(szigorú böjt)
NAGYSZOMBAT – Húsvét vigíliája
„Szálla alá a poklokra…” – az Apostoli hitvallás így idézi emlékezetünkbe nagyszombat misztériumát.
A liturgikus nap: csendesek a templomok, a temetők csendje telepszik a templomokba.
Ezen a napon az Egyház nem mutatja be a legszentebb áldozatot. Középpont nélkül, főpap és áldozat nélkül a tanítványok tétován összebújnak, félelmükben magukra zárják az ajtókat…
Húsvét vigíliáján a szent éjszaka hét olvasmányt vesznek az Ószövetségből, amelyek megemlékeznek Isten csodás tetteiről az üdvtörténetben, és kettőt az Újszövetségből, mégpedig a Feltámadás híradását a három szinoptikus Evangélium szerint és a szentleckét a keresztény Keresztségről, amely Krisztus Feltámadásának szentsége.
Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve. Az esti vigília-szertartással veszi kezdetét a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti:
Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre!
Ezen a napon napközben semmilyen szertartás nincs.
A katolikus időszámításban (ősi zsidó alapokra hagyományozva) szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigíliájának nevezik. Nagyszombat a gyász napja, Jézus most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szent sír előtt. Ezen a napon készülődünk a feltámadás örömére. Ilyenkor betölti lakásainkat, családjainkat és szívünket a csend, amely segít Krisztus szeretetének-halálának titkába elmélyedni. Nagyszombat – Jézus a sírban pihen, a hívek felkeresik a templomokban felállított szentsírt.
Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe.
Húsvét éjszakáján az egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat.
A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötét, a tűz s a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely a világra borult Krisztus halála után…
Amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyullad meg a remény – Krisztus feltámadásának fénye!
Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása! A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi. A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll:
a fény liturgiájából,
az igeliturgiából,
a vízszentelésből
és az áldozati liturgiából.
A jelenlegi liturgikus rend, a IV. századra vezethető vissza.
1. Fényliturgia
Ekkor történik a tűz megáldása, majd arról a húsvéti gyertya meggyújtása. A húsvéti gyertya (minden résztvevőnél van) jelképezi a feltámadt Jézust. A templomba való bevonulás után énekli a pap a húsvéti öröméneket. A húsvéti vigília szertartása a sötétség beállta után kezdődik a tűzszentelés szertartásával. Egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy:
Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Omega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké.
A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelzi, feltámadását, mely belevilágít a templom sötétjébe, de egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. Erről az új tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amelyik a halott Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. A Föltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, ennek a térnek és időnek keretei közé támadt föl, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis az Egyház liturgiája megjeleníti a föltámadás pillanatát, ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. Szimbolikusan ez a föltámadás pillanata!
A megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékelteti, azt, hogy a bűn és a halál sötétjében Krisztus feltámadásának ereje kiterjed az egész emberiségre.
A pap elindul a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a Húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat. Krisztus világossága tölti be a sötét templomot. Mi vagyunk a sötétben járók, akik várjuk a fényt.
Ezt az örömet halljuk és látjuk:
„Krisztus világossága”,
erre válaszolunk:
„Istennek legyen hála.”
A végtelen sötétségben és csendben felhangzik az Egyház leggyönyörűbb éneke, Húsvéti Örömének, az Exultet. A húsvéti örömének az ünnep tartalmát fogalmazza meg, a fényt, amely a feltámadást és a megváltást jelképezi.
„És ez az az éjszaka, melyen széttörve a halál bilincsét Krisztus az alvilágból mint győztes tért vissza. Mert mit ért volna megszületnünk, ha a megváltás nem ér el minket! Ó, milyen csodálatra méltó, hogy atyai jóságod lehajlik hozzánk..!”
Ennek a csodálatos ősi éneknek az első soraiban már felcsendül húsvét felfoghatatlan titka, a megváltás misztériuma:
„AZ ÉGBEN immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa:
és ujjongjanak Isten csodálatos művei:
fölséges nagy királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja.
A FÖLD IS ÖRVENDJEN, hogy ekkora fényár sugárzik rája,
és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta:
érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya.
