Előgyakorlatok
1. Karácsony ünnepe minden évben Krisztus Urunk titokzatos újraszületését jelenti lelkünkben a kegyelem által. Habár Üdvözítőnknek ez a kegyelemteljes eljövetele lelkünkben mindennap, sőt minden pillanatban megismétlődhetik, azért mégis karácsony ennek a titokteljes újraszületésnek sajátos ünnepe és egyszersmind Krisztus első eljövetelének emléke a betlehemi istállóban. Ennek a kettős jelentőségű ünnepnek méltó megülésére elő kell készíteni lelkünket. Erre szolgál az ádventi időszak.
2. Halljuk Szent Pál szavait, melyeket hozzánk is intéz: „A reménységnek Istene töltsön el titeket a hitnek teljes örömével és békéjével, hogy a remény bőven megegyen bennetek a Szentlélek erejéből.” (Róm 15,13)
3. „Indítsd meg, Uram, szívünket, hogy egyszülött Fiad utait elkészítsük és eljövetele által megtisztult lélekkel szolgálhassunk neked.” (Az Egyház imája ádvent második vasárnapján.)
I. „Indítsd meg szívünket, hogy egyszülött Fiad utait elkészítsük.” – Az előkészület mibenléte
Miben áll az elökészület Krisztus eljövetelére? Szent Pál megmondja nekünk a mai vasárnapi szentleckében. Három gondolatot emel ki és ezzel megjelöli az előkészületnek három lényeges pontját: az egyetértő, szeretettől áthatott buzgó imádságot, az alázatos és hálatelt megemlékezést Isten ígéreteiről és az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalmat.
1. Imádsággal kell előkészülni Krisztus eljövetelére. De ennek az imádságnak egyetértőnek és bizonyos értelemben közösnek, egy szívből, egy lélekből fakadónak kell lennie. „A béketűrés és vigasztalás Istene, mondja az Apostol, adja nektek, hogy egyetértsetek…, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Isténét és Atyját.” (Róm 15,5.6) A testvéri egyetértés és együttérzés az alaphang szívünkben, mely által imádságunk kedves lesz Isten előtt. Ki kell küszöbölni lelkünkből minden ellentétet, irigységet, vetélkedést, neheztelést, gyűlöletet. E nélkül nincs meg lelkünkben a kellő talaj, hogy befogadhassuk Isten kegyelmét. Karácsony a béke ünnepe. A béke fejedelme nem jön el olyan szívbe, melyben az irigység és a gyűlölet harcai tombolnak. Vizsgáld meg magadat, nem rejtőzik-e még szívedben valami titkos keserűség, neheztelés, irigység; mert mindez akadályt gördít Isten bőségesebb kegyelemadományai elé. De a szeretetnek nemcsak érzületben, hanem tettben is meg kell nyilvánulnia; „azért karoljátok fel egymást, amiképp Krisztus is magáévá tett benneteket Isten dicsőségére”. (Róm 15,7) Az ádventi időszak, hasonlóképp, mint a nagybőjt, különös ideje a testi-lelki irgalmasság cselekedeteinek. Ezt hirdette Keresztelő Szent János is, amikor előkészítette az első ádventet: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és kinek élelmiszerei vannak, hasonlóképpen tegyen.’ (Lk 3,11) A felebaráti szeretet biztosít bennünket arról, hogy Isten köztünk van vagy közénk jön; „Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Ez a szeretet mintegy előfeltétele az Istennek tetsző imádságnak; egy szívvé, egy lélekké tesz; az egyes ember imádságát némiképp közös imádsággá avatja, ha nem is végzi azt másokkal szorosan vett együttességben. Márpedig több embernek imádsága nagyobb hatással van, mint az egyesé; azért kell egymással és egymásért imádkoznunk. Ugyanebből az okból oly hatásos az Egyház imádsága és ezért kell minden imádságunkban az Egyház imádságával egyesülnünk. Ha kötelesek vagyunk naponta elvégezni a breviáriumot, ne tekintsük azt tehernek, hanem végezzük el jól, megfelelő időben, kellő figyelemmel és áhítattal, végezzük az egész Egyházért és minden szükségletéért; ez hathatós imádság, mely meghallgatásra talál Istennél. Még inkább érvényesül az, ha a szentmiseáldozatban résztveszünk vagy azt bemutatjuk.
