Különben az Egyháznak is ez a szándeka. Mikor a pap, Krisztus szolgája, kirótta ránk a szükséges elégtételt és a feloldozással megmosta lelkünket az isteni vérben, ezeket a szavakat imádkozza felettünk: „Bármi jót cselekszel, bármi rosszat eltűrsz, szolgáljon bűneid bocsánatára, a kegyelem növekedésére és az örök élet jutalmára”.1 Ez az imádság nem lényeges része a szentségnek, de mivel az Egyház előírta, […]

Ez a kifejezés Szent Pál szava. De ő csak azért „halt meg naponként”, hogy napról-napra annál inkább élhessen Krisztus életéből. – Mikor szenvedéseiről beszélt, akkor írta ezeket a szavakat, melyek talán különösen hangzanak, pedig telve vannak mélységes értelemmel: „Kiegészítem testemben azt, ami híja van Krisztus szenvedéseinek, az ő teste, az Egyház javára”.1 Tehát hiányzik valami Krisztus szenvedéseiből, elégtételéből? Bizonyára nem. […]

Lássuk most, hogyan érhető el ez a cél. Lássuk részletesebben, miért és hogyan kell „meghalnunk”, hogy „éljünk”, miért és hogyan kell, mint maga Krisztus Urunk mondja, „elveszítenünk” magunkat, hogy „megmeneküljünk”.1 „Isten igaznak alkotta az első embert.”2 Ádámban az érzékek alacsonyabbrendű tehetségeit teljesen az ész szabályozta és az ész tökéletesen alá volt vetve Istennek. A bűnnel felborult ez az összhangzó rend: […]

Ha Isten meg is bocsátott nekünk, azért megmaradnak bennünk a bűn nyomai, gonosz gyökerei, melyek mindig készek kihajtani és rossz gyümölcsöt teremni. Sem a keresztség, sem a bűnbánat szentsége nem irtja ki teljesen a bűnös kívánságot. Ha tehát az Istennel való egyesülés magasabb fokára akarunk eljutni, ha azt akarjuk, hogy az isteni élet jobban kibontakozzék lelkünkben, szüntelenül dolgoznunk kell azon, […]

A szív töredelméhez és a bűnvallomáshoz kell még járulnia az elégtétel alázatos elfogadásának. Elfogadása lényeges eleme a szentségnek. Valamikor jelentékeny volt a feladott elégtétel. Most azonban a gyóntatótól a bűnért járó büntetésként feladott penitencia csak néhány imádságból, alamizsnából vagy valamilyen önmegtagadási gyakorlatból áll. Igaz ugyan, hogy Krisztus Urunk bőséges elégtételt adott bűneinkért, de a trienti zsinat szerint a méltányosság és […]

A bánatot követnie kell a bűnvallomásnak. Jézus a gyónás szentségét ítélet formájában rendelte: „Amit föloldoztok a földön, fel lesz oldva a mennyekben is; akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik”. De magának a bűnösnek kell vádolnia önmagát hibáiról a bíró előtt, aki kimondja az ítéletet. És ki ez a bíró? Bűneim megvallása egyedül csak Istenre tartozik. Senkinek, sem angyalnak, sem embernek, sem […]

A szentséget Jézus Krisztus alapította bűneink bocsánatára, hogy vele visszaadja a kegyelmi életet, ha a keresztség után elveszítettük. Benne határtalan a bűnbocsánat kegyelme, mely azonban csak akkor működhetik a lélekben, ha ez eltávolít minden akadályt, mely útjában áll hatásának. És mi ennek az akadálya? A bűn és a bűnhöz való ragaszkodás. A bűnösnek meg kell vallania bűneit. Ami a halálos […]

Ismerjük azt a fönséges könyörgést, melyet a Szentlélektől vezérelt Egyház ad ajkunkra a pünkösd utáni X. vasárnap szentmiséjében: „Isten, ki mindenhatóságodat leginkább a megbocsátással és irgalommal mutatod meg, növeld irántunk való irgalmasságodat”. Íme, Isten Egyháza szájával nyilatkoztatja ki, hogy hatalmát leginkább megbocsátásával és irgalmával mutatja meg. Az Egyház egy másik könyörgésben mondja: „Isten egyik legkizárólagosabb tulajdonsága, hogy mindig irgalmas és […]

Mikor Szent Pál az első keresztényeknek a keresztség szimbólumait magyarázza, azt írja nekik, hogy ne öljék meg többé magukban a bűnnel az isteni életet, melyet Krisztustól kaptak: „Ne szolgáljunk többé a bűnnek”.1 A trienti zsinat mondja: „Ha Isten iránt, aki a keresztségben gyermekeivé fogadott bennünket, olyan nagy volna hálánk, mint amilyen kimondhatatlan nagy az ő ajándéka, akkor mindig érintetlenül és […]

A megfontolt bűnök, még ha bocsánatos bűnökről van is szó, nem válnak egyszerre szokásosakká. Tudjuk, hogy csak apránként rögződnek belénk. Ezért mondja az Úr Jézus: „Ébren legyetek és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek”.1 A kísértés kikerülhetetlen. – Ellenség vesz körül bennünket. „Az ördög mint ordító oroszlán jár körül.”2 A világ behálóz álnok csábításaival vagy szellemével, mely annyira ellenkezik a természetfeletti […]