Szerző alatt itt nem csupán az írót, költőt, zeneszerzőt, szónokot értjük, hanem a festőt, képzőművészt, műszaki dolgok (mint pl. tervek, térképek) alkotóját, fényképezőt s feltalálót is.
Mindezeknek természetadta joguk van saját szellemük, ügyességük, szorgalmuk szülötteire s az ezekből származó anyagi haszonra, amiben őket megkárosítani a VII. parancs megsértése nélkül nem lehet.
A szerzőjog természetszabta határait megvonni vajmi nehéz volna. Mindenesetre a közjó érdekeit sértené, ha túlmessze terjednének.
Megadjuk itt tehát az alapelveket, amelyek lelkiismeretben minden körülmények között köteleznek. A részletkérdésekben itt is a hazai törvényekhez kell fordulnunk, amelyek a természettörvényt többnyire lelkiismeretben is kötelező módon értelmezik.
A szerzőnek feltétlenül teljes joga van művére, mielőtt az közkinccsé nem vált. Rendelkezhetik vele belátása szerint. Jogát másra (pl. kiadóra) ruházhatja át.
Miért is az igazságosság ellen vét s kártérítésre köteles az, aki a szerző kéziratát, tervét stb. annak beleegyezése nélkül közzéteszi, titkát ellesi, ellopja, értékesíti.
Az igazságosságot sérti az, aki a tanár előadásait, a szónok beszédeit azok hozzájárulása nélkül kinyomatja. Ha az újságok ezt gyakran megteszik, ez csak a „szerzők” feltételezett, hallgatólagos beleegyezésével történhetik meg. Nem vét azonban a hallgatóság, ha az előadást, beszédet saját emlékezetének támogatására feljegyzi s feljegyzését esetleg másnak is kölcsönzi.
Vétenek az igazságosság ellen, akik a kinyomtatott s közrebocsátott dolgokat egészben vagy részben újra nyomtatják anélkül, hogy a szerző vagy kiadó engedélyét erre megszerezték volna; ha ugyan a védelmi idő, melyet a hazai törvények megállapítanak, még le nem tellett. Ha valaki ezt a saját neve alatt cselekszi meg, az ún. plágiumnak megbecstelenítő vétkét követte el.
Fordítani sem szabad más nyelvből szerzői (kiadói) engedély nélkül. Az anyagi visszatérítés kötelme azonban itt sokkal enyhébben ítélendő meg. A szerzőnek (kiadónak) ugyanis ily esetben sokkal kisebb a kára s a fordítással járó fáradság szinte kiérdemelte a hasznot, mely a fordított munkából a fordítóra háramlik. Továbbá a szerzői jog nem annyira magát a gondolatot, hanem inkább annak külső formáját védi, amely főleg szabadfordításnál lényegesen megváltozik.
A szerzői jog védelmének határait illetőleg a hazai jog megállapításait kell lelkiismeretben is irányadóknak tartani.