a) „Együtt valának Simon, Péter, Tamás és Natánael, Zebedeus fiai és más kettő az ő tanítványai közül. Mondá nekik Simon Péter: Halászni megyek. Mondák neki: Mi is elmegyünk veled” (Ján. 21,1-3). Föltámadás, dicsőség, istenfiúság dacára a fizikai és gazdasági áram előre tör; ezen az erkölcsi rend nem változtat egyszerre. Ime, Krisztus apostolai is, ezek a tenyeres-talpas emberek a galileai halásznép szokásaiban és gazdasági életében gyökereztek, csak nézeteikkel emelkedtek ki belőle. Az új idők kiindulásai belőlük valók; az új világ csíráját ők hordozták magukban. – Ez a mi fejlődésünk mintaképe; a jelenben gyökerezünk s egy jobb jövőn munkálkodunk; halászunk, robotolunk, de végtelen, mert örök életet adó erők feszülnek meg bennünk. Járjunk ez öntudatban; a gazdasági élet a talaj, melyből örök élet nő ki, ha ugyan van hozzá lélek, vagyis hit, remény, szeretet, tevékenység.
b) „De azon éjjel semmit sem fogának”. Éj és nap, siker és kudarc váltakozik fölöttünk; öröm és keserv, bánat és vígság tükröződik lelkünkön. Igy gondolta Isten a világot. Mi sohasem gondoltuk volna így. S mégsem mondhatjuk, hogy ez a világ az Isten világa; csak akkor volna az, ha a jóakarat érvényesítené az ember legjobb erőit. Sok erő van ugyanis, mely nem, vagy nem jól dolgozik. Pedig Isten ezt akarja. Lesz tehát éj, lesz sikertelenség, lesz keserv, lesz bánat, de ne legyen önhibánkból. Pozitív erőink mindig a világosságot, az érvényesülést, az erőt szolgálják! Emberek, mindent megtenni, ez az Isten akarata s azután… az éjt is elviselni!
c) „Megvirradván pedig, Jézus a parton állt, de nem ismerék meg a tanítványok, hogy Jézus az. Mondá azért nekik Jézus: Fiaim, van-e valami ennivalótok? Felelék neki: Nincsen. Mondá nekik: Vessétek a hajónak jobbja felé a hálót és találtok. Oda veték tehát, de nem birák azt kihúzni a halak sokasága miatt”. Jézus partja felől, az örök élet felől virrad; tekintete napsugár; szeretete jótétemény; mi ködben, fázósan, lucskosan nézünk feléje és várjuk segítségét. Ő kérdez: Úgy-e éhesek vagytok? Vész erőtök s éltetek? Ne féljetek; majd juttatok nektek is életet; de érezzétek át, hogy az örök révpart igazgatja a tengeren küzdőket.
d) „Akkor mondá a tanítvány, kit szeret vala Jézus, Péternek: az Úr az. Simon Péter a köntöst azonnal magára övezé és a tengerbe ereszkedék …” Pszichológiánk tele van itatva érzéssel és attól függ fölfogásunk, megnyugvásunk, kételyünk, hangulatunk, vérmérsékletünk, egészségünk és jellemünk. – Péter nem ismerte meg az Urat, de hallja, hogy ő az, és rögtön a vízbe ugrik és úszik; a hajó lassan megy neki. János pedig, ki megismeri, magába issza s élvezi, ülve marad, mert mindig vele van. Ez az égi, az a földi szeretet; ez a kontemplatív, az az aktív élet. Nekünk nagyon kell ez utóbbi; dolgozzunk s iparkodjunk közelebb jutni, jobban hasonlítani Krisztushoz; földön járni, hullámok közt úszni, de mindig feléje törni. – A szeretet ad szemet, az színez, inspirál; az ad intuíciót. Nézz Jézus tekintetével; mennyit fogsz látni! Akkor is fogsz látni örömöt, reményt, mikor más hangulatban, álmos világba néz bele.