(szigorú böjti nap)
HAMVAZÓSZERDA – A NAGYBÖJTI IDŐ KEZDETE
Azt mondja ugyanis az Úr:
„Emlékezzél ember, hogy por vagy és porrá leszel!”
„Amikor az időt alkalmasnak látom, meghallgatlak, és ha eljön az üdvösség napja, segítek rajtad.”
Nézzétek, most van itt az alkalmas idő! Most van itt az üdvösség napja.
Bár hallgatnátok ma Isten szavára: „Népem, ne légy kemény szívű!”
„Legyen a nagyböjt minden keresztény számára tapasztalat Isten szeretetéről, amelyet Krisztusban ajándékozott nekünk, és amelyet nekünk is minden nap tovább kell ajándékoznunk a felebarátunknak, főleg a szenvedőknek és rászorulóknak. Csak így részesülhetünk gazdagon a Húsvét örömében.”
A mai nappal, az Egyház életében új időszak kezdődik: a nagyböjt.
Nagyböjt. Előkészületünk kezdődik el a húsvéti misztériumra.
Hamvazószerda szigorú böjti nap. Aki betöltötte 18. életévét és még nem 60 éves az e napon – a nehéz fizikai munkát végzőket és a közétkeztetésben részesülőket kivéve – csak háromszor étkezhet egyszeri jóllakással. Ezenkívül ezen a napon hústilalmat kell tartania minden 14. életévét már betöltött katolikus hívőnek.
A nagyböjti időszak pénteki napjai bűnbánati napok. Ezeken a napokon 14 éves kortól mindenkinek hústilalmat kell tartania, ezeken a napokon az étkezések száma nincs korlátozva. Természetesen a betegek fel vannak mentve a testi böjtölés alól.
Jézus Krisztus megváltó művének emlékezetével és a mi Krisztust követő áldozatos életünk megújításával szeretnénk a szent negyven nap folyamán a bennünk Krisztus életét éltető Szentlélek erejében áldozatos lelkű és életű küldetését hitelesen teljesítő, jobb keresztények lenni.
A bűnbánat jelét a hamvazkodásban vesszük magunkra. A nagyböjt időszaka a bűnbánat és az önmegtagadások időszaka. Szívesen vállaljuk Jézusért mindazt, amit meg tudunk tenni, amit fel tudunk ajánlani.
A böjti fegyelem külső formájában gyökeresen megváltozott, de lelki tartalmában megkívánja a bűnbánatot, az őszinte megtérést és a kiengesztelődést. Magunkra vesszük a mulandóság külső jelét, hamut szórunk fejünkre, hogy lélekben teljesen megújuljunk. Itt az alkalmas szent idő, az üdvösségnek napjai, hogy megtisztítsuk a szívünk, lemosva vétkek terheit, böjttel és imádsággal kérjük Istent a békéért.
Alkalmas szent idő. Alkalom a megállásra, a magunkba tekintésre.Felelősen szeretném élni az életemet. Felelősen a másik emberért, felelősen a világért, felelősen önmagamért.
A mai naptól kezdve a nagyböjti időben 40 napon át készülünk a húsvét ünnepére. A bűnbánattartás időszaka ez számunkra, amely lehetőséget ad, hogy Istennel való kapcsolatunkat rendezzük.
Az Egyház három dolgot ajánl a nagyböjtre:
az imádságot, a böjtölést és az adakozást, amit alamizsnálkodásnak is nevezünk.
A közös vonás ezekben a tettekben, hogy nem az emberek szemében szeretnénk jónak látszani általuk és nem is magunk dicsőségét keressük, hanem egyedül Isten kedvében szeretnénk járni. E gondolat legyen első nagyböjti útravalónk.
