Ünnepélyes szentségkitételnél áldás előtt a Tantum ergo-t énekeljük. Magyarul így hangzik:
Azért kell e nagy Szentséget
Leborulva áldani
És a törvény új rendjének
Helyet ád a hajdani.
Amit elme fel nem érhet,
Hittel kell azt vallani.
A szentmise-áldozatban átváltoztatott szent Ostyák egy részét a pap megőrzi a szentségházban (tabernákulumban). Így Krisztus a szent áldozat után is közöttünk marad az Oltáriszentségben. Magukhoz vehetik tehát az Úr Testét azok a hívek is, akik nem vehetnek részt a szentmise-áldozaton, például a betegek és haldoklók. Minden hívő látogathatja, tisztelheti és imádhatja az Oltáriszentségben jelen levő Krisztust. Ő addig marad ott jelen, amíg a kenyér és bor színei megmaradnak.
Az Oltáriszentséget különös tisztelettel veszi körül az Egyház. A szent ostyákat drága edényekben őrzi. Az Oltáriszentség előtt térdet hajtunk. A szentségház közelében, annak jeléül, hogy ott az Oltáriszentség, örökmécses ég, amely tiszteletre és áhítatra figyelmeztet bennünket. Az Oltáriszentséget gyakran kiteszik imádásra. A hívők letérdelnek előtte, hogy az Urat imádják, szeretetét megköszönjék és segítségért könyörögjenek. A szentségkitétel után szentségi áldást ad a pap. Amikor a pap az Úr Testével keresztet vet ránk, maga Krisztus Urunk áld meg bennünket.
Nagycsütörtökön ünnepeljük a szent Eukarisztia rendelését. Úrnapján ismét nagy örömmel ünnepeljük a magasságos titkot. Az Oltáriszentséget e napon a nagymise után ünnepélyes körmenettel viszik körül a plébánia utcáin.
Az Oltáriszentséget néha kiteszik imádásra egy egész napra vagy még hosszabb időre is. Némely egyházmegyében az egyházközségek felváltva imádják az Oltáriszentséget. (Örökimádás) – Egyes kolostori templomokban az egész évben éjjel-nappal ki van téve az Oltáriszentség.
Az ostya a latin „hostia” szóból származik és annyit jelent, mint áldozati adomány. – A „tabernákulum” sátor vagy kis ház. – A „cibórium” áldoztatókehely. – A „monstrancia” szentségtartó.
Ó szent lakoma, melyen Krisztust vesszük
és megújítjuk szenvedésének emlékét,
lakoma, mely betölti a szívet kegyelemmel
és nekünk adja a jövendő élet zálogát.
(Aquinói Szent Tamás)