Jézus előtt.
Tanulás helyett szegény szülein kellett segítenie: ásót, kapát fogott, hogy keze munkájával hasznukra legyen. Később, szülei halála után elszegődött juhászbojtárnak egy gazdához. Becsületessége láttára gazdája megengedte, hogy reggel misehallgatással kezdje napját, aztán legeltette a nyájat. Sokszor látták a réten térdre borulva imádkozni. Amikor templomtól távolabb meghallotta az úrfelmutatásra szóló harang szavát, térdre borult, hogy imádja az Oltáriszentséget. A falusi emberek először gúnyolódtak rajta, de amikor látták, hogy szíve mélyéből teszi, amit tesz, becsülni kezdték. S amikor észrevették, hogy tanulatlan ifjú létére mennyit tud beszélni az Oltáriszentségben lakó Jézusról és a neki hódoló angyalokról, szívesen hallgatták szavait, és elhitték neki, hogy angyalokkal társalog. Szent juhásznak kezdték nevezni. Gazdája örökösévé akarta fogadni. Amint észrevette, hogy tisztelet kezd kialakulni körülötte, alázatosságból elhagyta a világot,
Paszkál 24 éves volt ekkor, s úgy döntött, hogy abbahagyja a juhászkodást, és Monfortban egy szigorított módon élő ferencesek kapuján kopogtatott. Miután szándékát alaposan kivizsgálták és alázatosságát próbára tették, felvették egyszerű ferences testvérnek.
Amikor elöljárói észrevették bölcsességét, a papjelöltek közé osztották be. Ő azonban nem akart pap lenni, mert nem tartotta magát méltónak arra, hogy az égből lehívja az egyszerű ostyába magát az Urat. Megmaradt hát egyszerű laikusként Paszkál testvérnek.
Szerzetesi hivatását minden szempontból mintaszerűen töltötte be. Nem volt olyan alantas munka, mit nem végzet volna szívesen. A szent szegénységet megható következetességgel viselte. Azt írják róla, hogy a csuhát, amelybe fogadalomtételkor beöltöztették, egész életében viselte. Folt hátán folt volt rajta, de ő ezeket a foltokat kitüntetésnek tartotta. Cellájában egy fatuskó szolgált szék és vánkos gyanánt.
Szerzetesként még nagyobb buzgósággal vette körül a szentségi Jézust. Minden szabadidejét nála töltötte. Az Oltáriszentség volt számára az iskola, ahol égi bölcsességet tanult. Ez észrevehető volt nemcsak szavaiból, hanem abból is, hogy az egykori írástudatlan juhászhoz nagy tudású emberek jöttek jótanácsért. Megtanult írni és olvasni. Tanítója állítólag egy angyal volt. Ezt el is hitték neki, mert a könyv, amit az Oltáriszentségről írt, mélységes hitről és angyali odaadásról szól.
Paszkál testvér annyira szerette az Oltáriszentségben rejtőző Üdvözítőjét, hogy érte vértanúságot szeretet volna vállalni. Ezért nagyon boldog volt, amikor elöljárói Rómába küldték, hogy bizonyos iratokat a rend Generálisapátjától elhozzon. Útját gyalogszerrel, csuhában tette meg, s minden alkalmat megragadott, hogy az embereket jóra intse. Amikor útja a dél-franciaországi hugenotta protestánsok között vezetett, még hangosabb volt „hithirdetésben”. Gúnyt és bántalmazásokat viselt el, kövekkel megdobálták, megverték, sőt be is zárták, mert kémnek gondolták. A végén szabadon elengedték, és vértanúság nélkül élve hazakerült.
Visszatérve ott folytatta, ahol abbahagyta: szentségimádás és engedelmesség volt a napi, sőt az éjszakai programja.
Élete utolsó éveit majdnem kizárólag a szentségi Úr Jézus imádásában töltötte. A villareali kolostorban hunyt el éppen ötvenharmadik születése napján, május 17-én. A templomban ravatalozták fel. A hagyomány szerint az érte mondott mise alatt úrfelmutatáskor halott szemei felnyíltak. Mivel sírjánál sok csoda történt, V. Pál 1618-ban boldoggá, VIII. Sándor 1690-ben szentté avatta. XIII. Leó pápa pedig 1897-ben az összes eucharisztikus egyesület védőszentjévé nyilvánította.
