A „Lélek gyógyítói”
Szent Kozma és Damján vértanúk 303. Ikertestvérek voltak és orvosok. Hazájukból, Arábiából Ciliciába mentek s ott Égé városában mondhatatlanul sokat tettek az evangélium terjesztésére, azáltal, hogy orvosi hivatásáuk teljesítése közben nemcsak a testet, hanem a lelket is iparkodtak gyógyítani és kezelésükért nem fogadtak el pénzt.
A keleti egyház két nagy szentjéről meglehetősen kevés történeti adat áll rendelkezésünkre. Az első hiteles tanúságot Cirus városának püspökétől, Theodorétosztól kapjuk, aki az 5. század közepén úgy emlékezik meg a két szentről, mint a hit jeles bajnokairól és csodálatraméltó vértanúkról. Vértanúságuk a Diocletianus-féle üldözés idején, 303-ban történt, s első templomuk a sírjuk fölé épült.
Tiszteletük először vértanúságuk helyén, Cirus városában, majd Justinianus császár hatására, aki súlyos betegségéből való gyógyulását a szent orvosoknak köszönhette, a birodalom egész keleti felében elterjedt. Első római templomukat IV. Félix pápa (525–530) építtette a Fórumon. Ünnepük a 7. században került a liturgikus könyvekbe, valószínűleg e bazilika fölszentelésének napjára, szeptember 27-re. Páli Szent Vince ünnepe miatt 1969-ben egy nappal korábbra, szeptember 26-ra helyezték át. A római kánonban velük zárult a fölsorolt szentek sora.
Szenvedéstörténetüket elbeszélő legendájuk szerint Arábiában születtek és ikrek voltak. Nagy érdeklődés élt bennük a tudományok, különösen az orvoslás tudománya iránt, ezért elhagyva szülőföldjüket Szíriába mentek tanulni. Mikor elvégezték a tanulmányaikat, továbbmentek Kilikiába, és ott Égé városában telepedtek meg. Mivel azonban keresztények is voltak, nemcsak orvosai, hanem apostolai is lettek a városnak.
Az emberek szeretetét azzal nyerték meg, hogy soha nem fogadtak el semmi pénzt sem a gyógyításért, sem a gyógyszerekért. Nagyon sokan tértek meg jóságuk és prédikálásuk hatására. Ezért, amikor a Diocletianus-féle üldözés vihara a keleti egyházat is elérte, a helytartó, Lisias elsőként az apostol-orvosokat állította bíróság elé.
Mivel hitük megtagadására nem tudták rávenni őket, különféle módokon próbálták megölni mindkettőjüket: először megkötözve a tengerbe vetették, de a kötelékek a vízben kioldódtak, és ők kiúsztak a partra. Ezután máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok nem érték őket. Akkor oszlophoz kötötték őket és nyíllal lőttek rájuk, de a nyílvesszők nem találtak soha célba. Végül karddal oltották ki az életüket.
Konstantinápolyban épített bazilikájuk zarándokhellyé vált, és az a különös szokás alakult ki, hogy a betegek a bazilikában aludtak, mert úgy tapasztalták, hogy álmukban eljön hozzájuk a két szent orvos, és vagy meggyógyítja őket, vagy néha egészen rendkívüli gyógymódot javasolnak, amelynek következtében később valóban elnyerik gyógyulásukat. Ezekről a gyógyulásokról a 6. századig visszamenő följegyzések tanúskodnak!
Tiszteletüket igen elterjesztette l. Jusztinin császár,. aki közbenjárásukra kigyógyult halálos betegségéből.
Ő Konstantinápolyban, Szimmachus pápa Rómában építtetett templomot tiszteletükre. A szentmise kánonjába is bekerültek.
Az orvosok, patikusok és egyetemi orvosi karok védőszentjei.
Jacobus de Voragine – Legenda Aurea
A Kozma (Cosma) név a cosmosból ered, ami annyi, mint ‚kép’ vagy ‚felékesített’. Isidorus szerint a görög cosmos latinul mundus, azaz ‚tiszta’. Mert példakép volt másoknak, felékesítve a jó erényekkel, s tiszta volt minden gyarlóságtól.
A Damján név a dámból ered, egy alázatos és szelíd állat nevéből. Vagy a dogma, azaz ‚tanítás’ és az ama, azaz ‚fölfelé’ vagy a damium, azaz ‚áldozat’ szavakból. Vagy annyi, mint az ‚Úr keze’ (Domini manus). Szelíd volt magatartásában, égi tanítás volt a prédikációjában, áldozat lett teste sanyargatásában, az Úr keze volt gyógyító gondoskodásában.
Kozma és Damján édestestvérek voltak, Egea városában születtek, egy Theodora nevű hívő asszonytól. Kitanulták az orvosi mesterséget, s annyi malasztot kaptak a Szentlélektől, hogy minden betegségből kigyógyították nemcsak az embereket, de még a jószágot is, s mindezt ingyen, ajándékba.
