I. Nem kell hinni minden szónak és ösztönzésnek, hanem óvatosan és türelmesen meg kell fontolni mindent Isten előtt. Sajnos gyakran hamarabb hisszük el s mondjuk ki valakiről a rosszat, mint a jót: olyan gyarlók vagyunk. De a tökéletes férfiak nem könnyen hisznek minden szóbeszédnek, mert tudják, hogy gyarló az ember, hajlik a rosszra, és könnyen botlik a beszédben. II. Nagy […]

I. Boldog, akit az igazság maga tanít, nem képekben és elhangzó szavakban, hanem úgy, ahogyan ő önmagában van és szól. Vélekedésünk, eszünk gyakran megcsal minket: rövidlátónak mutatkozik. Mit használ a titkos és rejtett dolgokról való sok szőrszálhasogató okoskodás; ha ezeket nem ismerjük, nem vetik szemünkre az ítéleten. Nagy bolondság, hogy elhanyagolva a hasznost meg a szükségest az után kapkodunk, ami […]

I. A természet rendje, hogy minden ember törekszik a tudásra, de mi haszna a tudománynak Isten félelme nélkül? Bizony többet ér az alázatos földművelő, aki Istennek szolgál, mint a fölfuvalkodott tudós, aki magáról megfeledkezve az egek forgásán töri a fejét. Aki jól ismeri magát, belátja: nincs mivel büszkélkednie, s nem leli kedvét az emberek dicséretében. Ha a világnak minden titkát […]

I. Aki engem követ, nem jár sötétségben – mondja az Úr. Krisztus szava ez; arra int, hogy az ő életét és erkölcsét kövessük, ha igazán akarunk világosságban járni, és minden szívbeli vakságtól megszabadulni. Legyen azért legkedvesebb foglalkozásunk a Jézus Krisztus életéről való elmélkedés. Krisztus tanítása a szentek minden tanításánál különb; és akiben lélek lakik, elrejtett mannát talál benne. Mégis azt […]

A nagy apostol pályafutása végéhez érkezett. Fogsága, melyet ekkor Rómában szenvedett, véget vetett számos apostoli útjának, melyeket azért vállalt magára, hogy Krisztus jóhírét terjessze. Elérkezett küzdelmei és munkája végéhez. Jézus misztériuma, melyet annyi lélek előtt tárt fel, olyan mélyen él benne, hogy ezt mondhatta ugyancsak a filippieknek: „Számomra az élet Krisztus, a halál nyereség”.1 „De ha az az Isten akarata, […]

Hátra van még egy szempont. Abban a mértékben élvezzük majd az Istent, amekkora lesz bennünk a kegyelem abban a pillanatban, amelyben elhagyjuk ezt a világot.1 Ne tévesszük szem elől ezt az igazságot: örök boldogságunk nagyságát mindörökre a szeretet azon foka szabja meg, melyet el tudunk érni addig, míg Isten magához nem szólít bennünket. Tehát életünk minden pillanata végtelenül értékes, mert […]

Valóban, joggal mondja a nagy apostol, hogy Isten gazdag az irgalmasságban és végtelenül szeret minket! Nem elég neki, hogy örök boldogsággal töltse el lelkünket; azt akarja, hogy Fia testéhez hasonlóan a mi testünk is részesüljön a véget nem érő boldogságban. Fel akarja ékesíteni a halhatatlanság, mozgékonyság, szellemiség azon dicsőséges előjogaival, melyekkel Jézus embersége tündöklött, mikor kijött a sírból. Igen, eljön […]

Tudjuk, hogy ez a boldog élet minden léleknek osztályrésze lesz, mihelyt elhagyja ezt a világot, ha a kegyelem által Isten gyermeke és ha nem kell vezekelnie bűneiért a tisztítótűzben. De ez még nem minden: Isten még ezt a boldogságot is kiegészíti. Miért? Hát nincs már egészen elhalmozva a lélek örömmel? Igen, de Isten a testnek is meg akarja adni boldogságát, […]

Meglátjuk tehát az Istent. De ez még nem minden: Isten látása csak első eleme az örök életnek, csak első forrása az örök boldogságnak. De ha az értelem betelik az örök Igazsággal, nem kell-e betelnie az akaratnak is a végtelen Jósággal? Szeretjük majd az Istent.1 „A szeretet soha meg nem szűnik” – mondja Szent Pál.2 Többé nem lesz gyenge, ingadozó az […]

Mikor Szent Pál az isteni erényekről beszél, melyek a megszentelő kegyelem kíséretét alkotják és amelyek a természetfeletti tevékenység forrásai az Isten gyermekeiben, említi, hogy „most megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három”. De hozzáteszi: „Ezek között legnagyobb a szeretet”.1 Miért? Mert istenfiúságunk égi végcéljánál az Istenbe vetett hit helyet ad az Isten látásának, a remény eltűnik az […]