„Örményország Apostola – Megvilágosítója” – ő világosította meg az élet világosságával, az Evangéliummal az örmény népet.
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét.
Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Vö.Mt,16,24,28.fej.)
Az Örmény Királyság a Római és a Perzsa Birodalmak között feküdt. Szüntelen támadásoknak volt kitéve és egész tragikus történelme során a háborúk pusztításaitól szenvedett. Örményország, amely a Kr. e. 6. századtól Armenia néven volt ismert az ókori világban, nagyon korán találkozott a kereszténységgel. A hagyomány szerint Abgár király levelet váltott magával az Úr Jézussal, és meghívta, hogy jöjjön el hozzá, ő megosztja vele országát. Jézus erre azt válaszolta, hogy ő nem, de egy apostola majd elmegy.
Az igaz hit első magjait valószínűleg még az apostoli időkben elhintették e vidéken.
Pünkösd után Szent Tádé (lásd: A szentek élete, 632. o.) és Szent Bertalan (lásd: A szentek élete, 490. o.) lett az örmények apostola, de néhány keresztény közösség kivételével a lakosság többsége az uralkodók példáját követve megtartotta a pogány szokásokat.
„…Az örmény hagyományok szerint Tádé apostol (augusztus 21.) Dél Örményországban, Bertalan apostol pedig (június 11.) Észak Örményországban hirdette az Evangéliumot. Ez magyarázza a nagyszámú szír elemek meglétét az örmény liturgiában…”
E legenda mögött történeti mag rejlik, mert a 2–3. században már tekintélyes számú keresztény élt az országban, s a 3. században több üldözés is volt ellenük…”
Ez a helyzet egészen addig fennmaradt, amíg egy új apostol, Szent Gergely az országba nem érkezett. Az egész országot megtérítő apostolnak mégis Világosító Szent Gergely püspököt tartják, nevét is innen kapta. ő világosította meg az élet világosságával, az Evangéliummal az örmény népet. Joggal lehet Örményország Megvilágosítójának nevezni, ő világosította meg az élet világosságával, az Evangéliummal az örmény népet. Legendás elemeket is tartalmazó életrajzát az 5. században írták.
Szent Gergely 240 körül született. Anak párthus satrapa fia volt, aki párthus eredetű Arsakuni-dinasztia tagja volt. Apja I. Ardasir (226-241) perzsa uralkodó parancsára kivégeztette az Arszakidák dinasztiájához tartozó Khoszroész (217-238) örmény királyt. E bűntett büntetéseként Anak egész családját kivégezték, kivéve Gergelyt és egy fiútestvérét, akik kiskorúak voltak.
Dajkájuk a kappadókiai Kaiszareiába vitte őket. A Római Birodalom területén töltött száműzetés lehetővé tette, hogy Gergely megismerkedjen a keresztény tanítással és elnyerje a keresztséget. Feleségül vett egy Julitta nevű királyi családból származó leányt, és két fiúk született, Arisztakész és Vrtanesz (Vartan).
III. Tiridatész, a meggyilkolt örmény király egyik fia a kappadókiai Kaiszareiában talált menedékre a bizánci császárnál. Mikor Gergely erről tudomást szerzett, szolgálatába állt, de nem fedte fel származását. Tiridatész jelentős szolgálatot nyújtott Maximianus Galerius császárnak a perzsák elleni háborúban, ezért a rómaiak segítettek Tiridatésznak, hogy 297-ben visszaszerezze az örmény trónt. Tiridatész azonban ebben nem látta meg az Egyetlen Isten, a Világegyetem Teremtője és Gondviselője irgalmas segítségét. Ellenkezőleg, hamarosan a pogányság iránti elkötelezettsége megátalkodott ragaszkodását mutatta fel.
Magához hívta Gergelyt a palotába, illatosítót és virágkoszorút adott a kezébe, és megparancsolta, hogy áldozzon az erizai (ma Erzincan) templomban Anahit (Artemisz) istennő szobra előtt, hálából a király újbóli trónralépéséért. Gergely azonban visszautasította Krisztus megtagadását. Ekkor a király, elfelejtkezvén a háláról, amivel azon embernek tartozott, aki hűen szolgálta őt a száműzetés nehéz napjaiban, megharagudott Gergelyre és olyan kegyetlen kínoknak tette ki, amire csak a sátáni fortély képes. Szent Gergelyt lábánál fogva füstölgő trágyadomb fölé akasztották és több napon keresztül korbácsolták. Ezután satuba zárva eltörték a lábcsontjait, orrlyukaiba pedig mész, só és ecet keverékét öntötték. Kínzói a szent sarkába és talpába szögeket vertek és futásra kényszerítették. Ezután forró hamuval telt zsákot húztak a fejére és oly sok más kínok elviselésére kényszerítették, hogy lehetetlen azokat felsorolni.
Szent Gergely azonban a hit legyőzhetetlen pajzsával felvértezve megingathatatlan maradt és szüntelenül áldotta az Urat azért, hogy méltónak bizonyult az Ő nevéért való szenvedésre.
Amikor Tiridatész megtudta, hogy Szent Gergely apja gyilkosának fia, határtalan düh ragadta magával. Megparancsolta, hogy a szentet taszítsák egy kígyókkal és más mérges csúszómászókkal teli mély gödörbe. Szent Gergely tizenöt évet töltött e gödörben. Ez idő alatt egy özvegy titokban hordta számára az ételt.
Szent Hripszime és társai vártanúhalála után Isten haragja lesújtott Tiridatészre, aki eszét vesztve a disznókkal kezdett élni, négy lábon mászott és saját testét harapdálta. Testvére, Khoszroviduchte, álmában látomást látott, amiből megtudta, hogy csak Szent Gergely közbenjárása hozhat gyógyulást Tiridatésznek.
Ekkor Krisztus katonáját kiemelték a gödörből – „ezen a helyen épült később a híres Zvartnots templom.” – a szent pedig általános megdöbbenést kiválta élt és egészséges volt.
A szent imájával meggyógyította az uralkodót és meggyőzte, hogy vegye fel a keresztény hitet, hogy így megmentse lelkét az örök kínoktól, amelyek sokkal súlyosabbak lesznek annál, mint amiket őrültsége idején kényszerült elviselni.
Isten kegyelméből Tiridatész király teljesen átalakult. Egész országában ledöntette a bálványokat és megtiltotta a tiszteletüket. Ezután testvérével együtt személyesen részt vett a Szent Hripszime és a szent szüzek tiszteletére emelt templom építésében. Örményországban azonban nem volt püspök, aki felszentelhette volna a templomokat és a király megtérését a szent keresztség kiszolgálásával pecsételte volna meg. Ezért Tiridatész Gergelyt pompás kísérettel Kaiszariába küldte, ahol Leontiosz metropolita püspökké és az újonnan megalapított Örmény Egyház katholikoszává szentelte (kb. 314 körül).
„…A „katholikosz” szó eredetileg egy bizonyos területet felügyelő polgári hivatalnok címe volt. Később azonban így kezdték címezni az Örmény Egyház és más keleti egyházak, például a Grúz Egyház elöljáróit.
Más források szerint kb. 300 körül vagy 303-ban. Szent Gergely az Örmény Egyház belső szervezetét a Kappadókiai Metropólia mintájára építette ki, amely mintául szolgált számára az egyházi és a kulturális életben. Az első évtizedekben az örmény katholikoszokat a kaiszariai püspökök szentelték fel…”
Hazatérvén, magával vitte Keresztelő Szent János és Athenogenész (július 16.) ereklyéinek egy részét, majd az Eufratész folyóban a hatalmasok és az alattvalók sokaságával együtt megkeresztelte a királyt. Metropóliájának székhelyéül az Araxis folyó partján fekvő Artashat várost tette meg, ami korábban a pogányság központja volt. Szent Gergely folyamatosan missziós utazásokat folytatott az egész országban, mindenütt hirdette Krisztus Örömhírét. Lángoló igehirdetése nyomán a pogány papok lerombolták szentélyeiket és megkeresztelkedtek.
A püspök felszentelte őket a Mindenható Isten papjaivá, úgyhogy Tiridatész király támogatásával Örményország területét hamarosan keresztény templomok sokasága borította, amelyekben szent énekeket énekeltek.
„…Szent Gergely kb. tizenöt egyházmegyét alapított és sok mindenben meghatározó volt a Gregoriánusnak is nevezett Örmény Egyház egész további sorsára.”
Ily módon Örményország lett, még Nagy Szent Konstantin megtérése előtt, az első ország, amely államvallássá tette a kereszténységet és ahonnan az Evangélium világossága terjedni kezdett a Kaukázus szomszédos népei között.
„…Abgar király (augusztus 16.) ezt még hamarabb megtette, a III. század elején. Azonban a kor sokféle törzs által lakott, hatalmas területű Örményországa jóval kisebb mértékben képviselt egy nemzetet, mint Osrhoene (Edessza) kicsiny arab királysága…”
Szent Gergely tizenöt püspököt állított az Örmény Királyságban és a szomszédos országokban. Ezután kisebb fiát, Arisztakészt tette meg Nagy Örményország katholikoszává, majd remetének ment a Szebuh (Sepuh) hegy egyik barlangjába (kb. 320 körül). Csak negyven naponta egyszer étkezett és szüntelen az Istennel való közösségben élt.
Szent Gergely 328 körül hunyt el, elnyervén az örök boldogságot a Szent Háromság tündöklésében, amivel a népet megvilágosította. Testét a pásztorok találták meg, majd Throdanban, a Felső Eufrátesz partjánál temették el.
Később egy Garnik nevű remete találta meg Szent Gergely ereklyéit. Zénon császár (474-491) idejében az ereklyéket Szent Hripszime ereklyéivel együtt Konstantinápolyba vitték. Sok év elteltével I. Baszileosz (kb. 870) idején egy megszállott ifjú meggyógyult az ereklyetartó előtt, a tisztátlan lélek pedig kimondta azokat a neveket, akiknek ereklyéit őrizték benne. Amikor a csodáról I. (Nagy) Asot örmény király tudomást szerzett, elrendelte, hogy e napon tartsák Örményország megvilágosítóinak ünnepét.
