Előgyakorlatok 1. Mikor Krisztus mint bíró ítélni jön, a szerint fog minket megítélni, amint őt embertársaink személyében fogadtuk: „Aki titeket befogad, engem fogad be; aki titeket megvet, engem vet meg; amit egynek ezek közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek.” (Mt 10,40; Lk 10,16; Mt 25,40) Krisztus mint ember a mi testvérünk, mint Isten a mi Urunk: azért felebarátunkban mint testvérünket, elöljárónkban mint […]

Előgyakorlatok 1. Isten látható testben jelent meg közöttünk, mikor 2000 évvel ezelőtt Betlehemben született. Akkor alázatos, szolgai alakban jelent meg a világon, hogy Üdvözítőnk legyen. Az volt vigaszteljes, örvendetes eljövetele. Látható emberi alakban fog megjelenni mégegyszer mint örök Bíró, amikor majd az utolsó ítéletre jön. Ez lesz dicsőséges és félelmetes eljövetele. Ezt a második eljövetelét a világítéletre megelőzi az egyes […]

Előgyakorlatok 1. Ádvent annyi, mint Úrjövetel. Az Úr háromféle módon jön hozzánk: saját személyében, más személyében, kegyelmével. Eljövetele saját személyében vigaszteljes, de félelmetes is. Jelenleg vigaszteljes eljöveteléről elmélkedünk. 2. Elképzelem magamnak, mintha az ószövetség igazai társaságában vágyakoznám és epedezném a Megváltó eljövetele után. 3. „Egek, harmatozzatok onnan felől, és a föllegek csöpögjék az igazat, nyíljék meg a föld és teremje […]

Előgyakorlatok 1. Isten előtt állok és feltekintek hozzá, mint azt napi elmélkedéseim és minden imádságom kezdetén szoktam; hiszen az egész egyházi év nagy imádság: „Hozzád emelem fel lelkemet, Istenem!” (Ádvent első vasárn. introitus. Ps. 24.) 2. „Utaidat, Uram, mutasd meg nekem és ösvényeidre taníts meg engem.” (Ugyanott.) I. „Hozzád emelem fel lelkemet, Istenem.” Imádság előtt Isten jelenlétébe helyezkedünk; ez az […]

Krisztust várták régen, kívánták megtestesülését, s Krisztust várjuk mi is, kívánjuk lelkünkben való kialakulását; azonkívül várjuk eljövetelét a világ végén. a) A régi adventben Krisztust várták testben. A megtestesülés a legkegyelmesebb, a legnagyobb tény, nagy középpont a történelemben; az Isten végtelen jótéteménye. Előtte megfagytak a szívek, hideg volt; elborultak a lelkek, sötét volt; fölemelte koronás fejét a bűn. Sikerült eltemetkezni […]

a) Két advent van, az egyiket ünnepeljük, a másikat éljük. Az egyik emlékünnepe a hálás kereszténységnek, mely beleéli magát a régi évezredek reményébe; a másik adventben mi magunk élünk, hogy megoldjuk a nagy jövendőség feladatát; e részben mi is homályban élünk, homályban, melyet a végesség, a földi lét, a gyarlóság vet szívre, észre s életre; e homály közös, benne élt […]

Beléptünk az egyházi évnek sajátosan vonzó és kedves szakába: az adventbe. Az advent négy vasárnapját megüljük szokott hévvel s azután ránk köszönt a szent vigilia, a legszentebb glóriás éjfél s a karácsony hárommisés ünnepe. a) Mi ez az advent? ünnep; elmult idők emléke; régi korok létét, reményét, vágyát ünnepeljük benne. Antifónákat énekelünk, melyekben évezredek szenvedélyes fájdalma s reménye sír föl. […]

a) „Szabad-e az embernek feleségét elbocsátani akármi okból? Ő pedig felelvén, mondá nekik: Nem olvastátok-e, hogy aki az embert teremtette kezdettől, férfiúvá s asszonnyá teremtette őket, és mondá: ezért elhagyja az ember atyját s anyját s feleségéhez ragaszkodik” (Máté 19,3). Emberek közt a legbensőbb egyesülés a házasság; jogi forma, de telítve kell lennie lélekkel, erkölccsel, szeretettel, bensőséggel, tisztelettel és szerelemmel. […]

„Két ember méne föl a templomba, hogy imádkozzanak, egy farizeus és egy vámos. A farizeus állván, így imádkozék magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek… mint ez a vámos is. És a vámos távol állván, szemeit sem akará fölemelni az égre, hanem mellét veré, mondván: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek” (Luk. 18,10). a) Imádkozni mentek, […]

a) „Monda pedig példabeszédet is nekik arról, hogy szükség mindenkor imádkozni és meg nem szűnni, így szólván: Vala egy bíró bizonyos városban, ki Istent nem félt, embert nem becsült. Vala pedig egy özvegyasszony is azon városban és hozzájöve, mondván: Tégy nekem igazságot ellenségem ellen. És nem akart sokáig. De azután mondá magában: Noha Istent nem félem, az embert sem becsülöm, […]