„…Baylon Paszkált, a tanulatlan laikus testvért maga elé hívatja a ferences gvárdián, valami házimunka megbeszélésére. Amint a parancs vétele után távozni akar, valami kis cédula hull ki kámzsájából. A gvárdián megnézi, feljegyzések vannak rajta. De nem akármilyenek, hanem a lelki élet legmélyebb kérdéseiről isteni bölcsességgel teljesek. „Honnan írtad ki ezeket, Paszkál testvér?” Az alázatos testvér pirul, zavarba jön, de végül kénytelen megmondani, hogy bizony ezeket a megvilágításokat imádság közben kapta Istentől…”
Paszkál testvér a legméltóságosabb Oltáriszentség szentje, egyszerű ferences testvér, de nagy misztikus szent. Nagysága abban van, hogy nemcsak egész szívével hitte és szolgálta Jézust az Oltáriszentségben, hanem meg is akart halni érte. Csodálni való odaadás volt ez. De amíg megcsodáljuk, tanuljunk is tőle tiszteletet és áhítatot a köztünk lakó Úr Jézus iránt. Templomlátogatásaink és térdhajtásaink tanúskodjanak hitünkről!
Szent Paszkál elsősorban egyszerűségével, alázatával és minden kitüntetés kerülésével tűnt ki. Olyan magatartást alakított ki magában, amely nem tűrte el a népszerűséget, amely csak imádságra és engedelmességre volt hajlamos. Menekült mindentől, ami őt kiemelte, tiszteltté tette.
A mi „kivagyiságunk” világába szól bele:
Ne „kürtöltess magad előtt” és ha mégis kitüntetnek, a dicsőséget ne magadnak, hanem Istennek tulajdonítsd, aki a sikert adta.
Istenünk, te Szent Paszkált Szent Fiad testének és vérének szentséges misztériuma iránt csodálatos szeretettel árasztottad el. Engedd kegyesen, hogy mi is méltók legyünk az isteni lakomában azt a gazdagságot megízlelni, melyet ő megízlelt. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Ervin Gábor: „Mutasd meg az Atyát!” – A szentek könnyei – Részlet…
„…A nagy Pascal arról elmélkedik, hogy az Olajfák hegyén a tanítványok aludtak, míg az Üdvözítő a kínhalál előízét érezte. S ezt teszi hozzá:
„Jézus halálküzdelme a világ végéig tart: nem szabad aludnunk.”
De a részvéten kívül még egy fájdalma van a szenteknek.
„Mint a szarvas a források vizére, úgy vágyik utánad, Istenem, a lelkem” (Zsolt 42,2).
A Fájdalmas Anyának szenvedései nem szűntek meg Krisztus Urunk feltámadásával. Hiszen egész életében, minden hátralevő napján égett a vágytól, hogy újra megláthassa Fiát. Hiszen minél jobban ismerjük Istent, annál jobban vágyunk teljes bírása után. Minél közelebb jut a vas a mágneshez, annál nagyobb lesz reá a mágnes vonzóereje.
Az Istenhez közeljutott lélek Keresztes Szent Jánossal kiáltja:
„Ó szeretetnek égő lángheve,
Mely oly gyöngéden ütsz sebet,
Hol lelkem legmélyebb központja van…
Műved, ha úgy tetszik, fejezd be,
S tépd végre szét támadásodnak tárgyát.”
Boldog, aki Isten szeretete miatt már nem találhat boldogságot a földön!
„Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ő kielégíttetnek.”
Szent Paszkál szavai…
„Saját magadat csak annyira becsüld, mint egy rothadásba menő hullát. Az ember az ilyet nem is akarja látni, és hogy ne is lássa, befogja az orrát, hogy ne érezze a belőle kiáradó bűzt. Így fogsz magadról gondolkodni, és így fogsz cselekedni.”
„Sohasem várom be egészen az ellenséget. Ha érzem, hogy közelít, magam megyek elébe. Letörök egy jó tüskés gallyat a legközelebbi bokorról és addig verem vele magamat, amíg a szenvedély át nem változik szenvedéssé.”
„Aki veled érdem szerint akar bánni, bátran kiszúrhatja a szemedet, kiszakíthatja füledet, levághatja tested minden részét, mert nincsen egy érzéked sem, amellyel ne vétkeztél volna és ne érdemelted volna ki vele az örök kárhozatot.”
„Krisztus szeretete a mi végtelen gazdagságunk. Az a szeretet, amellyel érettünk kereszthalált szenvedett, hogy kiengesztelje az Atyát, Akitől minden szeretet jön… Az Atya szeretete hozta Krisztust is a földre, nemcsak azért, hogy a világot megváltsa, hanem hogy megismerhesse mindazt a szenvedést, ami embert érhet”.
„Testvéreim, ne feledjétek el, hogy ezekben a nehéz időkben a mi ferences zárdáink a katolikus Egyház szent várai, ahol Krisztus katonái készülődnek, hogy harcba szállhassanak az eretnekek ellen.”
„A buzgó lélek legfőbb segítsége az elmélkedés. De elmélkedni csak összeszedett lélekkel és nagy csendben lehet, amikor elhagyjuk a külvilágot és Istent hallgatva üdvös elhatározásokra jutunk.”
