Vétkezik a szeretet ellen az a gyermek, aki szülőivel szemben az ellenszenvnek vagy gyűlöletnek ad helyt a szívében. Talán semmi sincs, ami annyira elrútítaná s elvadítaná az Istentől oly remekül megalkotott emberi szívet, mint ez a természetellenes bűn.
Könnyen meglehet, hogy némely szülő gyermeke részéről kevésbé érdemel szeretetet. Ámde még ily esetben is a nemesen gondolkodó és érző gyermek Szém és Jáfet példájára szemét gondosan elfordítva igyekszik betakarni, elleplezni azt, ami a szülőknek szégyent okozhat.
Mélyen sérti a kegyeletet, ha a gyermek szüleivel haragban él, nincs hozzájuk szelíd, hanem csupán szúrós szava, megvető tekintete; életüket keseríti, rövidíti, sőt halálukat kívánja.
Vakmerő kihívása ez a bosszuló isteni igazságosságnak, mint ahogy kihívta azt maga ellen Entner János a felsőausztriai Mühldorf községben. (1911) Beteg édesanyja orvosért küldte. Ő egyben betér az asztaloshoz is, hogy koporsót rendeljen, „mert az öreg úgy sem viszi már sokáig”. Még aznap este részeg fővel vizesárokba fulladt s másnap akár őt tehették az anyja számára rendelt koporsóba. Szerencsétlen anyja azonban felépült és még soká imádkozhatott bűnös gyermekéért az isteni irgalomhoz.
Súlyosan vétkezik, aki szüleit szükségükben, aggkorukban nem segíti, betegágyukon lelkük üdvéről nem gondoskodik. Sajátságos, hogy éppen a „legfinomabb” családokban a „leggyengédebb” gyermekek szokták ezt a főbenjáró kötelességüket elhanyagolni. Ha kicsiny s könnyű operációval szüleik életét megmenthetnék, bizonyára nem kímélnék meg szüleiket az ezzel járó félelemtől s fájdalomtól. És íme, ugyanezek a gyermekek engedik szüleiket szentségek, gyónás nélkül elveszni, minden valószínűség szerint a pokol szörnyű lángjaiba hullani, csakhogy meg ne ijedjenek az üdvösségnek annyi vigaszt és erőt rejtegető eszközeitől. Valóban az ily gyermekeknek nincs gyakorlati hitük s nincs szívük. Nagy bűn továbbá a szülők igazságos s törvényes végrendelkezését lehetőség szerint végre nem hajtani.
Jegyzet: Köteles‑e a gyermek elhunyt szülői adósságát kifizetni? Az igazságosság és kegyelet egyaránt követelik, hogy a gyermek elhunyt szülői adósságát kifizesse, ha ezek reája megfelelő vagyont hagytak. Az adósság ugyanis a vagyont terheli; de meg a szülők becsületének épségben tartása gyermeki kötelesség. Ha azonban a szülők vagyon nélkül hunytak el, az adósság törlesztésére a gyermek – legalább is az igazságosság címén – nem kötelezhető. A szülők adósságának törlesztése még azon esetben sem terheli a gyermeket, ha a szülők a kölcsönöket gyermekük neveltetésére fordították. A neveltetés költségeit előteremteni ugyanis nem a gyermekeknek, hanem a szülőknek dolga, kötelessége.