Mindazokat, akik kifejezetten a nők helyzetének megváltoztatását, javítását tűzték ki törekvésük céljául, feministáknak szokás nevezni (femina = asszony). De távolról sem szabad hinnünk, hogy minden feminista egy táborban küzd a női nem érdekében.
Világnézetük, irányzatuk, eszközeik több csoportba tagozzák őket, amelyek, ha egy-más pontban meg is egyeznek, de egyébként kibékíthetetlen ellentétben vannak egymással.
A feminista női mozgalmak
A proletár nőmozgalom. A leghangosabb s követeléseiben legmesszebbmenő az ún. proletár nőmozgalom, amelyet a szociáldemokrácia éleszt és irányít.
Ezek jelszava a nő teljes egyenlősége s függetlensége a férfitól minden téren.
Ebből kifolyólag követelik, hogy a nők ugyanazon politikai jogokat élvezzék, mint a férfiak; bármely hivatalra, foglalkozásra velük egyformán alkalmaztassanak, minden munkában részt vehessenek s épp ezért módjuk és alkalmuk is legyen, hogy a férfiakkal teljesen azonos kiképzésben minden korlát nélkül részesülhessenek.
Ámde, ami ennél még sokkal veszélyesebb, követelik a nő teljes egyenrangúságát s függetlenségét a házaséletben is. Ezzel megszűnnék az együttélés minden kényszere; a válás teljesen a két fél önkényére volna bízva s a szabadszerelem emelkednék törvényerőre. És sajnos, ebben a női becsület s méltóság elleni merényletben elsősorban éppen a nők pályáznak a herosztratoszi dicsőségre. Pl. Olberg Olda egész szemérmetlenséggel hirdeti, hogy „nem szabad a nőnek vitássá tenni a jogot az anyaságra, akár van esketési bizonylata, akár nincs. Le kell venni az átkot a nőről, aki házasságon kívül mer anyává lenni”. Lux Häny szerint pedig „a legnagyobb igazságtalanság megfosztani az erősen szerelemre hajló egyéneket az ezerféle boldogság lehetőségétől és élethossziglan egyetlen szerelmi tárgyhoz kötni le”. Ennyire süllyedhet a nő, akinek egykor a csábító azt ígérte: „lesztek mint az istenek”.
A polgári női mozgalmak hívei csaknem hasonló követelésekkel állnak elő azzal a különbséggel, hogy nem akarják, miként a szociáldemokraták, az állami s társadalmi rendet felrobbantani s ebből kifolyólag a házassági kötelék felbontását sem kívánják az államhatalomtól teljesen függetleníteni. Azonkívül e csoport hívei, elég szűkkeblűen, csupán a művelt, vagyonos nőket (burzsoákat) akarják az emancipáció által boldogítani.
A mérsékelt feministák a keresztény világnézetet valló társadalmi rétegekből toborozódnak. Ezeknek nincs szándékuk megbolygatni azt a természetben mélyen gyökerező rendet, amelyet a Teremtő a férfi s nő között örökre s végérvényesen megállapított, hanem csupán több pályát, hivatalt, foglalkozást kívánnak a nő számára megnyitni, amelyeket eddigelé majdnem kizárólag a férfiak foglaltak le. Ebből kifolyóan nagyon természetes, hogy a nők közép- és főiskolai kiképzése s különböző női szakiskolák létesítése az ő programjukban is szerepel.