ÉS VÍGSÁG TÖLTSE EL szent anyánkat, az EGYHÁZAT,
hogy ilyen fényesség ragyog benne:
visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát”
2. Igeliturgia
Az Igeliturgiában kilenc olvasmány található. Hét az ószövetségből, egy szentlecke, és az evangélium, ebből legalább három ószövetségit és az evangéliumot fel kell olvasni. A Szentlecke előtt megszólal az orgona, harangok és a csengők is, amik nagycsütörtök óta hallgatnak. A Szentlecke után felhangzik az alleluja (az örvendezés éneke), ami egész nagyböjtben nem szerepelt a liturgiában.
A prédikáció után a keresztségi igék megújítása következik. A húsvéti örömének elhangzása után kezdődik az igeliturgia, mely végigvezet minket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig.
„Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Végiggondolom minden tettedet, elelmélkedem dolgaidon. Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? Te vagy az Isten, csodát tesz hatalmad, a népek között erődet megmutattad.”
Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére.
„A szövegek közötti énekek közül kettő különleges. Az egyik a „Dicsőség a magasságban Istennek” kezdetű:
a pap elénekli az első mondatot, majd újból megszólal a csütörtökön elhallgatott orgona, a templom harangja és az összes templomi csengő, és úgy fél percen át tart az örömteli zenebona az ének folytatása előtt….”
A böjt negyven napja alatt nem énekelték-mondták ezt az ujjongást jelentő szót, de most már lehet, és abba se hagyják egyhamar: számtalan köszöntésben, dalban, áldásban újból és újból szerepel mostantól.
A szentleckét követően az ünnepélyes ének, az: „Alleluja”
„Feltámadtam, és újból veled vagyok, alleluja, ezt a napot az Úristen adta, alleluja. Örvendezzünk és vigadjunk rajta, alleluja, alleluja, alleluja!”
Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. A böjt negyven napja alatt nem énekelték-mondták ezt az ujjongást jelentő szót, de most már lehet, és abba se hagyják egyhamar: számtalan köszöntésben, dalban, áldásban újból és újból szerepel mostantól.
Jézus feltámadásának evangéliumi felolvasása hangzik el a szentbeszédben.
A szentleckét követően az ünnepélyes Alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium:
„Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt”(Mk 16,6).
3. Keresztségi liturgia
Ha vannak keresztelendők, akkor itt történik meg a keresztelés. Ez is ősi hagyomány, mivel régen mindig húsvét vigíliáján keresztelték meg a jelölteket. Megáldják a keresztkutat és a szenteltvizet. A prédikáció után következik a keresztelés ünnepélyes szertartása. Először a mindenszentek litániája, hiszen a keresztséggel az ember tagjává lesz az Egyháznak, amelyhez a szentek közössége hozzátartozik. Ezt követi a keresztvíz megszentelése és a keresztelés. Ha ez mégsem lenne, akkor is vizet szentel az Egyház.
A hívek megújítják keresztségi fogadalmukat:
ellene mondanak a Sátánnak és megvallják hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve az Egyház meghinti őket az új vízzel. A fogadalom válaszait elsősorban a keresztelendők mondják és velük együtt a hívek. Nemcsak azért, mert ma mindannyian ünnepeljük keresztségünk titkát, hanem azért is, mert mindannyiunknak testvéri felelősséget kell vállalnunk a keresztelendőkért és egymásért.
4. Eucharisztia liturgiája
A szertartás után a szentmise a hagyományos rend szerint folytatódik, de sokkal ünnepélyesebben. A szentáldozásban a feltámadt Üdvözítővel találkozunk.
5. Körmenet
Ez nem tartozik szervesen a vigíliához.
Lehet körmenetet tartani a mise végén, ezzel „hirdetni a világnak”, hogy:
FELTÁMADT KRISZTUS!
A feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és a világnak hirdeti a feltámadás örömét. Ez a szép közép-európai hagyomány kiviszi a Föltámadás örömhírét a világba, megáldva a négy égtájat. Az egész világ számára elviszik az Örömhírt:
Christos aneste! Alethos aneste!
Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt!