„Fölméne a mennyekbe…” (6. hitágazat)
Jézus a feltámadás után még negyven napig maradt a földön. Ezalalatt az apostolokat Isten országára oktatta. A negyvenedik napon az Olajfák hegyére vezette őket, felemelte kezét és megáldotta őket. Eközben szemük láttára felemelkedett és felhő takarta el őt szemük elől. (Lk 24,50-53; ApCsel 1,3/9)
Feltámadása után a negyvenedik napon Krisztus a maga erejéből fel ment a mennybe. Elhagyta övéit, akik e világban voltak” (Jn 13,1), és Atyjához ment a mennyei dicsőségbe. Onnan fog visszatérni, hogy a megváltás művét befejezze.
Jézus mennybemenetele diadalmenet volt. Győzelmesen emelkedett minden ellensége fölé. Diadalába magával vitte a megváltottak seregét, akiket kiszabadított a pokol tornácáról. Jézus a mennyben trónra szállott az Atya jobbja felől. Ekkor mint ember is birtokába vette a hatalmat és dicsőséget, amelyet mint Isten Fia öröktől birtokolt. – Jézus születésétől kezdve király volt, mert Ő az Isten Fia. De királyságát kiérdemelte azáltal is, hogy életét adta érettünk.
Jézus közülünk előre ment a mennybe. Ezt mondotta: „Atyám házában sok lakóhely van. Ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” (Jn 14,2-3)
Az Egyház húsvét után negyven napra ünnepli Krisztus mennybemenetelét. (Áldozócsütörtök) Ezen a napon az evangélium után kioltják a húsvéti gyertyát, annak jeléül, hogy Krisztus a mennybemenetel után láthatóan már nincsen közöttünk.