2. Az Isten ígéreteinek és előbbi jótéteményeinek háladatos megszívleléséből fakadó alázatos vágyakozás újabb kegyelemadományai után, ez az ádventi előkészületnek második mozzanata. A megemlékezés Isten jótéteményeiről és ígéreteiről háladatossá és alázatossá tesz. Isten ígéretei nem a mi érdemünk gyümölcse; Isten ígéreteinek forrása az ő végtelen irgalma. „Krisztus Jézus a zsidóknak szolgája lett, hogy bebizonyítsa az Isten igazmondását, megvalósítván az atyáknak tett ígéreteket; a pogányok azonban irgalmasságáért dicsőítik az Istent” (1Kor 15,8-9), mondja Szent Pál. Mert Isten ígéretei és ebből fakadó jótéteményei feltárják előttünk a mérhetetlen nyomort, melybe a bűn következtében süllyedtünk, megmutatják a harcokat, melyeket Isten kegyelme vívott érdekünkben a bűn ellen, feltárul előttünk Istennek egész bölcsessége, hatalma és jósága a megváltás művében. Ádventben felvonul lelkünk előtt saját teremtésünk, első kiválasztásunk és felmagasztaltatásunk a kegyelem rendjébe, Isten első jóságos szándékának megrontása a vétek által, a Megváltó eljövetelének ígérete és előkészítése a pátriárkák és próféták által, a választott nép gondviselésszerű vezetése a századokon át, az előképek és jövendölések. Felvonul előttünk magának a megtestesülésnek mélységes titka és mindaz, ami vele összefügg és azt követte, a megváltás, az Egyház mint a megváltás kegyelmeinek közvetítője – és mindez miért? Hogy mindenegyes lélekben egyenként is megszülessék lelkileg az Üdvözítő, vagy amint azt az Egyház vízkereszt nyolcadnapján imádságában kifejezi: „hogy az által, kit külsőleg hozzánk hasonlónak megismertünk, bensőleg újjáalakíttassunk”. Hálatelt és alázatos szívvel kell vágyódnunk a lelki újjászületés után.
3. Isten irgalma és ígéretei a mi bizalmunknak is gyökere. Ez az ádventi előkészület harmadik mozzanata. Isten ígérete csalhatatlan. A bizalom nagysága Isten kegyelmének mértéke: „Megmenti őket, mondja a zsoltár, mert őbenne reméltek.” (Zsolt 36) Önmaga jő el és megszabadít titeket.” (Iz 35,4.) Azért mondja Szent Pál: „A reménységnek Istene töltsön el titeket, hogy a remény bőven meglegyen bennetek a Szentlélek erejéből.” De maga a bizalom is kegyelem, melyért esedeznünk, imádkoznunk kell; sőt minden törekvésünk lelkünk előkészítésére Isten kegyelméből veszi kezdetét: „Indítsd meg, Uram, szívünket, mondja ma az Egyház, hogy egyszülött Fiad utait elkészítsük.” Ezt fejezi ki az Egyház csendes imája is a mai vasárnapon.
II. Az előkészület célja: „hogy eljövetele által megtisztult lélekkel szolgálhassunk neked.”
A lélek tisztasága a legközelebbi előkészület a kegyelmek befogadására, de egyúttal célja is az előkészületnék. Mert a megváltás nem más, mint eltörlése a bűnnek és a bűn maradványainak, amennyiben az Isten gondviselésének rendje szerint ezen a földön lehetséges. A lélek tisztaságának több fokozatát különböztetjük meg, melyekre Isten segítségével törekednünk kell feljutni.
