„Magam gondoskodom nyájamról – mondja az Úr, pásztort rendelek föléjük, aki majd legelteti őket: Én, az Úr leszek az Istenük!” (Ezékiel próféta)
Szent Titusz mint Szent Pál egyik legbuzgóbb munkatársa kitörülhetetlenül beleírta nevét az apostoli egyház történetébe.
A szent püspök a későbbi görög leírásoknak legendákkal átszőtt előadása szerint Kréta szigetén született, egész fiatalon Jeruzsálembe került és ott Jézus csodáinak láttára a legelsők között csatlakozott a fiatal keresztény gyülekezethez. Bizonyos, hogy pogány szülőktől származott és Szent Pál hatása alatt lett keresztény. Azonnal mesteréhez csatlakozott és jámborságával, életrevalóságával annyira megnyerte tetszését, hogy a nevezetes jeruzsálemi zsinatra is magával vitte őt, mint a pogányból lett keresztények képviselőjét. Itt egyes túlzó zsidókeresztények hangosan követelték az apostoltól, hogy Tituszt is kötelezze a zsidó törvény megtartására; Szent Pál azonban éppen a zsinat végzésére való hivatkozással a leghatározottabban elutasította őket.
A jeruzsálemi zsinat után Szent Pál megbízásából Korintusba ment és onnét örvendetes híreket hozott a mindenfelől gondokba sodort apostolnak Macedóniába.
„Aki megvigasztalja a megalázottakat, írja, minket is megvigasztalt az Isten, Titusz eljövetele által; sőt nemcsak az ő eljövetele által, hanem azon vigasztalás által is, mellyel megvigasztalódott közöttetek, mert elbeszélte nekünk a ti vágyódástokat, a ti sírástokat, a ti buzgólkodástokat érettem, úgyhogy még jobban megörvendtem.” (2Kor. 7; 6-7.)
Később ismét a korintusi hívőkhöz küldötte őt az apostol azzal a megbízással, hogy adja át nekik hozzájok intézett második levelét és gyűjtsön közöttük szeretetadományokat a szegény jeruzsálemi gyülekezet számára. Ez alkalommal nagy elismeréssel emelte ki Titusz buzgóságát és korintusi híveinek megkülönböztetett szeretetébe ajánlotta őt.
Szent Pál Kréta püspökévé tette, majd magával vitte Rómába. Meddig maradt Titusz a nemzetek apostolának társaságában, nem tudjuk, mert a következő évekre nyoma vész a történelemben. Csak akkor találkozunk vele újból, mikor Szent Pál első római fogsága és rövid spanyolországi időzése után ismét Kelet felé irányozta lépteit. Ez alkalommal őt is magával vitte és Kréta szigetére érkezve egy ideig együtt fáradozott vele a hazudozásukról, agyafúrtságukról, restségükről és kicsapongásaikról hírhedt szigetlakók megtérítésén. Mikor pedig ő maga kevéssel később Erasztus társaságában a tulajdonképpeni Görögországba indult, Tituszra hagyta a megkezdett nagy munka folytatását. Nevezetesen megbízta őt, hogy városról-városra járva prédikáljon, s ahol elegendő számú hívőt talál, rendeljen püspököket.
A feladat legkevésbé sem volt könnyű az amúgy is anyagias és zsidóktól még külön megfertőzött krétaiak között. Ezért Szent Pál kevéssel távozása után jónak látta egy külön levélben figyelmeztetni Tituszt élő szóval adott tanításaira, és megkapó színekkel eléje rajzolta a püspök eszményképét. De Szent Pálnak a tanításon kívül más célja is volt levelével: látni akarta kedves munkatársát. Ezért meghagyta neki, hogy azonnal siessen Nikopolisba – hihetőleg az epirusi Nikopolisba -, ahol a telet tölteni szándékozik. Titusz természetesen nyomban indult és huzamosabb időt töltött Pálnál. Valószínűleg innét, Epirusból terjesztette ki működési körét Dalmáciára. (2Kor. 4;10)
Később újra visszament Kréta szigetére, ahonnét idővel a szomszéd szigetekre is megvitte az evangéliumi jóhírt. Ahol csak megjelent, mindenütt nagy hatással működött. Főereje azonban nem a szó, hanem a tett volt. Életmódjában híven követte Szent Pál példáját, aki ismételten testvérének , társának és segítőjének nevezi őt, és külön kiemeli róla, hogy miként ő, Titusz sem volt sohasem terhére a hívőknek.
A szent püspök a sok munka és hányattatás ellenére igen magas kort ért el. A hagyomány szerint már 94· életévében járt, mikor az igazak halálával csendesen kimúlt, püspöki székvárosában, Gortinában temették el.
Ezekiel próféta szavai igazolódnak be kettejük (Szt.Timóteus és Szt.Titusz) működésében:
„Magam gondoskodom nyájamról – mondja az Úr, pásztort rendelek föléjük, aki majd legelteti őket:
Én, az Úr leszek az Istenük!’
„Urunk, Jézus Krisztus! Te a hit homályával akartad növelni alázatosságunkat, és megadni az emberi élet célját: üdvösségünket. Kérünk, tégy minket Szent Titusz közbenjárására készségessé a hitre, hogy valóban tanítványaid lehessünk. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.” Amen.
IMA A SZENTLÉLEKHEZ
Te lélegezz bennem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, azt akarjam.
Te parancsolj nekem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, mindig azt tegyem.
Te hívogass engem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, azt szeressem.
Erősíts meg engem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, hűséggel megvédjem.
Te őrizz engem, Szentlélek Isten,
hogy szent kegyelmed el ne veszítsem.
Szent Ágoston
