Bár a szerzetesség az egyházi renddel nem azonos, de sok rokonvonást tüntet fel. Nevezetesen, mindkettő teljesen Istennek szentelt állapot.
Az új egyházjog így határozza meg annak lényegét: „A szerzetesi állapot, vagyis az állandó együttélésnek az a módja, amelyben a hívek a közönséges parancsokon kívül az evangéliumi tanácsoknak, az engedelmességnek, tisztaságnak és szegénységnek megtartását is fogadalom által magukra vállalják, mindenkitől tiszteletben tartandó”. (487. k.)
Ezt az állapotot tehát különösen tiszteletreméltóvá a tökéletességre való törekvés teszi, amely a parancsok lelkiismeretes, pontos megtartásán kívül az evangéliumi tanácsoknak: az engedelmességnek, tisztaságnak és szegénységnek megtartásában nyilatkozik meg.