Szent Pál röviddel halála előtt a börtönből ezt írta tanítványának, Timóteusnak: „Én nemsokára áldozatul esem. Közel van elköltözésem ideje. A jó harcot végigharcoltam, a pályafutást bevégeztem, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazságosság koronája, melyet az Úr, az igazságos bíró, azon a napon megad nekem, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik sóvárogják az ő eljövetelét. Az Úr mellém állt és erőt adott nékem. Továbbra is meg fog szabadítani engem minden gonosz cselekedettől és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség néki mindörökkön örökké. Amen.” (2 Tim 4,6-8/17-18)
Isten „fölötte nagy és drága ígéreteket ajándékozott nekünk”, gyermekeinek (2 Pét 1,4) Ő mindenható és jó és megtartja, amit ígér. Ezért várunk teljes bizalommal arra, amit Ő nekünk ígért: remélünk Istenben. Hogy reménységünk valóra válik, erre kétségtelen biztosítékot ad nekünk a mi Megváltónk, Jézus Krisztus, az ő szava, halála és föltámadása. „A belé vetett hit által járulhatunk teljes bizalommal Istenhez.” (Ef 3,12)
Isten a keresztségben a Szentlélek által megadja nekünk a remény ajándékát, hogy a mennyei javakat tőle remélhessük. A Szentlélek ad nekünk erőt arra, hogy mindent merjünk és eltűrjünk a mennyország győzelmi díjáért. Isten mindenekelőtt mennyei javakat ígér nekünk. „Ez az ígéret, amelyet ő ígér nekünk: az örök élet” (1 Jn 2,25) Ezért remélünk abban, hogy egy napon meg fogja adni nekünk az örök boldogságot és már most megadja bűneink bocsánatát és az Ő kegyelmét. Isten azokat a földi javakat is megadja nekünk, amelyekre a mennybe vezető úton szükségünk van. Ezért reméljük, hogy egészséget, élelmet, ruházatot és minden egyebet megad, ami üdvös nekünk. Szegénységben, betegségben és szükségben is bízunk abban, hogy Isten mindent a legjobban irányít és életünket teljes bizakodással helyezzük kezébe.
Aki túl kevéssé bízik Istenben, a kishitűség bűnébe esik. – Aki egyáltalán nem remél, a kétségbeesés bűnébe esik. – Aki olyat vár Istentől, ami Isten szentségével nem fér össze, a vakmerő bizakodás bűnébe esik, például aki félelem nélkül elkövet egy bűnt, mert azt gondolja: Isten úgyis meg fog bocsátani. Aki Istenbe veti reményét, él a reményből. Már itt a földön áttetszik rajta valami a mennyei boldogságból. Minden helyzetében állhatatosan imádkozik, türelmes a kísértésben, bajban és szenvedésben, bátran kiáll Isten országáért és minden erejével azon van, hogy örök célját elérje.
Krisztust a remény kezével tartjuk,
mi tartjuk őt és ő tart minket,
de csak addig tarthatjuk őt,
amíg ő tart minket.
(Szent Paszkáziusz Radbert)