a) „Látván pedig Jézus a sereget, fölméne a hegyre és miután leült, hozzája járulának az ő tanítványai és megnyitván száját, tanítá őket” (Máté 5,1). Az elnyomott, elcsüggedt néphez szól Jézus a könyörtelen, klasszikus, idegen uralom korában; a szenvedő népnek borús érzelmi világába, a római erőszakos politika s a farizeusi formalizmus korszakába beleállítja a maga szép, nagy lelkét. Irányt mutat, mely elsősorban szükséges, de mely nem minden. Fölmegy a hegyre. A kultúra hegyei fölött emelkedik az ő hegye. Az ő isteni páratlan lelkületének, a nyolc boldogságnak napja e hegy fölött kel föl. Onnan ragyog felénk az „invictus sol”. Magas hegy, az új törvény, a nemes, fölényes, tökéletes akaratnak magaslata. Útban vagyunk e hegy felé; meredek utak, sziklák s örvények közt vezetnek a magasba; látom, hogyan iparkodnak a hívek e hegyre; némelyek fáradtan, terhelten, némelyek tétovázva, kislelkűen; én Krisztusra nézek, magaslata dacára közel érzem s megyek bátran előre; ő segít.
b) „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa”. Minden embernek kincse a lelke, s föladatai elsősorban e körül vannak, s nem jogai, állása, karriérje, gazdagsága körül. A helyzet magaslatán az áll, ki egyszerű szívvel, nagylelkűen munkálja lelke üdvét, s méltán boldognak mondható, kit a gazdasági érdek s földi vágy le nem bilincsel, ki kasztok, gazdasági keretek, történeti viszonyok s kulturális igények fölött áll az ő fölényes, örök boldogságot igénylő lelkével. Boldog az ilyen emancipált, szabad lélek! Az ilyen gazdag önmagában, s gazdagságából ad sok szegény gazdagnak. Lelki szegény az, ki a lenyűgöző, a lelket ölő, a szívet megkérgesítő gazdagságot nem ismeri. Ez a lelki szegénység nem koldusság, hanem előkelőség.
c) „Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet”. Boldogok a szelídek, kik nem dolgoznak erőszakkal, keménységgel, elbizakodottsággal; kiknek szelleme nem arrogáns s nem ismerik az önhittséget, mely kevélységre vezet. Mit használ az az uralkodó erő, mely alattvalóinak boldogtalanságától szenved? Az evangélium irányzata egyéni; a tökéletességet az odaadáson méri. Az erőnek, a hatalomnak arra kell törekednie, hogy minél több ethika s minél kevesebb erőszak legyen a világon. Ez nem annyit jelent, hogy málék s erőtlenek legyünk s hogy csak szeretettel akarjuk megoldani a világ problémáit; kell a világba erős kéz, kell jogszolgáltatás és szigor is; de ez csak alárendelt jellege a rendnek s nem a lélek boldogsága.
d) „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Az elgyötört, szegénységtől, bajoktól elkínzott embernek Isten a vigasztalója; várja és keresse nála vigaszát; meg fogja találni. A sírás nem boldogság s azért sem kell sírni, hogy megvigasztaltassunk; de mikor ránk szakad a baj, higgyük, hogy van vigaszunk; van vigasza a bűnösnek, a bukottnak, az üldözöttnek, a betegnek. „Ne bánkódjatok, mint egyebek, kiknek nincs reményük” (Thess. 4,12).
e) „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” Nem szereti azokat, kik magukkal s tökéletességükkel beérik, kiknek nincsen vágyuk a több, a jobb után; ezek hullák. Ki érheti be Krisztus szerint a már elért lelkiséggel? Ki lehet vágyak s törekvések nélkül? Mily hegyek emelkednek előttünk? A valóság, a fölség, az ismeret, a fennköltség hegyei! Ez az éhség a lelki egészség jele, az erőnek szimptomája, mely feszül, dolgozik s újra töltekezik; ez a mi útunk. Hiszek abban, hogy mindig jobb lehetek.
f) „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” Az irgalomnak mindig találunk helyet. Összetört szíveket, hajótörötteket, a bűn tudatában szenvedő embereket föl kell emelnünk. „Az Úr irgalmasságának nincs határa.” Nála találok otthont én magam, ki tudom, hogy jó föltételek dacára mi a bűntudat s a nyomorúság, nála tanulok irgalmat a testi-lelki szenvedők iránt. E néven fölismerem a koldusban is az Isten-gyermeket; misszióm lesz az irgalmasság balzsamát csepegtetni mások szívébe s az élet bölcsesége, a türelem követi lépteimet.
g) „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.” Van sokféle szem; egyik keveset lát, másik többet; van, akinek szemében színpompássá, csodássá, mélységessé, műremekké válik bokor, hegy, erdő, táj; lelke van hozzá. A tisztaszívűnek szeme ily mélyreható, ily kinéző szem; csodálatos, finom orgánum: látja az Istent; ráismer; máskép fest neki a világ, virág, tövis, csillag; ahol más ködöt lát, ő azon át napot lát, s ahol más csak sötétséget, ő ott csillagot is; látja az Urat: Dominus est…! Ne tompítsuk el lelkünk szemét porral, sárral, földdel; az állati ember nem látja az isteni vonást! Mily élvezet látni az istenit s majd egykor az Istent.
h) „Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hivatnak.” Jézus mindig a fölényes lelkiséget s nem a bamba passzivitást magasztalja: a békességet, mely a jóakarat gyümölcse, az erős, türelmes, okos, mérsékelt jóakaraté s nem a támadó, erőszakoskodó hatalmaskodásé. E békességért sokat kell küzdenünk, ez a béke is egyik kezében kardot, másikban pálmát lenget. Legyen békém először Istennel, vagyis legyen tiszta szívem; legyek békében embertársaimmal. Kár az idegeskedésért; minden veszekedés után belátom, hogy jobb lett volna abba bele nem menni.
i) „Boldogok, kik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa.” Kik az igazságot úgy szeretik, hogy szenvednek is érte; kik meggyőződésükből, hitükből, erényükből, az erőszakkal szemben nem engednek, hanem inkább mindent elveszítenek: kegyet, előmenetelt, tiszteletet, barátságot, vagyont, életet. Ezek az arisztokratikus lelkek, kiknek szemében a világ elvesztette értékét a vele szemben álló örök értékekkel szemben. Kis, nagy áldozataimban, melyeket az igazságért, erényért, Istenért hozok, pillanatig sem habozom. Nem kell vértanúnak lennem s mégis szenvedhetek igazságért, erényért mellőzést, neheztelést. Az ne zavarjon meg. De szenvedhetek az igazságért úgyis, hogy ártatlan lévén, megszólnak, elítélnek, börtönbe vetnek, megfosztanak állástól, jóléttől. Gondoljunk a „bibliás ember” vigaszára! Szenvedni az igazságért s csak Isten előtt tisztának lenni, fölséges, isteni lelkület. E lelkek leleplezése lesz az utolsó ítélet fénypontja!