Keresztelő Szent János, könyörögj érettünk!
„Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérüjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” (Máté 3:11,12)
Az ünnep régi magyar neve: „Nyakavágó Szent János”.
Jézus előhírnökének, Keresztelő Szent Jánosnak a halálára, vértanúságára emlékezünk a mai napon.
Keresztelő Szent János a kereszténység fontos alakja.
Keresztelő János Lukács evangéliuma szerint anyai ágon Jézus rokona volt. Hat hónappal Jézus előtt született, apja Zakariás zsidó pap volt, anyja Erzsébet. Zakariást némasággal büntette Isten, mert mikor egy angyal közölte vele, hogy fia fog születni, ő nem hitte el, mert már nagyon öreg volt; egészen János születéséig néma maradt.
János a pusztában élt, mielőtt prédikálni kezdett.
”Teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt” (Máté 3,4) és gyakran böjtölt.
Prédikált a népnek Krisztus közelgő eljöveteléről és bűnbánatot hirdetett. A Jordán folyó vizében keresztelte meg az embereket. Innen ered a keresztelés szentsége a keresztényeknél.
Maga Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni, amit János, – aki ekkor felismerte Jézusban a Megváltót – először nem akart megtenni, mert úgy érezte, hogy méltatlan rá, de Jézus ezt mondta neki:
„Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” (Mt 3,15)
János még arra sem tartotta méltónak magát, hogy az eljövendő Messiás szolgája legyen, annyival nagyobbnak tartotta Jézust önmagánál.
Ő volt a megtérést hirdető, a „pusztába kiáltó szó”, aki előkészítette a népet a Megváltó érkezésére.
„Igazságodat hirdeti ajkam, * és szabadító tetteidet”
„Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, * mert övék a mennyek országa”
Sajátos küldetésében mindannyian felismerhetjük, hogy keresztény küldetésünk egyik eleme, hogy Jézus számára utat készítsünk az emberekhez.
Keresztelő Szent János személye a keresztény igehirdetésben úgy tűnik elénk, mint aki életével és halálával egyaránt Krisztusra mutat. János a próféta, aki a sivatagban él és előkészíti Jézusnak, a Messiásnak érkezését.
Ő tehát az előhírnök, aki rámutat a Megváltóra.
János bűnbánatot hirdet az embereknek, s valamivel később, Jézus is ugyanezt teszi.
A Keresztelő körül kisebb tanítványi kör alakul ki, de nem sajnálja, amikor tanítványai közül egyesek Jézushoz csatlakoznak, az ő követői lesznek.
Jézus tanúja ő, aki halálával is előre jelzi a Megváltó sorsát.
Tudatában van saját szerepének és küldetésének és soha nem akar túllépni azon, nem helyezi önmagát Jézus elé.
„Neki növekednie kell, nekem kisebbednem”
„..Egy alkalommal János megrótta Heródest, mert a saját feleségét eltaszította, és testvére feleségével élt…”
„…Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét.
„Ez Keresztelő János – mondta szolgáinak -, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő…”
Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt.
János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd!”
Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki.
Heródiás lánya – minthogy anyja előre kitanította – így szólt:
„Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!”
A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. Lefejeztette hát Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának.
„…Üdvös meggondolni azután Heródes nagy dőreségét is kegyetlensége mellett, mikor az erkölcstelen Heródiás kedvéért feláldozza az erények mintaképét, Keresztelő Szent Jánost. Vigyázzunk, nehogy mi is hasonlókká legyünk hozzá, hiú földi dolgokért dobván el magunktól lelkünk boldogságát…”
Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak. ” (Mt 14,1-12)
Gyászos emlékű napja aug. 29-e a magyar történelemnek is, mert ezen volt a mohácsi vész (1526), amikor hazánk is elvesztette fejeit: királyát és legjobbjait. A több mint másfél százados török hódoltság jusson eszünkbe a mai ünnepen.
A Mindenható nem engedte elpusztulni hazánkat ebben és más hasonló nagy veszedelmekben sem. Ebből merítsünk bizalmat a jövőt illetőleg.
Mintegy Keresztelő Szent János ajkáról hangzanak el az Introitus kezdőszavai (zsolt. 118.). Ő valóban rettenthetetlen bátorsággal szállt szembe Isten törvényének védelmére a hatalmasokkal! Bár életével lakolt, mégis bátran mondhatja „nem szégyenültem meg” és „jó az Urat dicsérni!” (91. zsolt.) Az igazság szószólóját meg lehet ölni, de maga az igazság „virágozni fog mindörökké” és legyőzve a halált a vértanút üldözői fölé emeli (Grad. és Off.) és az örök dicsőség koronáját szerzi meg számára.
Ha Keresztelő Szent János születésnapjáról azt állítottuk, hogy az ünnep nyugatról származott át a keleti egyházba, akkor a maira vonatkozólag épp az ellenkezőről tesznek tanúságot a történeti kútfők;[1] és ha az előbbi ünnepnél úgy találtuk, hogy annak dátuma Karácsonytól függvén, aligha esik össze a születés valódi időpontjával, úgy aug. 29-e valószínűleg valami történeti esemény évfordulója.
„…[1] Keletről, ahol ez ünnep a szír nestorianusok kivételével általános (csak Konstantinápolyban 15 temploma volt régen), Galliába (Toursi Perpetuus kalendáriumában, a Martyrol. Hieronym. és Sacr. Gelasianumban megvan) és innét Rómába jött át, de még a Sacr. Leon. és Gregor.-ban nincs meg. Szent Ágoston két beszédében tesz róla említést. (S. 307. és 308.) Görögöknél: Ἡ ἀποτομή τῆς τιμίας κεφαλῆς τοῦ ἁγίου ἐνδόξου προφήτου προδρόμου καὶ Βαπτιστοῦ Ἰωάννου. Heródes lakomájának ellensúlyozására keleten e napon böjtölnek. (Nilles : Kalend. I. 261. sk. o.)”
Azonban, hogy mely eseményé, azt mindezideig nem sikerült megállapítani, mert a források több dologban ellenmondanak egymásnak.[2] Az bizonyosnak látszik, hogy nem a szent vértanúságának emléknapja a mai ünnep — bár neve azt mutatná — hanem szent ereklyéinek későbbi történetéből szolgáltatott valami fontosabb esemény okot megülésére. Mindazonáltal a szertartások mind Keresztelő Szent Jánosnak Heródes által való lefejeztetéséről szólnak, ami a mai ünnep tárgyát képezi.
„…[2] L. bőv. Kellner : Heort. 167. sk. o. Vagy a szent csontjainak átvitele a Theophilus Alex. által a Serapis templom romjain épült templomába (így Tillemont), vagy ereklyéinek IV. századbeli föltalálását ünnepli (Thalhofer), vagy szent fejének másodszor való föltalálása a szíriai Kmesában (Mart. Rom. l. Baronius Not. ad Mart. Rom. — Megjegyzendő, hogy Ker. Sz. János fejének további sorsáról két egymással teljesen ellenmondó hagyomány van : l. Kellner : i. h.)
[3] Zsolt. 118. (Wolter: Psallite sapienter. IV. 503.) ; zsolt. 91. (u. o. III. 378.) ; zsolt. 20. (u. o. 237.)
Keresztelő Szent Jánost Sevastiában temették el.
Szent Lukács evangélista Antióchiába viszi a Szentnek JOBB KEZÉT!
Iulianus császár (a Hitehagyott) idejében elrejtették egy falban, majd állítólag Athoszba került.
A Szent Dénes kolostorban őrzik, és vele áldják meg a vizet.
A teste egészen 632-ig Sevastiában maradt eltemetve, de Iulianus császár el akarta égetni más szent ereklyékkel együtt. Ekkor a keresztények kiásták – teste épen maradt az eltelt évszázadok alatt – helyébe egy másik holttestet fektettek, a császár ezt a testet égette el.
A Szent testének további sorsáról nem sokat tudunk…
A Szent fejének is különös sorsa volt: sikerült megszerezni Heródes palotájából, nagy tisztelettel hordozták-rejtegették Mezopotámiába, Szíriában, Egyiptomban, ma Damaszkuszban található.
Itt a keresztények Nagy Konstantin idejében építettek Keresztelő Szent János tiszteletére egy székesegyházat és itt tartották a Szent Fejét.
Az arabok azonban lerombolták, és a romok fölé 634-ben mecsetet építettek: Umayya al-Kabir mecsetet, ismertebb nevén a Damaszkuszi Nagy Mecset.
Mivel a muzulmánok is nagy prófétának tartják Keresztelő Szent Jánost, a mecset ma is az ő tiszteletére van.
A SZENT FEJÉT egy díszes koporsóban őrzik, a díszes kupola alatt. Szüntelenül tele van térdeplő vagy ülő betegekkel, főleg vakokkal.
Megható a lehunyt vagy a sok üresbe meredő tekintet, ahol imádkoznak, várnak, reménykednek, mert már sok csoda történt a Szent fejének ereklyéi előtt.
A hagyomány szerint néhány muzulmán fejszével támadt erre a koporsóra, mondván:
„Mit keres itt ez a gyaur?”
Abban a pillanatban a vér, mint a szökőkútból, úgy tört elő koporsóból, a márványból. A mecset megtelt vérrel, és nem akart megszűnni.
Erre a támadók ijedten keresztény papokat hívtak, hogy állítsák meg a vérömlést.
Amikor a papok imádkoztak, a vér többet nem ömlött!
Azóta a muzulmánok körében nagy tiszteletnek örvend!
XVI. Benedek pápa szerint Keresztelő Szent János vértanúsága arra tanít bennünket, mai keresztényeket, hogy Krisztus szeretete, Igéjének és Igazságának szeretete terén nem köthetünk kompromisszumokat.
Krisztus Igazsága az igazság – nem léteznek kompromisszumok.
Keresztelő Szent János éppen az igazság iránti szeretet miatt nem félt attól, hogy erőteljes szavakat intézzen azokhoz, akik letértek Isten útjáról. A keresztény élet megkívánja, hogy nap mint nap megéljük az evangélium iránti hűség vértanúságát. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy hagyjuk magunkban növekedni Krisztust, hogy ő irányítsa gondolatainkat és tetteinket.
Ez csak akkor következik be életünkben, ha szilárd kapcsolatban vagyunk Istennel, ahogyan Keresztelő Szent János élete és vértanúsága tanítja.
Az ima nem elveszett idő, nem azt jelenti, hogy időt lopunk el tevékenységeinktől, legyen az akár apostolkodás, hanem éppen az ellenkezője: ha képesek vagyunk a hűséges, kitartó, bizakodó imaéletre, Isten maga ad erőt és tesz képessé arra, hogy boldogan és kiegyensúlyozottan éljünk, hogy leküzdjük a nehézségeket és bátran tanúságot tegyünk róla. (Castel Gandolfo, 2012.08.30.)
Keresztelő Szent János életpéldája erősítse bennünk annak tudatát, hogy a mi keresztény küldetésünk is a Krisztusról való tanúságtétel.
Segítsen ebben minket a Szentlélek!
Istenünk, te úgy akartad, hogy Keresztelő Szent János születésében is, halálában is Fiad előfutára legyen, és a vértanúságot is vállalja az igazság és az erkölcs védelmében.
Add, hogy példája szerint mi is állhatatosan helytálljunk tanításod megvallásában. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen
Keresztelő Szent János, könyörögj érettünk!
