Jézus szeretete nem elégedett meg azzal, hogy minden emberért emberré lett, szenvedett és meghalt. Szeretete módot talált arra is, hogy mindegyikünknek külön-külön egészen odaadja Magát; ezért alapította a legméltóságosabb Oltáriszentséget.
A többi szentségek Isten ajándékait foglalják magukban; a legméltóságosabb Oltáriszentség olyan ajándék, mely pusztán szeretetből áll. Nem csupán a szeretet jele, hanem maga a szeretet.
Ne feledjük, hogy Jézus úgy van jelen oltárainkon, mint a szeretet és irgalom trónusán, hogy kegyelmeket osztogasson, és éjjel-nappal elrejtve él közöttünk, hogy tanújelét adja szeretetének.
Hitünk arra tanít, hogy minden oltár a szeretet vára, ahol Jézus a rejtekben él, hogy aki ott felkeresi, megtalálhassa Őt.
Az ember nem találhat nagyobb örömet, nagyobb kincset a földön, mint Jézust a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus mellett csak az unatkozhat, aki nem ismeri Őt.
A mi mennyországunk a földön a legméltóságosabb Oltáriszentség.
Ha az emberek szenvedéseikben mindig a legméltóságosabb Oltáriszentségnél keresnének menedéket, bizonyára nem lennének már ilyen szánalmas állapotban.
Ha szentáldozásra készülünk, különösen két dologra legyünk tekintettel: igyekezzünk bensőleg minél jobban elszakadni a teremtményektől, és kívánjuk forrón, hogy Isten szeretetében növekedjünk.
Ha szentmisét hallgatunk, Jézus Krisztust ajánljuk fel; Jézus végtelen, tehát végtelen hódolatot tanúsítunk Isten iránt.
Istenem, adj nekem Jézus iránti szeretetből nagy szeretetet a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt.