A másvallásúakkal való közreműködésről már egyet s mást közöltünk korábban. Pótlólag felemlítjük még itt a következőket. Úgyszólván sohasem szabad másvallású templom céljára adakozni, gyűjteni, koncertezni vagy mulatságokat rendezni. Másvallású iskola, árvaház építésére, fenntartására fontos okból már könnyebben adhatunk, feltéve, hogy adományunknak nincs az a színezete, mintha mi az idegen vallást is helyeselnők s ha méltán hihető, hogy az illető intézetek nem lesznek lélekrontók, a katolikusok csábítói, kerítői.
Betegekhez másvallású papot hívni, azért, hogy ez őket a hamis hit szerinti vigaszban s lelki segítségben részesítse, feltétlenül tilos. Ezzel idegen szertartásban vennénk részt s a szerencsétlen beteget tévedésében megerősítenők. Inkább indítsuk fel vele a tökéletes bánatot; ezzel – a körülmények szerint – legjobban segítettünk rajta. Ha azonban a helyzet kényszere folytán, ami közkórházakban gyakori eset, a beteg kívánságának valami módon eleget kell tenni, küldhetünk az illető lelkészéért valakit (lehetőleg ugyancsak másvallásút) s adassuk tudtára egyszerűen csak azt, hogy „van a kórházban valaki, aki vele beszélni akar”.
Végül az Egyház törvénye s szelleme ellen cselekszenek azok, aki zászlókat, helyiségeket stb. nemcsak a katolikus pappal, hanem azonfelül még nem tudom hányféle felekezet s vallás lelkészével is „megáldatják”. Az Egyház szentelményeinek lebecsülése ez s egy rangra helyezése a felekezetek üres formaságaival. Az ily eljárás hitközönyre s végül minden vallás megvetésére vezet.