Kerülni kell a vakmerő ítélkezést

I. Vizsgálódó tekintetedet magadra fordítsd, tartózkodjál mások tetteinek megítélésétől. Amikor másokat megítél az ember, hiábavaló munkát végez; gyakran téved, és könnyen vétkezik: amikor viszont magát ítéli és rostálgatja meg, mindig hasznosan munkálkodik. II. Gyakran elfogultságaink szerint ítélünk a dolgokról, mert ítélőképességünket könnyen megrontja a rendetlen ellenszenv vagy rokonszenv. Ha minden vágyódásunk mindig tisztán Istenre irányulna, nem olyan könnyen zavarodnánk meg […]

A kísértések elhárítása

I. Míg e világban élünk, megpróbáltatás és kísértés nélkül nem lehetünk. Ezért van megírva Jób könyvében: „Csupa kísértés az ember élete a földön.” Azért úgy volna rendjén, hogy mindnyájan figyeljünk a ránk leselkedő kísértésekre, és virrasztva imádkozzunk; alkalmat ne adjunk az ördögnek arra, hogy túljárjon az eszünkön, mert az ördög sohasem alszik, hanem körüljár, keresve, kit nyelhetne el. Senki sem […]

Haszna van annak is, ami kedvünk ellen esik

I. Javunkra válik az, hogy olykor nehézségekbe és nem-szeretem dolgokba ütközünk: mert ezek gyakran magához térítik az embert; ráeszméltetnek arra, hogy számkivetésben élünk: s reménységünket nem helyezhetjük evilági dolgokba. Javunkra válik az, hogy némelykor ellenünk fordulnak, hogy rosszul és ferdén vélekednek még jó tetteinkről és szándékainkról is. Mindez sokszor alázatosságra segít: és megvédelmez a hiú dicsekvéstől. Mert olyankor szorgalmasabban keressük […]

A belső béke megszerzése és a jóban való haladás igyekezete

I. Nagy belső békében élhetnénk, ha nem avatkoznánk folyton mások szavába, cselekedeteibe, amelyekhez nincs semmi közünk. Ugyan miképpen élhetne sokáig békességben, aki más dolgaiba beleártja magát, aki azt lesi, mikor nyílik alkalom külső dolgokkal való foglalkozásra, belsőleg alig vagy nagyritkán szedi össze magát? Boldogok azok, akik csak az egy szükségesre figyelnek, mert nagy belső békességet élveznek. Miért volt némely szent […]

Őrizkedni kell a fölösleges szavaktól

I. Amennyire lehet, kerüld a sokbeszédű társaságot, mert sok bajt okoz a világi dolgok hánytorgatása, még ha igaz szándékkal történik is. Egy-kettőre bemocskol és megejt bennünket a hiúság. Jobb szeretném, ha többször csöndben maradtam volna, és emberek között nem forgolódtam volna. II. De vajon miért beszélünk olyan szívesen, és miért szaporítjuk a szót; noha ritkán térünk vissza a hallgatáshoz valami […]

Az engedelmesség és a mások hatalmának elviselése

I. Igen nagy dolog engedelmességben élni, magunkat elöljáró alá vetni, az önrendelkezésről lemondani. Sokkal biztonságosabb az alattvaló helyzete, mint az elöljáróé. Sokan inkább kénytelen-kelletlen élnek engedelmességben, mint szeretetből, ezeknek mindig van valami sérelmük, nagyon könnyen zúgolódni kezdenek. Nem is szerzik meg a lélek szabadságát, míg egész szívvel, Isten kedvéért magukra nem veszik az engedelmesség igáját. Fuss bár ide s tova: […]

Őrizkedni kell a bizalmas barátkozástól

I. Ne tárd föl minden ember előtt szívedet: elég, ha a bölccsel és az istenfélővel meghányod-veted ügyeidet. Ifjakkal és idegenekkel szemben légy tartózkodó. A gazdagoknak ne hízelegj, nagy urak körül forgolódni ne igyekezzél. Keress társaságot az alázatos és egyszerű, istenfélő és szolgálatkész emberek között, és olyasmiről beszélj, ami mindenkinek épülésére válik. Asszonyfélével ne légy bizalmas jóviszonyban, hanem általában ajánlj Istennek […]

Kerülni kell a hiú reményt és a fölfuvalkodást

I. Levegőre épít, aki reményét emberekbe vagy teremtett dolgokba veti. Ne szégyelld, ha Jézus Krisztus szeretetéből másoknak szolgálsz, és evilágon szegénynek tartanak. Ne magadra építs, hanem Istenbe vesd reményedet. Tedd meg, ami rajtad áll, akkor majd Isten is támogatja jó szándékodat. Ne bízzál tudományodban vagy akármelyik élő embernek fortélyosságában, hanem inkább Isten kegyelmében: ő megsegíti az alázatost, és megalázza azt, […]

A rendezetlen vonzalmak

I. Mihelyt az emberben valami rendetlen kívánság megfogan, rögtön nyugtalan lesz. A kevély, a kapzsi soha sem nyughatik, a szegény és az alázatos szívű nagy békességben él. II. Az az ember, aki még magát teljesen meg nem törte, hamar kísértésbe esik, és vereséget szenved apró, alávaló dolgokban. Aki lélek szerint gyönge, még testi ember, és hajlandó arra, ami az érzékekre […]

A Szentírás olvasása

I. Igazságot kell a szentírásban keresni, nem irodalmi érdekességet. Az egész szentírást azzal a lélekkel kell olvasni, amellyel írták. Inkább hasznot kell keresnünk a könyvekben, mint tudományos pontossággal kimunkált beszédet. II. Éppolyan szívesen kell olvasnunk a jámbor és egyszerű könyveket, mint a magasztosakat és a mélyeket. Ne a szerző tekintélye számítson előtted, ne az, hogy művelt-e vagy műveletlen: hanem a […]