Azt várjuk, ki „elveszi a világ bűnét”, az ősbűnt.
a) A föld az isteni embernek volt szánva, de ő nem érte be Istenével, hanem két rettenetes vendéget hívott ide, a bűnt és a halált; vétkezett. – Mi az eredeti bűn? Annak a megtestesülése, hogy „el az Istentől”. Az ember Istené volt, aki őt örök gondolataiban hordozta; alkotta; kegyelemben magához vonzotta; gyermekévé tette s nevelte; járt vele, társalgott; ez volt az Istennek eredeti viszonya az emberhez. De az ember más sugallatokra hallgatott; a kevélység elkábította s az érzékiség megmérgezte. Istentől elidegenedett s a bálványok, az illuziók, az önteltség útjain sötétségbe tévedt s elkezdte a tévedések szomorú játékait; az ember tragédiáját. – Mily kár, mily rémes veszteség! Ellenkezzünk az eredeti bűn irányzatával! Csak Istenhez húzni; övé vagyok, övé érzületben, tiszteletben, engedelmességben; az ellenkező érzések pártütések.
b) S a pártütő embernek nemcsak a szelleme sötétült el, hanem parasztlázadás ütött ki benne is; vérében, ösztöneiben, hajlamaiban jelentkezett az állat. A szép lelkiségtől elfordulva a szép test imádásába tévedt, s csörtetett utakon, kígyónyomokon s földet evett s állatbőrökbe öltözködött s erdőkben bujdosott, szóval elaljasodott. Ime, a lázas vérű, a szilaj, elvadult ember a décadence összes tüneteivel és szenvedéseivel. Igy lett gyönge s hervatag testben s lélekben, mert állatias lett. Wo Götter nicht regieren, dort spukken Gespenster. Erős, egészséges testek csak erős lelkek által lesznek. – Fegyelmezem az egész embert; ezáltal öntök ki rá lelket vagyis gondolatot, formát, erőt.
c) A bűn nyomaiban jött a halál; meghalsz, mert vétkeztél; az első halált a testvérgyilkos mutatta meg Ádámnak Ábelben. Mily csunya, hideg, kegyetlen, föltartóztathatlan hatalom; érintésére borzongunk, leheletétől fázunk, megfagy a vérünk. Romlás az ő útja; elromlik vérünk, erezetünk, idegzetünk, széthullunk. Ó lélek, hogy nézesz te a halálra? Te a szépség s erő principiuma, te hoztad magadra pártütéseddel! Utálom a bűnt a halál utálatával, az életnek az enyészettől való undorával! Élni akarok; élet a zeném; tehát erény és erő örömöm!