(enyhített böjt)
„Ne nagyratöréssel, de alázatos céltudatossággal valósítsd meg hivatásodat!”
„Mily édesek a te hajlékaid, seregek Ura, Istenem! Boldogok, akik hajlékodban élnek és mindörökké téged dicsérnek. Csarnokaidban egy nap többet ér egyéb napoknak ezrénél.”(Zsolt.83)
Szent Kázmér Lengyelország és Litvánia patrónusa, a Jagelló uralkodóháznak virága és dicsősége, született 1458-ban Krakkóban, az akkori lengyel fővárosban. Atyja IV. Kázmér lengyel király, anyja Erzsébet, Albert magyar király és római császár leánya, legidősebb bátyja pedig II. Ulászló (1516) néven Mátyás király utódja a magyar trónon.
De Kázmér közvetlen vonatkozásban is van a magyar történelemmel. Az Úrnak 1471. esztendejében Magyarország legnagyobb része Vitéz János esztergomi érsek vezetésével elpártolt Mátyás királytól s a tizenhárom éves Kázmért választotta ellenkirálynak. A gyermek Kázmér apja parancsára hadsereg élén megjelent Magyarországon. Könnyűszerrel jutott el egészen Hatvanig, ahonnan aztán Nyitra várába vonult. A magyar nemzet azonban csakhamar kibékült koronás királyával, s Kázmér serege hazatérni kényszerült.
A lengyel királyi pár nyolc gyermeke közül Kázmérnál jelentkeztek legkorábban és legerőteljesebben annak a természetfölötti bölcseségnek csirái, amelynek kezdete a zsoltáros szavai szerint az Úr félelme, amely az Isten különös kegyelméből meglehet már a kis gyermekben, s hiányozhatik még az öreg emberben is. Kázmér és jámbor szülei semmit sem mulasztottak el, hogy e csirák teljesen kifejlődjenek.
A nagyrahivatott ifjú az Úr Jézus példájára növekedett nemcsak korban, hanem bölcsességben is. Testvérei gyermeki örömmel játszottak a krakkói vár (Wawel) hatalmas oszlopos folyosóin, a kis Kázmér pedig ugyanilyen ragyogó arccal meghúzódott valamelyik zugban s csendesen elmondott egykét tizedet olvasóján.
Igen korán szívébe vette a 83. zsoltár gondolatait:
„Mily édesek a te hajlékaid, seregek Ura, Istenem! Boldogok, akik hajlékodban élnek és mindörökké téged dicsérnek. Csarnokaidban egy nap többet ér egyéb napoknak ezrénél.”
Ha nevelője, a derék Dlugos János krakkói kanonok, majd lembergi érsek valami szórakozást ajánlott, az ifjú így válaszolt:
„Nem találok sehol jobb szórakozást, mint a templomban az oltár előtt. Ha hosszasabban ott időzhetem, az kedvesebb nekem, mint a vadászat, játék, tánc vagy más mulatság.”
Testvérei közül ő jelent meg legelőször a szentmisére s ő távozott legkésőbb. Órákig el tudott imádkozni az Isten Anyja oltára előtt s könnyezve elmélkedett az Úr Krisztus kínszenvedéséről. Idősebb fiú volt már, amikor egy éjjel mestere benézett szobájába. Legnagyobb csodálkozására az ágy üresen állott. Mindjárt nagy sürgés-forgás támadt a várban, mindenfelé keresték, de mindhiába. Végre az éjjeli őrség akadt rá, amint a várkápolna zárt ajtaja előtt mindenről megfeledkezve, valóságos elragadtatásban földreborulva imádkozott.
Kázmér jól tudta, hogy az Úr Krisztus nevelőiskolájában senki sem viszi sokra kemény önmegtagadás nélkül, s ezért keményen fogta magát. Sokat böjtölt, gyakran a kemény földön aludt, hercegi köntöse alatt durva bűnbánati ruhát hordott s mindent megtett tisztasági fogadalma megtartására. Az önmegtagadások terén nem használt semmi ellenkező tanács.
Mestere gyakran mondogatta az angyali ifjúnak, hogy kímélje egészségét, hogy erre az egész nemzetnek szüksége van; hisz bátyja, Ulászló (a későbbi magyar király) a cseh trónra kerülvén, ő a lengyel korona várományosa. Ez az intés az evilági bölcsesség szava volt az akkori Lengyelország legnagyobb diplomatája és történetírója, Dlugos János részéről. Kázmér felelete pedig a természetfölötti bölcsesség iskolájából való volt:
„Ne beszélj így, drága mesterem! Adja Isten, hogy uram és atyám, a király minél tovább uralkodjon. Én haljak meg előbb, hogy ne lássam az ő halálát. Nem vágyódom én földi királyság után, mert engem Isten elsősorban ama királyság számára hívott, amelyet az Úr Krisztus szenvedésével és halálával teremtett meg.”
Ilyen lelkület mellett megértjük, mennyire bántotta ezt a korán fejlett királyfit, hogy a magyar királyság keresésében részt kellett vennie. Följegyezték róla, hogy a magyar földről való visszavonulása után három teljes hónapig távol maradt az udvartól: egyrészt nem akart fájdalmat okozni a visszatérés miatt neheztelő édesatyjának, másrészt meg valóságos bűnbánati lelkigyakorlatot tartott, s szüntelenül kérte Istent, hogy földi ország helyett építse ki lelkében Isten országát. Környezete a legnagyobb szeretettel övezte alakját s a „szegények atyjának”nevezte el.
Az Egyház imádságoskönyve, a breviárium pedig ezt írja róla:
„Rajta volt, hogy a hit minél erőteljesebben terjedjen, s a rutének egyházszakadása megszűnjön. Ezért kieszközölte atyjától, hogy a szakadárok új templomokat ne építhessenek s a régieket ki ne javíthassák”.
Akit az Úr nagyon szeret, azt fiatalon hívja magához.
A Bölcsesség könyve szerint:
„Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság köréből. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre, hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottjaira és oltalom a szentjeire. Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét.” (Bölcs.4;14-16)
Ereje napról-napra hanyatlott. Orvosai önmegtagadásait okolták a betegségért, sőt akadt könnyelmű és lelkiismeretlen orvos, aki azt rebesgette, hogy betegségének oka tisztasági fogadalma lenne. Szerették volna, ha fölhagyna minden önmegtagadással. Ő azonban most is minden földi bölcsességgel szemben kitartott az égi bölcsesség mellett s így válaszolt:
„Sohasem teszek olyat, amivel visszanyerem egészségemet, de elvesztem Isten kegyelmét”.
Feszülettel kezében, Jézus szent nevével ajkán halt meg 1483 március 4-én.
Életében csak kényszeredetten állt egyszer a lengyel seregek élére, halála után azonban annál szívesebben tette meg. 1518-ban a katolikus lengyel hadak szembenállottak a nagyobb számú orosz sereggel. Zsigmond lengyel király buzgón kérte Isten segítségét és Kázmér királyfi közbenjárását. A hagyomány szerint Kázmér megjelent hófehér ruhában, a lengyel sereg élére állott s kisegítette az orosz kelepcéből. Azóta is a tisztaságért küzdő ifjúság, egyik vezére, aki segíti, hogy diadalmasan vívja meg az Úr harcait.
Ne nagyratöréssel, de alázatos céltudatossággal valósítsd meg hivatásodat!
„Mindenható Istenünk, kinek szolgálata uralkodást jelent, kérünk, add meg Szent Kázmér közbenjárására, hogy szentségben és igazságban élve szolgáljunk Neked! ” Amen.