SZENT SZABINA VÉRTANÚ
A régi Spanyolországban (Hispániában) élt és szenvedett vértanúságot keresztény hitéért 303-ban.
Amikor pedig felvirradt a keresztények számára az üldözés félelmetes napja, az egész földkerekségen sokan szenvedtek vértanúságot Krisztus nevéért. Élt ekkor egy antiochenumi polgárjoggal rendelkező szent életű szűz, Szerápia, Vendinensium városában, Szabina házában. Ez Valentinus felesége, Herodes Metallarius leánya volt, aki Vespasianus uralkodása alatt háromszor adott fényes játékokat a rómaiaknak.
Minthogy pedig szolgálója, Szent Szerápia keresztény volt, sokat időzött vele, az pedig arra bíztatta őt, hogy ismerje meg Jézus Krisztust, az Urat. Szent Szabina pedig eljutva Jézus Krisztus ismeretére, növekedett a hitben és a keresztény életmódban.
Akkor azonban a kormányzó, Berillus, Isten szent szüzét törvényszék elé idéztette. Szent Szabina, ez a tekintélyes asszony szolgái és szolgálói segítségével először ellenállt a törvényszolgáknak.
Később azonban így szólt hozzá Szent Szerápia:
A kormányzó akkor megparancsolta, hogy állítsák elé Szent Szerápiát, és így szólt hozzá: „Mutass be áldozatot a halhatatlan isteneknek, akiknek a uralkodóink, a császárok is áldoznak.”
Szerápia így felelt: „Én a mindenható Istent tisztelem és félem, aki az eget és a földet alkotta, és mindazt ami bennük van; azokat az isteneket viszont, akiknek parancsodra áldoznom kellene, nem imádom.
Nem istenek, hanem démonok, ezért nem imádhatom őket, hisz keresztény vagyok.”
A kormányzó így válaszolt: „Menj tehát, és áldozz a te Krisztusodnak.”
Mire Szerápia: „Én nap mint nap bemutatom néki az áldozatot, amikor imádom őt, és éjjel-nappal hozzá könyörgök.”
Erre a kormányzó: „Hol van a te Krisztusod temploma? Vagy milyen áldozati adományt ajánlasz fel neki?”
Szerápia így válaszolt: „Az én áldozatom az, hogy tisztán őrzöm meg magamat szűzi életmódom folyamán, és az, hogy irgalmassága révén másokat is elvezetek erre a vallásosságra.”
A kormányzó ezt kérdezte: „Ez volna az Isten temploma és ez a Krisztusnak bemutatott áldozat?”
Szerápia így felelt: „Semmi más, mint megismerni az igaz Istent, istenfélőn élni és neki szolgálni.”
Mire a kormányzó: „Tehát azt mondod, te magad vagy az Isten temploma?”
Szerápia így felelt: „Ha az ő segítségével megmaradok tisztán, akkor az ő temploma vagyok, mert a Szentírás azt mondja: az élő Isten temploma vagytok, ha Isten Lelke lakik bennetek”.
Erre a kormányzó: „Ha tehát sérelem érne, megszűnnél a te Istened temploma lenni?”
Szerápia így válaszolt: „A Szentírás ezt mondja: aki megszentségteleníti Isten templomát, azt elveszejti az Isten.”
A kormányzó azonban nem törődve azzal, hogy bűnt követ el, elrendelte, hogy adják át Szerápiát két egyiptomi kéjencnek, hogy azok egész éjjel kedvüket töltsék vele. Fogták őt e rettenetes férfiak, és egy titkos helyre vezették, ahol volt egy sötét hálószobájuk…
A prefektus így szólt: „Az összes istenekre esküszöm, ha nem áldozol, nem késleltetem tovább a halálbüntetést, hanem fejedet vétetem.”
Szabina így válaszolt: „Nem áldozom a démonaidnak, te istentelen gonosz lélek, mert keresztény vagyok; Krisztus az én Istenem, az ő szolgálóleánya és híve vagyok, egyedül csak neki mutathatok be áldozatot.”
