a) „Azután monda nekik hasonlatosságot is: Vajjon a vak vezethet-e vakot? nemde mindketten a verembe esnek?” (Luk. 6,39). A vak, vagyis aki nem hisz, nem remél, aki sötéten néz, akinek nincs nagsugara, az nem vezethet, nem nevelhet, nem emelhet. Hasonlókép, aki el van kápráztatva a közvetlen környezettől, akit a szokás, a hagyomány, az emberi tekintet megfoszt a végtelen kilátásoktól, az sem vezethet. Ugyancsak kit a szép test s a szép föld megigézett, s aki ezzel a belső világosságot elborítja s a lelket elfelejti, az sem vezethet. Vezessen, aki lát, aki nem ködbe néz, aki szabad, aki szellem és élet; ne a pesszimista, ne a farizeus, ne az epikureus, hanem „egy a ti mesteretek”, a látó, a fényes, az Istenfia, s amennyiben én is vezetni akarok, hozzá hasonlóvá kell lennem.
b) „Nem föllebbvaló a tanítvány mesterénél; tökéletes lesz pedig mindenki, ha olyan, mint az ő mestere.” Ha alacsony mestereket választotok s azok cselekedeteit veszitek zsinórmértékül, kontárok nyomában szögletesek lesztek. Ha életet s lelket alakítsz, akkor a legfölségesebbet vedd mintaképül; azért lett az Isten emberré. Jézus nem zsidótípus, nem klasszikus, nem elsőszázadbeli, Jézus örök, „tegnapi és mai”. A gondolkozó ember mindig valamiképen kiemelkedik az időből; a szent is kora fölött áll s örökkévaló életet él. Tehát mesterem nem Kant, nem Goethe, nem Wagner, nem Nietzsche, hanem „excelsior” a jelszavam. A léleknek végtelen látóhatár kell; azt Krisztus adja.
c) „Mit nézed pedig a szálkát atyádfia szemében, a gerendát pedig, mely tenszemedben van, nem veszed észre?” Ime az ösztönös, a külre ömlő s még nagyrészt öntudatlan ember képe; érzékei nyomán a külre figyel s emancipált öntudata, mely magát nézi s magát kezeli, még nincs. Még nem egyed, mely magát mint tárgyat észleli; belülre még nem lát, csak külre, tehát még nem igazi öntudat. Azért lát mindig mást s másban a szálkát is, magát nem látja, még ha gerenda, vagyis nagy hiba is van a lelkén. Mily szánandó bohóc, s ha komolyan adja, mily ügyetlen szőrszál- és szálkahasogató. Jézus látja az elnyomorodott lelki világot, ezt a liliputi, törpe, csúnya népséget s keltegeti, s ki akarja húzni a töpörödött alakokat, s ki akarja simítani a gyűrött, ráncos lelkeket. Nem szőrszálhasogató kisbíró, hanem szép, nemes, sugár lélek akarok lenni, s másokat elsősorban magam értéke s erénye súlyával befolyásolni!