Emellett fontos azt is látnunk, hogy mindhárom ajánlott cselekedet vallásos cselekedet, s ezt a böjtöléssel és az adakozással kapcsolatban külön is hangsúlyoznunk kell. Ez a második intelem a nagyböjtre. Hiszen sokan fogyókúráznak, koplalnak vagy diétáznak, de ez még nem böjtölés.A böjt estében Isten kedvéért mondok le valamiről, hogy fegyelmezzem önmagam és jobban tudjak figyelni Istenre.
Sokan vannak, akik szeretnek adakozni, de ezt csupán azért teszik, hogy igénybe vehessenek valamilyen kedvezményt vagy szerepeljenek. Ez a fajta adakozás tehát nem kifejezetten vallásos cselekedet, még akkor sem, ha valóban segít a rászorulókon. Az alamizsnálkodás esetében Jézust látom a szegény és rászoruló ember személyében és Őneki nyújtok segítséget.
Harmadik útravalónk pedig az legyen a nagyböjt idejére, hogy vallásos gyakorlatainkkal sose hivalkodjunk. A jócselekedeteket, az adakozást, az imádságot ne az emberek szeme láttára tegyük, hanem próbáljuk meg titokban, hogy egyedül Isten lásson minket!
„Vigyázzatok: a jó cselekedeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy mutogassátok nekik magatokat, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól…Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked” (Mt 6,1.3-4).
„Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésed ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked” (Mk 6,17-18).
„Te pedig, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked” (Mt 6,6).
Legyél „csak” Istennek tetsző – mondja Jézus.
Cselekedeteid okát és célját az a mód mutatja meg, ahogyan teszed azokat. Ha Istenhez szólsz, és az valóban fontos neked, akkor nem osztod meg a figyelmedet sem más személyekkel, sem más tevékenységekkel. Kizárod az oda nem illő, megosztó körülményeket. Amit teszel, azt külső, zavaró momentumoktól teljesen megtisztítva tedd. Ebben az állapotban magától értetődő, lehetséges és természetes számon nem tartani a jótetteket (ne tudja a jobb kéz, mit csinál a bal), nem várni hálát, köszönetet, csodálatot.
Legyél. Ez a létige nagyon sokat fejez ki a tartalomból. Azt a szintet, ahol éppen vagy, és azt fejlődési perspektívát, ami teremtett valód, azaz személyiséged lehetősége. Mi ez a lehetőség? A belső szabadság visszaszerzése minden hiábavaló, közvélekedéstől és személyektől való függési viszony leépítése után. Jézus szerint ehhez kapcsolódik a következmény:az Atya jutalma, melynél nincs fontosabb és nagyobb immanens és transzcendens életünk szempontjából.
Aranyszájú Szent János szerint azért van szükségünk önmegtagadásra, mert hibázunk a mértékletesség erényében. Emberszerető és megértő Urunk van, nem az ételektől való megtartóztatást és a böjtöt követeli tőlünk egyszerűen csak, hanem, hogy az élet dolgaitól elálljunk, és egész időnket lelki dolgokkal töltsük el.
„Emlékezzél ember, hogy por vagy és porrá leszel!”
A mi feladatunk, hogy ebben a világban a föld sója legyünk, akik életükkel és szavukkal megéreztessük az emberekkel Isten szeretetét, aki nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. (Vö. Jn 3,17.)
Nagyböjti lelki gyakorlataink szolgáljanak szeretetünk megújítására.
Személyes vonzódásunk Krisztushoz vezetett el arra bennünket,a böjti idő, a készület kezdetén térjünk vissza ehhez a vonzódáshoz! Ma szakíts időt arra, hogy visszaemlékezz Isten tetteire életedben!
Kérünk, Istenünk, a szent böjt elkezdése adjon erőt nekünk keresztény életünk minden küzdelmére, hogy a bűnök ellen vívott harcainkban az önmegtagadás legyen biztos erőforrásunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen!
____________________
Szent Bálint
„Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve őt: „Uram – szólította meg –, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.”
