De azt mondhatná valaki, miért beszélünk erről? Nem borzadunk-e a bűntől? Nincs-e édes reménységünk, hogy mi nem jutunk ebbe az Istentől való elfordulás állapotába? Bizonyára igen. És ha lelkiismeretünk belső bizonysága ezt igazolja, ó akkor adjunk hálát az Atyának, aki „kiragadott minket a sötétség hatalmából és áthelyezett szeretett Fiának az országába”,1 aki „méltókká tett minket arra – Fiában, – hogy […]

Mint említettük, Krisztus mindig kéri Atyját, hogy bőséges legyen a kegyelem tanítványaiban. „Mindenkor él, hogy értünk közbenjárjon”.1 De az a lélek, aki megmarad a bűnben, nem tartozik többé Krisztushoz, hanem a sátáné. A sátán helyettesíti benne Krisztust. A sátán azonban Krisztussal ellentétben, vádolja ezt a lelket Isten előtt: „Az enyém” – mondja Istennek. Éjjel-nappal magának követeli – hiszen valóban az […]

A bűn továbbá megöli a lélekben az isteni életet, megszegi a szövetséget, melyet Isten akar kötni velünk. Említettük, hogy Isten oly módon akar egyesülni velünk, amely felülmúlja természetünk igényeit. Isten önmagát akarja adni, nemcsak azért, hogy szemléljük őt, hanem hogy egyesüljünk vele. Ezt az egyesülést itt a földön a kegyelemmel, a hitben valósítja meg. Isten a szeretet; a szeretet egyesülni […]

A bűn, mondják, Isten szenvedése. Tudjuk, hogy ez a kifejezés nem pontos, szabatos, csak általános emberi szóhasználatunknak megfelelő. Hiszen a szenvedés összeférhetetlen az Istenséggel. A bűn Isten szenvedése, mivel általa a teremtmény tagadja Isten létezését, igazságát, hatalmát, szentségét, jóságát. Mit tesz az a lélek, akiről beszéltünk, mikor szabad elhatározásából Isten törvényével ellenkezően cselekszik? Tulajdonképpen tagadja, hogy Isten a legfőbb bölcsesség, […]

A keresztség szimbolikája és kegyelme, mint Szent Pál kimutatja, kettős bélyeget süt egész keresztény életünkre: „Halj meg a bűnnek és élj Istennek!” Kétségtelen: a kereszténység a szó szoros értelmében élet. „Azért jöttem, hogy életük legyen” – mondja az Úr Jézus. Ez az az isteni élet, mely Krisztus emberségében a maga teljességében van meg és onnan szétárad minden lélekbe. De ez […]

Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk azt az igazságot, melyre már Szent Pál figyelmeztet bennünket: Isten csak az isteni élet csírájával ajándékoz meg bennünket. Ennek még fejlődnie kell, virágba kell borulnia – aminthogy a bűn megtagadását, „a bűn halálát” is szüntelenül meg kell újítanunk, meg kell erősítenünk lelkünkben. Ádám egyetlen bűnével egy csapásra mindent elveszítettünk. Isten azonban a keresztségben nem […]

Hogy minél jobban megértsük ezt a mélységes tanítást, meg kell világítanunk Krisztus életének kettős jellegét, melynek bennünk is meg kell valósulnia a keresztség után és rá kell nyomnia bélyegét egész életünkre. Mint mondottuk, Isten megadta Ádámnak a természetfeletti fogadott fiúságot, de terve meghiúsult a bűn miatt. Az emberi nem fejének a bűne átszármazott egész fajára és kizárta az örökkétartó országból. […]

A keresztség még magasztosabb fényben tűnik fel előttünk, ha abból a szempontból tekintjük, hogy ez a szentség avat bennünket keresztényekké. Mint mondottuk, istenfiúságunk Jézus Krisztus által valósul meg. Csak akkor leszünk Isten gyermekei, ha a kegyelemmel hasonlókká válunk az Atya egyetlen Fiához: „Eleve arra rendelt minket, hogy fiainak fogadtassunk – örökre jegyezzük meg: – Jézus Krisztus által, … hogy hasonlók […]

A keresztség az istenfiúság szentsége. Kifejtettük már, hogy a fogadott fiúsággal lettünk Isten gyermekei. A keresztség mintegy lelki újjászületés, melyben elnyerjük a kegyelmi életet. Először természetes életünk van, melyet test szerinti szüleinktől kapunk. Ezzel leszünk az emberi család tagjai. Ez az élet néhány esztendeig tart, aztán befejeződik a halállal. Ha csak ez az életünk van, sohasem jutunk el Isten színelátására. […]

A lélek legelső magatartása a kinyilatkoztatással szemben, mely felfedte előtte a Jézus Krisztusban való fogadott fiúságunk isteni tervét, a hit. A hit minden megigazulás gyökere és a keresztény élet forrása. Legfőbb tárgya Jézus istensége, akit az örök Atya azért küldött, hogy üdvösségünket munkálja: „Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldöttél, Jézus Krisztust”.1 A hit […]