A nők botrányos öltözködése

A botrányról lévén szó, számtalan nőnek napjainkban annyira divatos botrányos ruházkodásáról nem hallgathatunk. A hivatalos Egyház már több ízben felemelte szavát ellene s főleg erélyesen tiltakozott, hogy a nők kevésbé illemes öltözékben jöjjenek az Isten házába s térdeljenek az Úr asztalához. Mily elvek legyenek ebben irányadók?

a) Nem lehet kifogást emelni az ellen, ha a nő rangjának s hazája szokásainak megfelelően illő dísszel öltözködik. Megteheti ezt a feleség, hogy urának tessék, a hajadon, hogy vőlegényt szerezzen s a testi szépség fogyatékosságait pótolja, leplezze.

b) Ámde eléggé meg nem bélyegezhető, undorító eljárás az, ha főleg a keresztény nő, a testi szépséget, a ruhát, vagy jobban annak fogyatékosságát arra használja, hogy magát az ördög horgára csaléteknek adja s hódítson a bűn, a pokol számára. Valóban, az ily hódítás minden inkább, csak nem dicsőséges.

c) Ami a bűn súlyát illeti, ha a nő csak bizonyos könnyelműségből, kacérságból, tetszvágyból igyekszik ruházkodása által feltűnést kelteni s testi báját lehetőleg érvényesíteni, rendesen bocsánatosan vétkezik.

Ha rossz szándékból teszi s vétkes szenvedélyeket akar a férfivilágban gyullasztani, halálos bűnt követ el.

Ez a rossz szándék nyilvánvaló, főleg olyankor, ha a ruha túlságosan hiányos, rövid, átlátszó s a keblet nem fedi eléggé (kivágott ruhák). A ruha botránkoztató hatásán egyes vidékek bevett szokása igaz, sokat tompíthat, de a jó ízlésnek s erkölcsnek oly fokú megsértése, amely napjainkban a báltermek parkettjén, sőt az utcákon is dívik, legtöbbször súlyos vétségnek minősítendő. Főleg pedig nagyot vétenek azok, kik az effajta divatok kezdeményezői. Az ilyeneknek az a bizonyos malomkő is, melyről az Üdvözítő tesz említést, nagyon enyhe büntetés volna. Örök kárhozatot érdemelnek s pedig annyiszorta súlyosabbat, ahány lelket magukkal oda lerántottak.

Az illetlenül ruházkodó nők a szentségekhez nem bocsáthatók, míg csak viselkedésükkel fel nem hagynak s az okozott botrányt erejükhöz képest jóvá nem teszik.

Az elveket, melyeket a ruházkodásra nézve felsoroltunk – a), b), c) – az arcfestésre is alkalmazhatjuk.