Akkor a gonosz lélek szolgája, a prefektus kiszabta rá az ítéletet:
„Szabinát, mivel nem engedelmeskedik az isteneknek, továbbá gyalázza uralkodóinkat, a császárokat, kard általi halálra, valamint minden vagyonának elkobzására ítéljük.”
Az ítélet végrehajtása után Krisztus szent és tiszteletreméltó szolgálójának, Szabinának testét elvitték a keresztények és nagy örömben eltemették. A saját sírjába helyezték, Vendinensium városában, Faustinus diadalíve közelében; oda, ahová ő maga temette el nagy tisztelettel hitének tanítómesterét, Krisztus szűzét, Szerápiát.
Szent Szabina a vértanúságot augusztus 29-én szenvedte el. Az erős szűzzel, Szerápiával együtt elnyerte a dicsőség koronáját Krisztustól, aki bátorságot és örökké tartó jutalmakat ad az összes benne hívőnek.
Övé a tisztelet és a dicsőség az Atyaistennel együtt a Szentlélekkel egységben most és mindörökkön-örökké. Ámen.
Pio atya imája az őrangyalához
Ó, szent őrangyalom, vigyázz lelkemre és testemre.
Világosítsd meg elmémet, hogy jobban megismerjem az Urat, az én Istenem, és teljes szívemből szeressem őt.
Vigyázz rám, amikor imádkozom, hogy ne engedjek az élet zavaró tényezőinek.
Tarts meg engem tanácsoddal, amíg igaz keresztényként élek, és segíts, hogy jó cselekedeteket adó szívvel cselekedjek.
Védj meg engem az ellenfél ravaszságától, és emelj fel, ha kísértésbe esek, hogy megnyerjem a gonosz elleni harcot.
Maradj mellettem mindig, soha ne hagyd abba, hogy vigyázz rám, amíg vissza nem hívnak az atya házába, ahol együtt dicsérjük a nagy Istenünket az örökkévalóságig. Ámen.
Szent Mihály Arkangyalhoz hűséges hívek felajánló imája
Dicsőséges és áldott Szent Mihály, Mennyei Seregek Hercege, a Te gondjaidra bízom – szeretett arkangyalom – testemet, lelkemet, szellememet.
Alázatosan felajánlom neked magamat, családomat, szeretteimet és az egész világon élő lelkeket. Légy a mi oltalmazónk és védelmezőnk minden utunkon és lelki csatáinkban, e szent kijelentés segítségül hívása által:
„KI OLYAN, MINT ISTEN?”
Mindnyájan védelmezve legyünk minden gonosztól, minden veszedelemtől, a sötétség erőinek testi és lelki épségünk elleni minden tüzes nyilától.
Ó, áldott Szent Mihály, fogadd el a Te mennyei személyednek szóló felajánlásomat és terjeszd ki azt családomra, szeretteimre és az egész világon élő lelkekre is!
Kérem ezt az Atya, a Szentháromság Egy Isten nevében! – keresztvetés!
A Boldogságos és örökké Szűz Mária, a Mennyország és az Angyalok Királynője, az Emberiség Édesanyja szent közbenjárására! -keresztvetés!
Szent Gábriel, Szent Rafael és a köztetek lángoló más kimagasló egyéniségek, a Legmagasságosabb Isten Trónusa előtt tett szent közbenjárására! – keresztvetés!
Az arkangyalok és angyalok szent közbenjárására! -keresztvetés!
A próféták és a mártírok szent közbenjárására! – keresztvetés!
Az Erősségek, Hatalmasságok, Uralmak, Fejedelemségek, Trónusok, Kerubok és Szeráfok szent közbenjárására! – keresztvetés!
Szolgálja mindez Isten Dicsőségét és lelkünk üdvösségét!
ÁMEN!
(Lelki tisztulás idejére! Minden nap!)