„…Ezt az ünnepet az Örmény Egyházban napjainkban is megtartják a Nagyböjt ötödik vasárnapján.”
Szent Gergely értékes ereklyéjének egy része napjainkban Örményország legfőbb templomában, az ecsmiadzini székesegyházban található.
„…Gergely mint püspök a pogányság fellegvárát, Asztiszat városát kapta székhelyül, de a városlakók fegyverrel fogadták. A kíséretében lévő hercegek azonban katonáikkal elfoglalták a várost, és Gergely a magával hozott Keresztelő Szent János-ereklyét elhelyezve egy kápolnában, elfoglalta székét.
Mint főpüspök, katholikosz hozzáfogott az egyházszervezéshez: 12 püspökséget és számos plébániát alapított. Gondoskodott a klérus képzéséről, de ekkor még szír és görög nyelvet használtak, mivel az örmény ábécét csak száz évvel később Szent Meszrop (lásd: 648. o.) alakította ki.
Gergely két fia eddig Cézáreában élt. Tiridat király most hazarendelte mindkettőt. Arisztakesz remeteként élt, s csak nehezen engedelmeskedett. Hazatérve püspökké szentelték és Gergely segédpüspöke lett, a niceai zsinaton is részt vett. Amikor Tiridat Rómába utazott Nagy Konstantin császárhoz, Gergely elkísérte, majd visszavonult és Arisztakesznek adta át a püspöki hivatalt. Mivel hamarosan meghalt, a másik fiú, Vartan lett Gergely utóda. Mindkettőt szentként tisztelik az örmény egyházban.
Gergely teljes magányban halt meg, és Throdanban temették el. Ereklyéinek megtalálása mellett ünneplik megkínzásának, bebörtönzésének és kiszabadulásának emlékét is.
Az örmény egyház az 5. század elején perzsa fennhatóság alá került, s ennek következtében a 6. század elején monofizita lett. Ekkor vette fel Világosító Szent Gergelyről a gregoriánus egyház nevet.
1198-ban egyesültek a római egyházzal, de ez az unió csak 1375-ig tartott, amikor a törökök újra elszakították őket. Ma uniós és monofizita örmény egyházak élnek, s mindegyik katholikosza azzal bizonyítja jogos hivatalviselését, hogy őrzik Szent Gergely karereklyéjét.”
Szentek Élete
Ima a Szentlélek vezetéséért
Uram, átadom Neked életemet.
Szívemből megbocsátok mindenkinek, aki életem folyamán megbántott.
Hálát adok mindenért, ami történt velem.
Minden ajándékodat megköszönöm, Uram.
Hálát adok a szenvedésekért és a rossz napokért is,
mert irgalmad és jóságod mindent javamra fordított.
Kérlek Uram, add nekem Szentlelkedet!
Add, hogy fölismerjem mindig Lelked vezetését,
és készséges szívvel engedelmeskedjek neki!
Vegyél el belőlem minden bizalmatlanságot és félelmet,
és add, hogy gyermeki szívvel egészen Rád hagyatkozzam!
Rád bízom életemet, halálomat és minden javamat.
Add meg nekem, Uram azokat a lelki adományokat,
amelyekkel szolgálhatlak Téged ezután!
Fölajánlom Neked képességeimet és körülményeimet,
odaadom minden kívánságomat és vágyamat.
Kérlek, légy Ura életemnek és változtasd át szívemet olyanná,
amilyenné öröktől fogva eltervezted!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Könyörgő ima a Szentlélekhez
(Boldog Mirjam imája)
Szentlélek Úristen!
Világosíts meg engem, mit kell tennem, hogy Jézust megtaláljam.
Az apstolok tudatlanok voltak, mert ámbár Jézus közelében éltek,
mégsem értették meg Őt. Én is Jézus házában lakom, de nem vagyok
képes megérteni. A legkisebb dolog megzavar és bátortalanná tesz.
Nagyon érzékeny vagyok és nem elég nagylelkű, hogy áldozatot hozzak
érte.
Ó, Szentlélek, mikor azonban leszálltál az apostolokra, teljesen átalakítottad
őket. Már nem voltak gyávák mint azelőtt, a belőled áradó erő megújította őket,
alázatossá lettek. Általad ismerték meg Jézust jobban, mint mikor még vele voltak.
Isteni Szeretet, eméssz fel engem!
Az Igazság útján vezess engem!
Mária, Édesanyánk, vigyázz reám!
Jézussal áldj meg engem!
Minden rossztól, eltévelyedéstől, félrevezetéstől és veszélytől óvj meg engem!
Ó, jöjj, Világosság és béke Forrása, mert éhezem, mert szomjazom utánad!
Vak vagyok, gyógyíts eg engem! Ámen!