I.
Fiam, ne keseredjél el amiatt, ha némelyek rosszat gondolnak, és olyasmit beszélnek rólad, amit nem hallasz szívesen.
Neked magadról még rosszabb véleménnyel kell lenned, és úgy kell érezned, hogy senki náladnál gyarlóbb nincsen.
Ha abból élsz, ami benned van, nem fogod sokba venni az elszálló szavakat.
Nagy okosság az, hogy hallgatni tudj gonosz időben, magadba szállván hozzám térj, és meg ne háborodj az emberek ítéletén.
II.
Ne függjön a te békességed emberek szavától, beszédétől.
Hiszen akár jónak, akár rossznak gondolnak is, azzal más emberré nem változol.
Hol van az igaz békesség és igaz dicsőség?
Ugye énbennem?
Azért az, aki nem keresi az emberek tetszését, de nemtetszésüket sem akarja mindenáron kerülni, nagy békességben élhet.
Az emberi szív minden nyugtalansága, az érzékek zűrzavara a rendetlen kívánságból és a fölösleges félelemből származik.