A lelki tisztaságnak első és lényeges foka a mentesség a súlyos vétektől. E nélkül nem lehet Istennek tetszeni; a halálos bűntől való mentesség a kegyelmi élet alapja. Ha tehát még a halálos bűn uralkodnék lelkünkben, akkor az ádventi előkészületnek az volna legfontosabb és leglényegesebb célja, hogy kiűzzük lelkünkből a súlyos vétket. De jegyezzük meg jól, hogy két módja van a súlyos vétek kiűzésének. Az egyik az, amikor az ember egy-egy gyónásban megtisztul a vétektől, amikor bánata ugyan elég arra, hogy Istentől a bűnbánat szentségében bocsánatot nyerjen, de nem oly erős, hogy mintegy erkölcsileg biztosítaná az állhatatosságot, a bűnmentességet az egész életre vagy legalább is hosszú időre. Az ember ugyan megtért, nem akar vétkezni, de mégsem irtotta ki a súlyos vétket lelkéből olyképp, hogy a visszaesés komoly veszélye ne fenyegetné. A másik módja a súlyos vétek kiűzésének az, mikor az ember Isten kegyelmétől erősítve olyképp számol le a halálos bűnnel, hogy az rá nézve bizonyos értelemben nem probléma többé, vagyis végleg meghalt a súlyas véteknek. Ilyen volt a szenteknek, Magdolnának, Péternek, Ágostonnak, de sok más férfiúnak és nőnek is a megtérése. Az ilyen megtérés egészen új életnek a kezdete és a legnagyobb isteni kegyelmek kiindulópontja. Ilyen megtérést kell létesítenie lelkünkben az ádventi előkészületnek, ha esetleg még a súlyos vétek uralkodnék fölöttünk.
A lelki tisztaságnak második foka a bocsánatos bűnöktől való mentesség, elsősorban azoktól, melyeket megfontolt akarattal és gyakran szoktunk elkövetni. Ezek kiirtására kell törekednünk akaratunk minden erejével, alázatos imádság, vágyakozás és komoly, önmegtagadó munka által.
A lelki tisztaságnak harmadik foka a szenvedélyek hevességétől és a nagyobb kísértésektől való mentesség. Mert habár a szenvedélyeket lelkünkből egészen kiirtani nem lehet és azoknak értelmünket, szabadakaratunkat megelőző rendetlen gerjedelmeit teljesen megakadályozni képtelenek vagyunk, vagyis ami ezzel egyértelmű, nem lehetünk minden kísértés nélkül, mégis az erényben való előrehaladással a súlyosabb kísértések, a rendetlen vágyak hevesebb támadásai el szoktak maradni. Azért a nagyobb kísértésektől való mentesség, melyet az erénynek állhatatos és buzgó gyakorlása idézett elő, a lelki tisztaság magasabb fokának a jele. Nem jele azonban akkor, ha nem annyira az erényben való megszilárdulás, mint inkább csak az alkalom hiánya miatt nem mutatkozik a kísértés. Azt sem szabad elfelednünk, hogy Isten megengedéséből időközönként még nagy szenteknél is mutatkoznak hevesebb kísértések.
Törekedjünk tehát megszabadulni a kísértésektől, alázatosan kérve Isten segítségét, de ne veszítsük el lelkünk nyugalmát, ha még nem szabadultunk meg teljesen gyötrő támadásaiktól. A kísértés nem bűn, sőt az érdem forrása, hacsak önmagunk nem nyújtunk neki táplálékot óvatlan viselkedésünk által. Qui dedit velle, dabit et perficere: aki segített akarni, segíteni fog, hogy el is érjük, amit akarunk. Uralkodjunk érzékeink fölött és a kísértéseknek jó része el fog maradni.
A lelki tisztaság további foka a tiszta szándék minden cselekedetünkben, szavunkban, törekvésünkben. Minél egyenesebben irányul lelkünk szándéka Istenre szeretetben, minél magasabbak vágyaink, tetteink indítékai, annál tisztább a lelkünk. Tisztítsuk meg újból és újból a lelkiismeretvizsgálat által szívünk minden szándékát. Ezért imádkozik az Egyház is a mai napon áldozás után.
Végre különös hangsúllyal nevezzük lelki tisztaságnak a testiség bűnétől való mentességet; hiszen ezt az erényt nevezzük leginkább tisztaságnak. A szűzi tisztaság pedig legmagasabb foka a tisztaság erényének.
Imádság
„Indítsd meg, Uram, szívünket, hogy egyszülött Fiad utait elkészítsük és eljövetele által megtisztult lélekkel szolgálhassunk neked.”