„Kezében van szórólapátja és megtisztítja szérűjét és összegyüjti a búzát csűrébe, a polyvát pedig megégeti olthatlan tűzzel” (Luk. 3,17).
a) A próféta erre az erős, hajthatatlan Istenre mutat, ki a rosszakat megégeti, mint a polyvát „olthatatlan tűzzel”, „ő mint az olvasztó tűz” (Mal. 3,2), „és széthányja őket szórólapáttal a föld kapuiban” (Jer. 15,7). Van búza s van polyva az emberiségben, s a polyvát megégeti. Ez is a végtelen Istennek gondolata. A mi véges, lágy érzésünknek nem felel meg mindig az isteni erő; de látjuk, hogy az életen is mennyi a kemény, hajthatatlan vonás, s mennyire szükségesek azok. Nem ismerem tüzetesen az Isten pszichológiáját; bizonyára más az, mint az enyém, ki sem ősok, sem végcél, sem abszolut lét nem vagyok. Ezért édeskés gondolataimmal visszavonulok az Úr fölsége elől s mondom: igen, ő az abszolut érvényesülés; más akarat végleg nem állhat fönn az övével szemben; ő tör is, zúz is!
b) A természet is az Isten gondolata, s az sem szentimentális; nevezetesen a harc az ő egyik eleme. Örök tendenciát rejtett az Isten a természetbe s fokozott igényeket. Sok életet adott s kevesebb élelmet; ami aztán harccal jár. Ha mindennek mindenütt mindenből elég jutna, akkor harc nem volna. Faji egyenlőtlenséget fektetett az egyedekbe, de a törekvés s az érvényesülés, a kiválasztás az ő törvénye. A természet nem nyujtja nekünk az érzelmes, a lágy atya képét. Tehát vigyázni! A kultúra sok tekintetben ellágyít s elgyöngít; de ne felejtsük el, hogy ez nem minden. Nemcsak lágy érzelmekkel dolgozunk, de erővel is. Ezt érvényesítsük az erkölcs követelményeiben. Ne legyünk Dobzse-Lászlók jóval-rosszal szemben; a rossz embereket is erősen fogjuk le a törvény útjaira; különben az édeskés szemhunyorgatás bűnnel s alávalósággal szemben aláássa az erényt. – A bűnt utálom s elítélem föltétlenül, e részben általános amnesztiát nem ismerek. A „Tout compendre c’est tout pardonner” nem igaz, mert a döntő tényezők közt határozottan rosszakarat is van, s annak csak akkor lehet bocsánatot adni, ha megtér.
c) A legérzelmesebb szeretet ez erős alapon fejlik, s nem ellenkezik az abszolut, isteni akarattal s a pokollal. Ő fölemel kegyelmes szeretetben, s lelkünk simul hozzá, mint a rabszolganőből lett királyné urához. Hatalma nem feszélyezi, sőt hatalmasnak, őserősnek, szóval úrnak akarja maga fölött királyát s jegyesét. Én is így tekintek föl Istenhez: ő fölemel, ő szeret, ki másrészt a föltétlen hatalom! Nekem csak hozzá simulnom, reá omlanom lehet. – Ellenkezésről, széthúzó hajlamról nem lehet szó. Ha nem szeretnélek, pusztuljak el; aki végtelen kegyelmes Urát, királyát, jegyesét nem szereti, az csak pokolra lehet méltó!