Az első csodálatos kenyérszaporítás másnapján Jézus ezt mondotta a zsidóknak: „A kenyér, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.” A zsidók ezért vitatkoztak egymás között és így beszéltek: „Hogyan adhatja ez nekünk az ő testét eledelül?” Jézus ezt mondotta nekik: „Bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete vagyon és én föltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel és az én vérem valóban ital.” (Jn 6,51-58)
A szent áldozásban a mi Urunk Jézus Krisztus Testét és Vérét úgy vesszük, mint az örök élet eledelét. A mennyei kenyér, amelyet itt a földön élvezünk, záloga annak, hogy egy napon feltámadunk és Atyánk országában Krisztussal és szentjeivel az örök élet lakomáját ünnepeljük.
A szent áldozásban Krisztus, a mi mennyei Urunk, már most a legbensőbben egyesül velünk. Általa a mennyei Atyával is a legbensőbben egyesülünk. Mivel mi mindannyian ugyanazt a mennyei kenyeret, Krisztusnak ugyanazon testét vesszük, egymás között is egyek leszünk. A szent Eukarisztia Isten fiainak családi lakomája. A szent áldozás által Krisztus növeli bennünk a kegyelmi életet és új erőt ad, hogy Isten gyermekeiként éljünk és Őt, a mi Mesterünket kövessük. Belénk önti a szeretetet, amellyel Ő szerette az Atyát és az embereket. Megtisztít minket bocsánatos bűneinktől, hibáinktól és mulasztásainktól. Meggyöngíti bennünk a rossz hajlamokat és megőriz minket sok bűntől.
A mi részvételünk az Eukarisztia ünneplésében a szent áldozat által tökéletes. Ezért kívánja az Egyház, hogy minden szentmisén a jelenlévő hívők a szent áldozáshoz is járuljanak. – Aki az Oltáriszentséget valami okból a valóságban nem veheti magához, vegye legalább lélekben, fölkeltve magában a vágyat a szent áldozás után. (Lelki áldozás) Aki a kegyelem állapotában és tiszta szándékkal az Élet Kenyere után kívánkozik, mindennap a szent áldozáshoz járulhat. Akinek bocsánatos bűnei vannak, azokat előbb meg kell bánnia. Ha nem bánja meg, áldozása nem méltatlan ugyan, de kevesebb kegyelmet kap. Akit halálos bűn Istentől elszakított, annak a szent áldozás előtt a bűnbánat szentségében Istennel ki kell békülnie. Aki szántszándékkal halálos bűnben az Úr asztalához járul, méltatlanul áldozik és szentségtörést követ el. Szent Pál mondja: „Aki méltatlanul eszi ezt a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Ítéletet eszik és iszik magának, mert nem különbözteti meg az Úr testét.” (1 Kor 11,27/29)
A szent áldozásra különösen azzal készülünk elő, hogy áhítattal részt veszünk a szentmise-áldozaton. Először is Krisztussal egyesülünk az imádságban és hittel hallgatjuk az Ő szavát. Azután alázatosan előkészítjük szívünket, egyesülünk az Egyház imádságával, és Krisztussal egészen felajánljuk magunkat az Atyának. Szent áldozás előtt Krisztusnak, Isten Bárányának irgalmáért könyörgünk. Ezután magunkba szállva készülünk a szent áldozásra. Erre gondolunk: Ki jön hozzám? – Jézus, az én Uram és Istenem. Fölindítjuk magunkban a hitet és imádást. Kihez jön ez a nagy Isten? – Hozzám, nyomorult bűnöshöz. Fölindítjuk magunkban az alázatot és bűnbánatot. Miért jön? – Azért, hogy a legbensőbben egyesüljön velem és elhalmozzon mennyei javakkal. Fölindítjuk magunkban a reményt, a szeretetet és a vágyat.
A szentáldozás után időzzünk bensőséges szeretettel Krisztusnál, adjunk hálát neki, magasztaljuk Őt és mondjuk el neki kéréseinket. Merüljünk el az Ő szerető Szívében, adjuk magunkat vele egészen az Atyának és tegyük fel magunkban, hogy Isten akaratát mindenben véghez visszük. – Minél áhítatosabb az előkészületünk és hálaadásunk, annál bőségesebben részesülünk a szent áldozás gyümölcseiben.
Az Egyház megkívánja, hogy a szent Eukarisztia iránti tiszteletből éhgyomorral maradjunk; a szent áldozás előtt legalább három órán át tartózkodnunk kell mindennemű eledeltől és szeszesitaltól, egy órán át pedig a vizet kivéve mindennemű italtól. A víz nem töri meg a böjtöt. A betegek, ha nincsenek is ágyban, szent áldozás előtt ihatnak bármit, csak szeszesitalt nem és mindenféle orvosságot bevehetnek.
Krisztus maga rendelte, hogy a szent áldozáshoz járuljunk. Hogy a késlekedőket Krisztus parancsának teljesítésére figyelmeztesse, az Egyház megkívánja, hogy minden hívő, aki értelmét használni tudja, évente legalább egyszer, éspedig húsvét táján, az Oltáriszentséget magához vegye.
A gyermekek első áldozásáról és a gyakori szent áldozásról Szent X. Pius pápa adott ki részletes rendelkezéseket.
„Senki se járuljon hozzá közönyösen, hanyagul, de mindenki tüzesen, lelkesen, buzgón.”
(Aranyszájú Szent János)
„Vegyétek ezt a kenyeret, a halhatatlanság gyógyszerét, az ellenmérget, hogy ne haljunk meg, hanem Jézus Krisztusban örökké éljünk.”
(Antióchiai Szent Ignác)