A kötelék felbontása
Ha a felek annak tudatára ébrednek, vagy csak erősen gyanítják is, hogy frigyük érvénytelen s nem akarják, vagy talán nem is lehet azt másként orvosolni, kötelesek ügyüket az Egyház elé terjeszteni s a kötelék megsemmisítését vagy helyesebben szólva az érvényes kötelék hiányának megállapítását kérelmezni. Az Egyház döntése után, de csakis az után, ha ti. házasságukat az egyházi törvényszék érvénytelennek nyilvánította, léphetnek új házasságra.
Az együttélés megszüntetése
A végrehajtott érvényes házasság kötelékét a katolikus Egyház nem bonthatja fel s nem is bontotta fel soha; s akik azt álnok utakon kieszközölték, lelkiismeretükben távolról sem lehetnek nyugodtak, mert Isten előtt házasok maradtak.
Teljesen alaptalan tehát a vad, amellyel némelyek az Egyházat illetik, mintha e tekintetben az előkelőkkel, fejedelmekkel kiviteleket tenne. Így nevezetesen Napóleonnak Beauharnais Jozefinnel kötött házasságára szeretnek hivatkozni, akitől a hatalmas kényúr, minthogy trónörököst nem remélhetett, elvált, hogy Mária Luiza, Ferenc osztrák császár s magyar király leányával 1810-ben egybekelhessen. Ez az ügy azonban Romáig sohasem jutott. Napóleon első házasságát a párizsi egyházi törvényszék nyilvánította semmisnek s pedig azon a címen, mert a császár nem adott ahhoz őszinte beleegyezést.(?) Bizonyára szomorú adaléka ez az akkori klérus függésének a világi hatalomtól.
Arra a másik okra, mintha Napóleon első házassága a trienti forma hiánya folytán volna érvénytelen, maga ez illető egyházi törvényszék sem helyezett súlyt. Mert hiszen Fesch bíbornok, a császár nagybátya, magának a Párizsban időző pápának felhatalmazásából végezte 1804-ben, Napóleon megkoronáztatása előtt az egyházi esketést.
Ámde az Egyház megfelelő fontos okból megengedheti, hogy a házasfelek ideiglenesen, avagy egész életükön át külön éljenek, anélkül, hogy házastársak lenni megszűnnének. Megtörténhetik ez:
a) közös akaratból
Egész életükre szétválhatnak a hitvesek, ha egyikük pap akar lenni vagy szerzetbe akar lépni. Ily esetben azonban feltétlenül szükséges, hogy a Szentszék engedélyt adjon, a másik fél pedig önként beleegyezzék s kellő biztosítékot nyújtson, hogy ő is meg tud maradni ez erény s hűség útján.
Sőt maguk a házasfelek ideiglenesen s közös akaratból lelki vagy anyagi okokból szétválhatnak, ha az veszély vagy botrány nélkül megeshetik. Maga Szent Pál a korinthusiakhoz írt levelének VII-ik részében megengedi, hogy a házasok egymást időnkint mintegy csupán testvéreknek tekintsék, hogy annál hathatósabban szentelhessék magukat a lelki dolgokra.
b) egyik fél akaratából
Az új egyházjog csupán egyetlen okot jelöl meg, amely az ártatlan félnek jogot ad házastársától örökre elváltan élni. És ez a házasságtörés. De szükséges, hogy e vétek biztos és teljesen elkövetett legyen, s hogy az ártatlan fél azt nem engedte légyen el. Ha a másik fél is hasonló vétekbe bukik, szintén elvesztette jogát hitvestársának elhagyására.
Az ártatlan fél ugyan sohasem köteles a vétkest visszafogadni, de megteheti s jól teszi, ha van reménye annak javulására. Főképp, ha az eset nyilvános, nem is köteles az ártatlan fél ügyét az Egyháznak előterjeszteni.
Ideiglenes elválásra egyéb okok is feljogosítanak. Az új egyházjog ezeket az okokat említi: ha a másik fél más vallásra tér, a gyermekeket nemkatolikus módon neveli, vétkes és gyalázatos életet él: házastársa lelki és testi épségét veszélyezteti, kegyetlen bánásmóddal a közös életet túlnehézzé teszi. Ilyen s hasonló esetekben az ártatlan fél az egyházi hatóságtól ideiglenes válásra engedélyt kaphat, sőt, ha az ügy sürgős és veszélyes, már az engedély elnyerése előtt távozhatik. Az elvált felek azonban sohase mulasszák el legalább plébánosuknál jelentkezni annál is inkább, hogy így a gyóntató atyának, aki az okok felől kikérdi őket, megnyugtató feleletet adhassanak.
Válás esetén a gyermekeket az ártatlan fél, ha vegyes a házasság, a katolikus fél neveli.