„Ha ki utánam akar jőni, tagadja meg magát és vegye föl keresztjét, és kövessen engem” (Máté 16,24). a) Jézus int; akarja, hogy kövessük, hogy vegyük föl keresztünket s kövessük. Az a gondolatom jön: akarja-e, hogy vele menjünk. Kérdem ezt, mert látom, hogy mennyire szereti a magányos utakat. Egymaga jött, csendes éjben jött a világba; magányosan járt, lelkének mélyeit senki sem […]

a) A nagy ház. Minden népnek szánva s nyitva, nem szorítkozik Rómára, nem egy országra vagy világrészre. Ahol az apostoli hitvallást mondják, s az anyaszentegyházat emlegetik, ott az úgy van otthon, mint a hívek maguk. Ott a pápa sem idegen, ahogy nem idegen a hit s az örök remény, mely a szívekben él. Ő az ő alapjuk, szirtjük, az ő […]

„Én is mondom neked, hogy te Péter vagy és e kőszalon fogom építeni anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. És neked adom a mennyek országa kulcsait s amit megkötendesz a földön, meg leszen kötve mennyekben is; és amit föloldandasz a földön, föl leszen oldva a mennyekben is” (Máté 16,18,19). a) Én is mondom neked s úgy mondom, […]

a) „Jöve pedig Jézus Fülöp Cezareájának környékére s kérdé tanítványait: kinek tartják az emberek az ember Fiát? Ők pedig mondák: némelyek Keresztelő Jánosnak, némelyek Illésnek, némelyek pedig Jeremiásnak vagy egynek a próféták közül” (Máté 16,13). Kinek mondják az emberek az ember Fiát? Embernek, nagy, prófétai, tüzes lelkű embernek, szent, csodálatos embernek, de embernek. Hasonlónak Illéshez, Jeremiáshoz, Keresztelő Jánoshoz, a nagylelkű […]

„Vigyázzatok és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától” (Máté 16,6). a) Sötétség és árny sok van a lelken, de nem szabad vele meggyöngíteni életünket; hanem világossággal kell legyőzni a sötétséget. Sötétségünk forrása gyarló jómagunk. A kicsinyeskedés fogyatékos mezében oly gyönge és fázékony, mint a pusztai gyermek télvíz idején. A betegszoba éji mécse az ő sajátos világossága. Az önzés beteges félhomálya […]

„És ismét kimenvén Tirus határaiból, a Galileai tengerhez jöve, és hozának neki egy siketnémát és kérték őt, hogy tegye rája kezét” (Márk 7,31). Jézus lelkébe kell néznünk; szemben áll a siketnémával, a tompa, buta, állatias lét e szomorú alakjával, s szánalomra fakad; kérik őt, hogy segítsen. Félrevezeti tehát, füleibe dugja ujját s nyálával érinti nyelvét; fölsóhajt s erős akarattal, mintha […]

a) „Jézus eltért Tirus és Szidon környékére. És íme egy kananeai asszony ama határokból kijövén kiálta, mondván: könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! leányom gonoszul gyötörtetik az ördögtől” (Máté 15,21). Hiábavaló minden okoskodás, hogy az embert a természet erőinek s ösztöneinek acélsodronyszövedéke fogja le, s hogy azok ellen támadni s azokból kiemelkedni képtelen; hiábavaló ez okoskodás, mert a szíve kiált, öntudata […]

„A szívből erednek a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések… ezek azok, mik megfertőztetik az embert” (Máté, 15,19). a) Ne bízzunk magunkban, hanem nézzünk mély, kutató tekintettel szívünkbe; világot látunk ott, mely tele van vízmosásokkal, szakadékokkal; bizonytalan, állhatatlan, „rengő” föld az. Azért, ha imádkozunk, melegszik ugyan szívünk, sőt tapadós lesz a kezünk, kellemes életmeleg szivárog át rajtunk s jól érezzük magunkat; de […]

a) A szebb, erősebb életet keresi filozófia és kultúra; Jézus mondja: ezt adom én nektek az Oltáriszentségben. Ő alakította ki magában az istenemberi életet: Isten gondolatait emberi lélekben, Isten érzéseit, célzatait s lelkületét emberi szívben. Ahogy az orgona kiváltja a szél búgását zenévé, s a szem az éther rezgéseit színekké: úgy váltotta ki Jézus lelke az istenit szép, erős emberi […]

„A szellem az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. Az igék, melyeket én nektek szólottam, szellem és élet” (Ján. 6,64). a) Kételkednek a zsidók, sehogysem értik; megdöbbennek az apostolok; de Jézus szilárd, mint a szirt, s ha mind is elmennek, ő hangoztatja: igen, testem étel, azt eszitek majd, s ha már emberré lettem, odaadom magam még így is. Ez […]