„Vágyom az Istennek tetsző engedelmesség után, hogy ne kelljen nekem azzal törődnöm: jó-e, amit teszek. Nincs nagyobb jó, mint a vak engedelmesség, amelyben úgy él az ember, mint az újszülött anyja karjai közt.”
„Uram, elemészt Utánad a vágy ! Jézusom, látni akarlak a fehér szent Ostyában mindig, mindennap, ameddig csak élek. Elepedek…! Szívem kiszárad, mint a virág a nyári nap tüzében… Uram! betege vagyok Oltáriszentségednek!”
Szent Paszkál, az Eucharisztia nagy szentje, gyújtsd lángra szívemet, hogy a te szereteteddel szeressem az Oltáriszentséget, és gondolatban éjjel-nappal ott virrasszak a tabernákulum előtt, mint valami lobogó, önmagát emésztő öröklámpa, amelyet csak a halál tud kioltani.
Ámen!
KERESZTJÁRÓ NAPOK – SZERDA
Könyörgő – kérő imák SZERDA
Mennynek Királynéja örvendezzél, alleluja, Mert akit méhedben hordozni méltó voltál, alleluja, Föltámadott, amint mondta, alleluja. Imádd_értünk Istent, alleluja.
V. Örülj és örvendezz, Szűz Mária, alleluja!
R. Mert valóban föltámadott az Úr, alleluja!
Könyörögjünk! Úristen! ki szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak föltámadásával a világot megörvendeztetni méltóztattál, add, kérünk, hogy az ő anyja, Szűz Mária által az örök élet örömeit elnyerhessük.
Az igazak atyjok országában fényleni fognak, mint a nap, alleluja!
V. Az egész földre kiterjed az ő hangjok, alleluja!
R. És a földnek végső határáig elhatottak igéik, alleluja!
Könyörögjünk! Isten, kinek jobbja a hullámokon járó Szent Pétert fenntartotta, hogy el ne merüljön, és apostoltársát, Pált, ki háromszor hajótörést szenvedett, a tenger mélyéből kimentette, hallgass meg minket kegyesen és engedd, hogy mindkettejük érdemei által elnyerjük az örök dicsőséget.
Uram, ne emlékezzél meg szüleink vétkeiről és a mi vétkeinkről és bűneinkért ne állj bosszút rajtunk
V. Irgalmazz a mi bűneinknek, Urunk!
R. A te nevedért.
Könyörögjünk! Hallgasd meg, Urunk, alázatos kérésünket; bocsásd meg előtted megvallott bűneinket, hogy jóvoltodból egyaránt megadd nekünk a bocsánatot és a békét.
Aquinói Szent Tamás imája
Örök mindenható Isten! közeledem egyszülött Fiad, Jézus Krisztusnak szentségéhez, közeledem, mint beteg az élet orvosához, tisztátalan az irgalom forrásához, vak az örök dicsőség fényéhez, szegény és ügyefogyott az ég és föld Urához, végtelen irgalmadért könyörgök, kegyeskedj meggyógyítani, mosd le utálatosságom, világosítsd meg
vakságom, gazdagítsd szegénységem, fedezd mezítelenségem, hogy az angyalok kenyerét, királyok királyát, uralkodók urát oly tisztelettel és alázattal, annyi töredelemmel és áhítattal, oly hittel, javulási feltétellel és szándékkal vegyem magamhoz, mint lelkem üdvének hasznos.
Engedd, Uram, hogy ne csak látszatra vegyem magamhoz Krisztus szent testét és vérét, hanem úgy, hogy e szentség erejét és hatását is érezzem.
Ó, jóságos Isten! add, hogy egyszülött Fiadnak, Jézus Krisztusnak testét, melyet Szűz Máriától vett magára, úgy vegyem magamhoz, hogy ezáltal misztikus testének élő tagja legyek.
Ó, szerelmes Atyám,engedd, hogy a kenyér színe alatt rejlő kedves Fiadat, kit most magamhoz veszek, egykor színről-színre láthassam és az örökkévalóságban vele lehessek!
Amen.
Hálaadó ima szentáldozás után Szent Paszkáltól
„Dicséret és hála neked, Uram, amiért engem, szegény bűnöst szent lakomádban részesítettél. Nagy alázattal kérem Fölségedet, hogy ez az áldozás adja meg nekem a hit és bizalom növekedését, szabadítson meg hibáimtól és a test kívánságaitól. Űzzön el belőlem minden hiúságot, erősítsen meg minden jóban. Főképp gyújtsa fel bennem a szent szeretetet és egyesítsen elválaszthatatlanul veled, Uram és Megváltóm.” Ámen!