Egyszer egy Palladia nevű asszony, aki mindenét ráköltötte az orvosokra, felkereste a szenteket, és épen, egészségesen tért haza tőlük. Ekkor titokban valami csekély ajándékot nyújtott át Damjánnak, s mivel az nem akarta elfogadni, égre-földre esküdözve kérlelte. Erre Damján beleegyezett, hogy elfogadja, nem mintha az ajándékra vágyott volna, hanem hogy eleget tegyen az ajándékozó fogadalmának, s nehogy úgy tűnjék, nem törődik az Úr nevével, hiszen látta, hogy arra esküdözve könyörgött neki az asszony. Mikor Szent Kozma tudomására jutott a dolog, meghagyta, hogy ne temessék fivérével közös sírba. A következő éjjelen azonban megjelent az Úr Kozmának, és kimentette fivérét az ajándék elfogadása dolgában.
Hírüket hallva Lisias proconsul maga elé hívatta és faggatni kezdte őket, mi a nevük, hol van a hazájuk, mi a birtokuk. A szent vértanúk ezt mondták: „Nevünk Kozma és Damján; van még három fivérünk, akiknek neve Antimus, Leontius és Euprepius, hazánk pedig Arábia; a birtoklás azonban a keresztények előtt ismeretlen.” Erre a proconsul megparancsolta, hogy vezessék elő fivéreiket, és áldozzanak mindannyian a bálványoknak.
A fivérek egyáltalán nem voltak hajlandók az áldozatbemutatásra, ezért elrendelte, hogy kezüket és lábukat kegyetlenül csavarják ki. Mikor pedig nevettek a kínzáson, megparancsolta, hogy bilincsbe verve vessék őket a tengerbe; de egy angyal azon nyomban kiszabadította őket a tengerből, és újra a kormányzó elé álltak.
Látva ezt a kormányzó, így szólt: „A nagy istenekre! Gonosz varázslattal győztök le, hogy a kínzást semmibe veszitek, és a tengert lecsendesítitek. Tanítsatok meg hát engem is gonosz varázslataitokra, és Hadrianus isten nevében követlek benneteket.” E szavak után rögtön megjelent két démon, és kegyetlenül nekiestek az arcának, mire így kiáltott: „Könyörgök hozzátok, derék férfiak! Imádkozzatok érettem uratokhoz!”
Alighogy imádkozni kezdtek, a démonok azon nyomban eltávoztak, A kormányzó pedig ezt mondta: „Látjátok, mennyire megharagudtak rám az istenek, mert azon gondolkodtam, hogy elhagyom őket; úgyhogy nem fogom eltűrni, hogy isteneimet káromoljátok.” S elrendelte, hogy óriási tűzbe vessék őket; de az semmi kárt nem tett bennük, hanem a láng messze kicsapott, és az ott állók közül sokakat elemésztett. Erre az volt a parancs, hogy vonják őket kínzófára – egy angyal azonban úgy oltalmazta őket, hogy az ütlegelő szolgákra rendkívüli fáradtság telepedett, úgyhogy a fivérek ismét sértetlenül álltak a kormányzó elé.
Ekkor a három fivért börtönbe záratta, Kozmát és Damjánt pedig keresztre feszíttette, és a néppel megköveztette; a kövek azonban elhajítóik ellen fordultak, és sokukat megsebesítették.
Ekkor a kormányzó dühében őrjöngve elővezettette a három fivért, a kereszt mellé állíttatta őket, s megparancsolta, hogy Kozmát és Damjánt vonják a keresztre, s négy katona nyilazza le őket. A nyílvesszők azonban visszafordultak, sokakat megsebesítettek, de a szent vértanúkban nem tettek kárt. A kormányzó látta, hogy minden esetben kudarcot vallott, s halálos szorongásában reggel mind az öt fivért lefejeztette.
A keresztények pedig, akik emlékeztek Szent Kozma szavaira, hogy ne egy helyre temessék őket, azon gondolkoztak, hogy mi módon vagy hová akarhattak a vértanúk temetkezni. És íme, hirtelen odajött egy emberi hangon kiáltozó teve, és megparancsolta, hogy a szenteket közös sírba temessék. Diocletianus alatt szenvedtek vértanúságot, aki az Úr 287. esztendeje táján lépett trónra.
– Egy paraszt aratás után a mezőn nyitott szájjal elaludt, és egy kígyó bemászott a hasába. Mikor fölébredt, semmit sem érzett, és hazament. Később nehéz görcsök szállták meg. Szánalomra méltóan kiáltozott, Szent Kozmát és Damjánt hívta segítségül, de minthogy fájdalma egyre csak erősödött, a szent vértanúk templomában keresett enyhülést. Ott hirtelen elaludt, s a kígyó, amiképpen belement, a száján át eltávozott.
– Egy férfiú, aki hosszú útra indult, feleségét Szent Kozma és Damján vértanúkra bízta. Megbeszélt vele egy titkos jelet, hogy ha valaki fölmutatja, rögtön kövesse, mert ő hívja. Ezek után az ördög, aki ismerte a jelet, amit a férj adott, emberi alakot öltött, fogta a férfiú jelét, és mondta: „A férjed küldött el hozzád abból a városból, hogy vezesselek hozzá.” Az asszony viszont még félt elindulni, és ezt mondta: „Felismerem ugyan a jelet, de minthogy férjem Szent Kozma és Damján vértanúkra bízott, az ő oltáruk fölött esküdj meg nekem, hogy biztonságban leszek, ha te vezetsz, s akkor azonnal útra kelek.”
