(enyhített böjt)
Nagykedd– Isten gyengéd ölelése és a mi árulásunk
Jézus Krisztus Virágvasárnap elhangzott szavai:
„Hányszor akartam összegyűjteni a gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnyai alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Bizony üressé és elhagyatottá lesz a Házatok!”
Ezek a figyelmeztetések korunkban aktuálisabbak, mint bármikor!
Virágvasárnap valahogy az üdvösség-történetünk teljes képét rajzolja elénk. Ott állunk újból a megváltás drámája előtt és eszünkbe jut… Jézus szenvedés-története tele van összeesküvésekkel, cinkosokkal, árulásokkal.
Jézus megjövendöli tanítványai hűtlenségét: az egyik elárulja, a másik megtagadja.
„Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.”
„Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
Júdás elárulta Őt, Péter megtagadta, a zsidók a rómaiak kezére adták, Pilátus pedig mossa a kezét, hogy a tömeg „Feszítsd meget” kiálthasson!
Volt, amikor egy egyszerű Lourdes-i parasztlány által, volt, mikor egy szegény Ars-i plébános által szólt hozzánk az Úr, de sokan mégis a nagypénteki sötétség félelmében élve tagadták meg Isten egyszülött Fiát!
Júdás árulásának és Péter tagadásának megjövendölése azt tanúsítja, hogy Jézus tisztában van azzal, hogy mi fog történni vele és apostolaival a következő napokban.
Nem akar elmenekülni sorsa elől, hiszen ez a mennyei Atya akaratának megtagadását jelentené. Őt nem érik váratlanul az események, miként tanítványait, hanem tudatosan felkészül azokra.
Amikor az árulásról beszél apostolainak, mindvégig megőrzi nyugalmát.
Indulatnak vagy felháborodásnak semmi nyomát sem látjuk nála, hiszen tudja, hogy a sötétség hatalmának e cselekedete beleillik az Atya megváltói tervébe, s azzal is tisztában van, hogy a sötétség hatalma nem győzedelmeskedhet felette.
Júdást is ő választotta ki, de méltatlan lett az apostoli feladatra.
Júdás árulása és Péter tagadása között látszólag nincs sok különbség, hiszen mindkettő bűn. Ez utóbbiról is előre beszél Jézus.
Ebből mégis van felemelkedés, újjászületés, megtérés Péter számára.
Egyszerűen fogalmazva:
Péter azért képes megbánni bűnét, mert ott maradt az utolsó vacsora termében. Nem sértődött meg Mestere kijelentésén, nem távozott, mint Júdás, hanem megőrizte a lelki közösséget Jézussal.Hite, Jézus iránti ragaszkodása, lelkesedése, szeretete kimentette őt bűnéből.
Péter és Júdás esete azt mutatja, hogy a gyengeségből van felemelkedés, a rosszakaratból viszont nincs.
Isten irgalma végtelen. A bűnbánat, a kegyelem időszakát éljük. Jézus, a Fiúisten azért halt meg a kereszten, hogy a benne hívőknek életük legyen.
Most még sírhatsz! Most még megteheted, amit Péter tett, a lelkesedő, a nagy szavak embere, amikor tekintete összetalálkozott Jézus szemével, kiment és keservesen sírt.
Ez az ember legalább őszinte volt!
A nagy aposztázia idején sokan árulják el az igaz hitet, sokan válnak a gonosz lélek szolgájává, viseljenek bár magas rangú egyházi, vagy világi méltóságot.
„Jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”
Isten ma is figyelmeztet:
„Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban!”