Hátra van még, hogy az államhatalom képviselőinek s az alattvalóknak jogviszonyát a IV. parancs szempontjából vázlatosan megismertessük.
Azok a hajlamok s szükségletek, amelyeket a Teremtő az emberi természetbe fektetett, szükségképpen államok kialakulását eredményezik. Így kell értenünk, hogy az államok Isten akaratából léteznek. Minthogy pedig állam fej nélkül fenn nem állhat, a benne székelő állami hatalmat is feltétlenül az Istentől kell származtatnunk.
„Nincs hatalmasság, hanem csak az Istentől” – állítja az apostol. (Róm 13,1)
Voltak s vannak, kik azt tanítják, hogy a hatalom egyenesen s közvetlenül Istentől száll a választás vagy örökösödés által megjelölt államfőre, mások ismét, mint a nagytekintélyű Suarez és Bellarmin, azon véleményen vannak, hogy maga a választó nép ruházza azt reája. Minket a kérdés kevéssé érdekel. A lényeg abban van, hogy a végelemzésben Istentől eredő s Istent képviselő hatalom az államban valóban megvan s a törvényes fejedelem azt birtokolja, a bitorló pedig azt legalább is kezeli. Az sem változtat a dolgon, hogy minő az alkotmány s kormányforma, s az államfőt királynak, császárnak vagy köztársasági elnöknek hívják‑e.
Az Egyház minden kormányformával kibékül, hacsak az neki megadja a lehetőséget s szabadságot szent missziója betöltésére. –
Minden államban megvannak a hatalom képviselőinek s az alattvalóknak sajátos jogai s kötelességei.
Jegyzet. Az állam s polgárai közötti viszony helyes megértése céljából előre kell bocsájtanunk a következőket. Az igazságosság három faját különböztetjük meg: az ún. törvényes, osztó és kölcsönös igazságosságot. Az első (törvényes) az alattvalókat a közjó érdekében a törvények megtartására; a második (osztó) a hatalom képviselőjét a hivatalok s terhek méltányos elosztására kötelezi, a harmadik (kölcsönös) a magánosoknak egymás iránti szoros jogait s kötelmeit szabályozza. Mind a három faja az igazságosságnak bűn alatt kötelez, de csak az utolsó (kölcsönös) megsértése hozza magával a kártérítés kötelezettségét is. Az állam s polgárai közötti jogviszony, ha azok, mint ilyen állnak egymással szemben, a törvényes és osztó igazság szerint igazodik. Megeshetik azonban, hogy az állam nem mint ilyen, hanem mint egyszerű szerződő fél lép viszonyba alattvalóival. Pl. tőlük vásárol, nekik elad, őket díjazásért felfogadja. Ilyenkor persze közöttük is a kölcsönös igazságosságnak kell érvényesülnie és ha azt bármelyik fél megsértette, a másikat kárpótolni tartozik. És valóban, ha a dolgot perre viszik, a pártatlan bíróság nem késik nekik a kölcsönösség alapján igazságot szolgáltatni.