Van Isten! De ki ő? Ki tudná az ő belső lényegét kifejező nevet eltalálni, őt megnevezni? „Mi az ő neve?” kérdi maga az Írás. (Péld 30,4) E kérdésre soha ember meg nem felelhetett volna. Megtette azért maga Isten. Mikor a nyájat legeltető Mózesnek az Úr az égő csipkebokorban megjelenik s utasításokat ad népe érdekében, ez felveti a kérdést: „Íme én elmegyek Izrael fiaihoz és mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok. Ha azt mondják nekem: Mi az ő neve? mit mondjak nekik? Mondá az Isten Mózesnek: Én vagyok, aki vagyok. Mondá: Így szólj Izrael fiainak: Az, aki vagyon, küldött engem hozzátok”. (Kiv 3,13.14) Ez tehát az Isten neve: „aki vagyon”, vagyis a lét maga, amely senki mástól sem kapta a létet s minden másnak adja azt. Ő a lét egyetlen, örök forrása. A zsidó nép évezredeken át térdelt Istennek e szent neve előtt. Ebből merítette a tudást, a hitet, hogy Istene egy, kinek lényege megoszthatatlan. Azonban Isten háromszemélyűségéről alig volt sejtelme. A kinyilatkoztatás bár nem titkolta el előtte ezt az igazságot, sőt számtalanszor sejttette vele azt, de világosan nem beszélt róla. Megvoltak rá a bölcs és szent okai. Az Isten arcát fedő fátyol azonban mind ritkább s áttetszőbb lett. Végre Jézus Krisztus teljesen felfedte azt. Nyíltan beszél a Szentháromságról. Nevezetesen így tesz, mikor kiadja az isteni parancsot: „Elmenvén tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.” (Mt 28,19)
Ez tehát a katolikus tan:
Isten egyetlen örök, végtelen lényeg, minden tökéletességnek végtelen, feneketlen tengere.
Ebben a végtelen lényegben azonban három személy osztozik. Mind a három öntudatos, ismeri magát s a másik kettőt s tudja, hogy ezektől végtelenül különbözik. Így valóságos társaságot alkotnak az Istenség ölén.
Azonban, jóllehet, mint személyek végtelenül különböznek, de mégis mind a három ugyanazt az isteni természetet teljes egészében birtokolja; miért is nem három, hanem csupán egyetlenegy Isten van.
Ez a tan teljesen szabatos és távol van tőle minden ellentmondás. Nem azt állítja, hogy három Isten s egy Isten, három személy és egy személy van, hanem, hogy három személy van, de a három személynek egyetlen egy a közös isteni természete. Szóval a természet egy, a személy pedig három.
Ez a Szentháromságnak ragyogó s mégis oly annyira homályos titka. Megértéséhez nem a világosság hiányzik, hanem teremtett értelmünk ereje. Be kell vallanunk, hogy eszünket végtelenül felülhaladja.