Az ördög, ahogy mondta, nyomban megesküdött. Az asszony követte is őt. Mikor egy félreeső helyre értek, az ördög ki akarta őt taszítani a nyeregből, hogy megölje. Megérezte az asszony, és fölkiáltott: „Szent Kozma és Damján Istene, segíts rajtam, mert bennetek hittem, mikor ezt követtem!” Ekkor a szentek fehér ruhás sokaság kíséretében tüstént ott termettek, és megszabadították; az ördög meg azonnal elpárolgott. Így szóltak hozzá: „Mi vagyunk Kozma és Damján. Mert hitelt adtál a ránk tett esküvésnek, segítségedre siettünk.”
Félix pápa, aki Szent Gergely után a nyolcadik pápa volt, Szent Kozma és Damján tiszteletére híres templomot épített Rómában.* Ebben a templomban egy olyan férfiú szolgálta a szent vértanúkat, akinek egyik lábszárát egészen elemésztette a rák. És íme, álmában hívüknek megjelent Szent Kozma és Damján; kenőcsöket és orvosi eszközöket hoztak magukkal. Egyikük így szólt a másikhoz: „Honnan vesszük a húst, amivel a kivágott üszkös hús üres helyét kitöltjük?” Másikuk erre ezt mondta: „Bilincses Szent Péter cintermében épp ma temettek el egy szerecsent, hozz az övéből, hogy ennek megcsinálhassuk a pótlást.”
Erre elment a cinterembe, s elhozta a mór lábát. Kimetszették a beteg húst, s helyére beültették a szerecsenét, s a sebet gondosan bekenték. A beteg húst pedig visszavitték a halott mór testébe. Mikor fölébredt, semmi fájdalmat nem érzett; kezét lábszárára tette, és semmi sérülést nem talált rajta.
Gyertyát gyújtott, és semmi hibát nem látott a lábán. Arra gondolt, hogy talán ő nem is ő, hanem valaki más. Ám amikor felocsúdott, örömében kiugrott az ágyából, és mindenkinek elmesélte, mit látott álmában, és hogyan gyógyult meg. Izgatottan elküldtek a mór sírjához; úgy találták, hogy a mór húsát kimetszette valaki, és helyére az említett férfiú húsát tette a sírba…”
Istenünk, Szent Kozma és Damján vértanúid ünnepén téged magasztalunk, mert bölcs gondviseléseddel nekik örök dicsőséget, nekünk pedig pártfogó segítséget adtál!
Ima Szent Józsefhez, az Egyház oltalmazójához
Szent József befogadta és őrizte Szűz Máriát. Így lett ma is az Egyház oltalmazója, amelynek küldetése, hogy befogadja és őrizze a megváltás titkát.
Ezt a nagyszerű ajándékot Szent Józseffel együtt nem csak önmagunkba zárva őrizzük, hanem megosztjuk szűkebb és tágabb környezetünkkel.
Mindenható Istenünk, ki hűséges szolgád, Szent József gondjaira bíztad a gyermek Jézust, és oltalma alá helyezted a Megváltás művét, kérünk, add meg Egyházadnak, hogy hűségesen őrizze misztériumaidat és szüntelen munkálkodjék a világ üdvösségéért!
Ima Szent Józsefhez, az Anyaszentegyház védőszentjéhez
Szent József atyai pártfogásodat nem csak magamnak kérem.
Terjeszd védőpalástodat a Római Katolikus Anyaszentegyházra és annak Jézus vérén megváltott minden tagjára, hiszen az egyház téged választott pártfogójának. Amilyen gondos szeretettel védted a názáreti kis családot, úgy vedd szíved gondjaiba Krisztus Titokzatos Testének nagy szent ügyét.
Védd meg minden ellenségtől a hitetlenség és istentelenség minden ártalmától, hadd vezessen minden lelket az örökkévalóság biztos révpartjára. Állj bölcs tanácsoddal a szentséges atya mellé, hogy biztos kézzel vezethesse egyházát a végső diadal felé.
Áldd meg a püspököket, papokat, hogy gyümölcsözően munkálkodhassanak a lelkek megmentésének szántóföldjén. Töltsd el minden katolikus szívét az egyház iránt hűséges tántoríthatatlan hittel és szeretettel. Az egy akolon kívül élő bárányokat is segítsd vissza a Pásztorhoz, Krisztushoz.
Nekem pedig adj ragaszkodó lelkületet, hogy mindig szívemen hordjam egyházam nagy és szent érdekeit, hogy minden erőmmel én is beálljak a nagy arató munkába, hiszen Jézusod maga említette, hogy az aratni való sok, de a munkás kevés. Légy velem életem minden küzdelmében, hogy hősiesen helytállva az egyház szent hajóján eljussak az örök boldogság hazájába. Ámen.