„Isten kiválasztott minket Krisztusban a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiainak fogadtassunk Jézus Krisztus által, s így teljesedjék akaratának jóságos szándéka és magasztaltassék kegyelmének dicsősége, mellyel minket szeretetébe fogadott szeretett Fia által.”1 A ránk vonatkozó isteni tervet ezekkel a szavakkal jelöli meg Szent Pál apostol, aki a harmadik égig […]

Jöjjetek, barátim, üljetek le s egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem. Az Úrvacsora hangulata ez: a) egymással élni, b) egymásból élni, c) egymásban élni. a) A legmélyebb, a legédesebb közösségbe akart minket belevonni az Úr Jézus. Együtt élni, vagyis velünk, köztünk. Az Oltáriszentség nemcsak szentség, hanem jelenlét. Pszichológiai momentuma abban áll, hogy Jézus, az üdvözítő s vezető Istenember […]

a) Van ima, mely a szív ösztönéből fakad, melyet végre is valamiféle önzés sugall. Roppant természetes, még ha természetfölötti is; érdek-ima. Nem dobunk rá követ. Az ember gyönge, tehát imádkozik, jól teszi; gyönge s belátja, hogy rászorul az Úrra; kér kegyelmet, liheg a lelke; hite rászorítja: „nélkülem semmit se tehettek”, s jóllehet az Isten folyton ad, mégis akarja, hogy kérjük. […]

Jézus egyik diadala az Oltáriszentségben: a tiszta nemzedék. Az egyház szervezeti jellegei az „unitas, catholicitas, apostolicitas”; a „sanctitas” pedig a szelleme. Ha ezt megteremti, győzött; ha ezt nem bírja, akkor vereséget szenvedett. A szent, tiszta erkölcsiséget semmi által sem képes úgy megteremteni, mint a penitenciatartás s az Oltáriszentség által. Kivált az Oltáriszentség emel az erkölcsi tisztaság magas fokára, mert átérezteti […]

a) „Egy kevéssé, és már nem láttok engem, és ismét egy kevéssé, és megláttok engem, mert az Atyához megyek” (Ján. 16,16). A búcsúzó Mester mindenképen előkészíti tanítványait, hogy megállják helyüket a nagy megpróbáltatás idején. Elszakadok tőletek, – mondja – testi szemeitekkel nem láttok majd engem, elmegyek Atyámhoz. Üresség, sötétség, vigasztalanság, kedvtelenség környékez meg akkor majd titeket, de e sötétségbe újfajta […]

a) „Mikor pedig eljövend a Vígasztaló, kit én küldök nektek az Atyától, az igazság lelkét, ő bizonyságot tesz felőlem” (Ján 15,26). A Szentlélek behatol a lelkekbe s meggyőzi őket Krisztus tanításáról. Először meggyőzi őket a bűnről, fölébreszti lelkiismeretüket s öntudatukra hozza rémületes adósságukat; azután fölébreszti a felelősség érzetét, hogy Isten mindenkinek kezére bízta lelke üdvét s hogy azt munkálnia kell; […]

„Nagyobb szeretete senkinek sincs ennél, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Ján. 15,13). a) Jézus az áldozatot, mint a mély, nagy szeretet igényét mutatja be. A szeretet áldozatot akar hozni. A szeretet áldozat, odaadás és szolgálat, mindez igaz, erőteljes érzésből fakadva. Mondhatni-e, hogy ez az érzés édes a keserű áldozatban is? Aligha. A szeretetet nem szabad azonosítanom lágy, édes érzelmekkel. […]

Tanuljuk meg az Úr Jézustól, hogy hogyan szeret ő. a) „Én szerettelek titeket”… „örök szeretettel”… „ő előbb szeretett”, s mint ilyen, vágyik, lelkendez és jár szeretetünk után. Ez az ő temperamentuma; tehát ifjú, virágos üde, erőteljes, túlcsorduló a lelke. „Szeretettel jövök feléd – mondja, – tehát szeress”. S tudja önmagát odaadni… magát felejteni… tud másé lenni. Ezt kívánja tőlünk is […]

a) „Én vagyok az igaz szőlőtőke s Atyám a szőlőmíves,… ti a szőlővesszők; aki énbennem marad s én őbenne, az sok gyümölcsöt terem; mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Ján. 15,1.5). Jézus lejön a Sion hegyéről és látja a közel fekvő szőlőhegyet, buján hajt haragoszöld lombja. Lelke elmerül az őserős élet szemléletébe, mely e tőből vesszőt fakaszt, sejteket épít, lombot […]

„Ha ki engem szeret, az én beszédeimet megtartja és Atyám is szereti őt és hozzája megyünk: lakóhelyet szerzünk nála” (Ján. 14,23). Szeressük az Úr Jézust nagyon; legyen lelkületünk vele szemben odaadás, készség, hűség. Lehet Jézust lanyhán is szeretni s nem tartani meg beszédét, de azt az Úr nem nevezi szeretetnek; aki igazán szeret, az mélyen érez és híven tesz. Az […]