Nem lehetünk mindig gyermekek, de a gyermek arculatának néhány vonását meg kell őriznünk; néhányat, melyek nem tesznek gyöngévé, hanem gyöngéddé, nem együgyűvé, de egyszerűvé, nem ügyefogyottá, hanem alázatossá. A gyermek pszichológiája a közvetlen, bízó, ragaszkodó, kételkedni nem tudó, meleg lélek.
a) Ez a keresztény religió szelleme. Meleg lelkem szeretettel suttogja: „Miatyánk”, s örvendek, hogy nem talál bizalmamon kifogást, sőt ezt szereti: „ha nem lesztek olyanok, mint a kisdedek…” Mi más a bálványok szentélye, sőt még Jehova temploma is! Szigorú vonásokban mutatkozik be a „Dominus”; sok a keménység, kevés a bensőség, s a Fölségtől megmerevednek a szívek. A kereszténységben is sokan megfeledkeztek Jézus szívéről; az Isten-háza hideg nekik, Krisztus vakító eszmény s a szentek héroszok. Ah, nem így érzett Magdolna… Az egyházat is mint igaz Isten-házat, a pietás lengi át. Ez ömlik el hittanán (nincsenek szívtelen dogmái), szentségein (velünk az Isten), templomain (lakályos, szőnyeges, virágos szentélyek), áhítatán (Jézus szíve, engesztelés), híveinek otthonain (szentképeikkel, mécseseikkel, szenteltvíz-tartóikkal, pálmaágaikkal), ünnepein (Krisztust éli át bennük). Ó be jó itt lennünk!
b) Ez érzület nagy előnyei. 1. Istent megtiszteljük vele. Különben ugyanis tele van a szívünk bizalmatlankodó, félénk, gyanakvó érzésekkel, s az Urat önzőnek, kegyetlennek nézzük. Nincs kellő fogalmunk Istenről s azért a szívünk sem porhanyós, termő föld; nem tudunk szívből megalázódni s ügyeinket és gondjainkat reá vetni. Azzal aztán elvész lelkesülésünk s szíves készségünk is. A pietás meleg vérlüktetése mindezt eltünteti.
2. Hasznos felebarátunknak is, mert testvért látunk benne, s résztveszünk örömében s bánatában, s nemcsak bánkódni, de ami nehezebb, örvendezni tudunk vele.
3. Nekünk kimondhatatlanul jó, mert nem érezzük magunkat árván, hanem a legnagyobb s a legszeretőbb hatalom karjaiban. Vele közlekedünk s életét éljük. Bízunk, hogy boldogulunk s megfelelünk. Isten kezéből fogadjuk áldozatainkat s könnyen felejtjük önmagunkat! Ó édes lélek, mely a félelmet kiűzöd s bizonyságot téssz róla, hogy Isten fia vagyok, én erőm, én büszkeségem, légy lelkem; belőled élek!