Az ítélet és a bűnök büntetése

I. Minden ügyben a végre figyelj: hogyan állsz majd meg szigorú bírád előtt, aki előtt semmi sem titok, akit ajándék meg nem veszteget, mentegetőzés nem enyhít, hanem igazság szerint ítél. Ó nyomorult és ostoba bűnös, mit felelsz majd Istennek, aki minden bűnödet ismeri, hiszen sokszor a haragvó embernek tekintetétől is rettegsz. Miért nem készülsz az ítélet napjára, amikor majd senki […]

A halálról való elmélkedés

I. Földi pályádnak hamar végére érsz, gondold hát meg, hányadán állsz. Ma él az ember, holnapra elenyészik. S mihelyt nem látják, egykettőre el is felejtik. Ó milyen tompa és érzéketlen az emberi szív, hogy csak a jelenvalón gondolkodik, ahelyett, hogy inkább az eljövendőkre tekintene. Bármit gondolsz vagy teszel, úgy kellene intézned, mintha holnap meg kellene halnod. Ha tiszta volna a […]

Az ember nyomorúságának megfontolása

I. Szánandó vagy, akárhol légy, akárhova fordulj is, ha Istenhez nem térsz. Mit háborogsz, hogy nem sikerül minden úgy, ahogyan szeretnéd, óhajtanád? Ki az, akinek minden kívánsága szerint történik? Sem én, sem te; sem senki ember a földön. Senki a föld hátán nincs valamilyen háborgattatás és búsulás nélkül: sem király, sem pápa. Kinek van legjobb dolga? Bizony annak, aki Istenért […]

A szívbéli töredelem

I. Ha valamit haladni akarsz, gyökerezz bele Isten félelmébe; és ne légy túlságosan szabados, hanem minden érzékedet vesd fegyelem alá: idétlen vigadozásra se add a fejed. Szenteld magad szívbéli töredelemre, és megtalálod az igazi jámborság forrását. A töredelem sok jónak ismeretére elvezet, amit a könnyelműség hamar elveszteget. Nagy csoda, hogy ember valaha önfeledten vigadhat e világon: ha számkivetett voltát megfontolja […]

A magány és a hallgatás kedvelése

I. Keress alkalmas időt arra, hogy önmagaddal foglalkozzál, és Isten jótéteményeit újra meg újra végiggondoljad. Hagyd azt, ami csak a kíváncsiság fölcsigázására való, azt fontolgasd, ami nemcsak elfoglal, hanem arra indít, hogy magadba szállj. Ha megtartóztatnád magad a fölösleges beszédtől, a fölösleges ide-oda mászkálástól, a sokféle újság és morgolódás meghallgatásától; volna elegendő és alkalmas időd arra, hogy belemélyedj a hasznos […]

A jó szerzetes foglalatossága

I. A jó szerzetes életében minden erénynek föl kell ragyognia. Belül is olyannak kell lennie, amilyennek kívülről látják az emberek. Sőt sokkal többnek kell belül lennie, mint amennyi kívül meglátszik belőle, mert a mi vizsgáló bíránk Isten, akárhol vagyunk, őt kell mindenek fölött tisztelnünk, s az angyalokhoz illő tisztaságban kell előtte járnunk. Naponta meg kell újítanunk eltökélt szándékunkat, úgy kell […]

A szent atyák példája

I. Tekints a szent atyák eleven példájára, azokban tisztán ragyogott a tökéletesség és az istenfélelem: belátod majd, hogy milyen kicsinység, majdhogynem semmi az, amit mi cselekszünk. Jaj, mit ér a mi életünk, ha az övékhez hasonlítjuk? Krisztus szentjei és barátai éhen-szomjan, fagyban, mezítelen szolgáltak Istennek; munkálkodva fáradhatatlanul, virrasztva, böjtölve, szent imádságban és elmélkedésben: üldöztetésben és gyalázatban. Ó mennyi keserves zaklattatást […]

A szerzetesélet

I. Ha másokkal békében és egyetértésben akarsz élni, egyet meg kell tanulnod: azt, hogy sok dologban megtagadd magadat. Nem kis dolog kolostorban vagy rendházban lakni, ott úgy forgolódni, hogy senkinek panasza ne legyen ellened, és holtig hűségesen kitartani. Boldog, aki ott szépen élt, és futását dicséretesen végezte. Ha annak rendje és módja szerint meg akarod állni a helyedet, és előre […]

Mások hibáinak elviselése

I. Ami hibát az ember magában vagy másban képtelen kiigazítani, azt türelmesen el kell viselnie, amíg Isten másként nem rendeli. Gondolj arra, hogy talán türelmednek ez a próbája javadra válik, hiszen enélkül nem sokat érnek érdemeink. De ha efféle akadályokba ütközöl, imádkoznod kell, hogy Isten megsegítsen, és győzd őket jókedvűen fogadni. Ha valakit egyszer vagy kétszer figyelmeztettél, de csak nem […]

A szeretetből véghez vitt cselekedetek

I. Rosszat nem szabad tenni semmiért a világon, senki emberfia kedvéért sem. De ha valaki segítségünkre szorul, szabad némelykor valami jót elhagynunk, vagy jobbra váltanunk. Ha ezt tesszük, a jó cselekedetet nem szalajtjuk el, hanem inkább jobbra cseréljük. Szeretet nélkül a külső cselekedet semmit sem ér; viszont mindaz, ami szeretetből történik, bármily csekélység, bármily jelentéktelen dolog: mindenestül termékenynek fog bizonyulni. […]