„Megyek és meggyógyítom” – felelte neki. A százados ezt mondta neki:
„Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul!”Mt.8;5-8.
A 3· században élt Rómában egy Kratón nevű görög bölcs, aki minden idejét a tanításnak szentelte. De bármily nagy örömét találta a bölcselet tanainak hirdetésében, mégis boldogtalannak érezte magát, mert egyetlen fia, a kis Chairemen évek óta súlyos bénulásban szenvedett. Hiába próbálkozott a tudomány és babona minden eszközével, szerencsétlen gyermekén nem tudott segíteni. Már-már kétségbeesett, mikor meghallotta, hogy Bálint, Interamna (ma Terni) város szentéletű püspöke már több bénultnak visszaadta testi épségét. Ez a hír új reménységgel töltötte el a szerencsétlen apát. Rögtön üzent a szent püspöknek és nagy alázattal kérte őt, hogy jöjjön Rómába és gyógyítsa meg az ő szegény beteg gyermekét.
Bálint, mint az irgalmas Krisztus hű tanítványa, habozás nélkül követte a meghívást. Kratón már jó messzire eléje ment és mindjárt bevezetőnek kijelentette, hogy fia egészségéért kész vagyona feléről lemondani. Bálint azonban azt kívánta tőle, hogy higgyen Krisztusban. Kratón nagyon megütközött ezen a kívánságon és sehogyan sem tudta megérteni, hogy az ő hite hogyan segíthet fia szenvedő állapotán. Az evangéliumi százados, Jairus és mások példájának hallatára azonban megnyugodott és késznek nyilatkozott a keresztség felvételére.
„Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve őt: „Uram – szólította meg –, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.”
„Megyek és meggyógyítom” – felelte neki. A százados ezt mondta neki:
„Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul!”Mt.8;5-8.
Bálint ekkor a kis Chairemonnal együtt bezárkózott az egyik szobába és imádkozni kezdett a félholt gyermek meggyógyulásáért. Éjféltájban hirtelen nagy fényesség árasztotta el a szobát, és a kívülállók meglepetve hallották, hogy Chairemon, akit három év óta csak nyögni és jajgatni hallottak, együtt énekel a püspökkel. Azonnal dörömbölni kezdtek és kérték Bálintot, hogy bocsássa be őket. Ez azonban kijelentette, hogy addig senkinek sem nyithat ajtót, míg szokásos imádságait és zsolozsmáit el nem végzi. Végre hajnaltájban kijött és Chairemont teljes egészségben átadta örvendező szüleinek.
Kratón az esemény hatása alatt egész házanépével együtt felvette a keresztséget. Kedves tanítványai, ProkuJ, Efébus és Apolion követték példáját; mindhárman örökre búcsút mondottak a filozófiának s Krisztus követőivé szegődtek.
A csodálatos gyógyulásnak természetesen hamar híre futott a városban és tömérdek kíváncsiskodó embert vonzott Kratón házába. A látogatók közt volt a város kormányzójának, Piacidusnak Abundius nevű fia is. A fiatalembert eredetileg szintén csak a kíváncsiság hozta, de a hallottak és látottak hatása alatt ott mindjárt kijelentette, hogy ő is hisz Krisztusban. A megátalkodott pogány Piaciclust annyira felbőszítette ez az újabb megtérés, hogy Bálintot, mint az összes megtérések értelmi szerzőjét, azon nyomban elfogatta, kegyetlenül megkínoztatta, majd hosszabb fogság után titokban lefejeztette.
ProkuJ, Efébus és Apolion titokban Interamnába szállították tetemét és ott nagy tisztességgel eltemették, de éppen ezzel a kegyeletükkel magokra vonták a pogány hatóságok figyelmét. Kevéssel utóbb, mint keresztényeket, őket is bíró elé állították és halálra ítélték. Abundiusnak azonban volt rá gondja, hogy tetemük szeretett mesterük teste mellé kerüljön.