Jézus egyszer mennyei Atyjához imádkozott. Ekkor egyik tanítványa hozzálépett és megkérte őt: „Uram, taníts minket imádkozni, miként János is tanította imádkozni az ő tanítványait.” Jézus ezt felelte: „Midőn imádkoztok, ezt mondjátok:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben,
azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma
és bocsásd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,
és ne vigy minket a kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól.
(lásd: Lk 11,1-4; Mt 6,9/13)
Amikor imádkozunk, szívünket Istenhez emeljük és beszélünk vele. Dicsérjük és áldjuk Őt, hálát adunk neki és adományaiért könyörgünk. Jézus azért tanított meg bennünket a Miatyánkra, hogy tudjuk, miként kell imádkoznunk. Mivel ennek az imának az Úr a szerzője, azért az „Úr imádságának” is nevezzük. Ez maga az imádság.
A Miatyánk egy megszólításból és hét kérésből áll. E szavakkal kezdjük: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.” Isten gyermekei vagyunk, ezért bizalommal beszélhetünk vele, noha Ő az ég és föld szentséges Ura. Elsőben azért imádkozunk, ami az Istennek jár: hogy megszenteltessék és áldassék az Ő neve; hogy eljöjjön az Ő országa, és egyedül Ő uralkodjék fölöttünk; hogy szent akaratát ne csak az ég angyalai és szentjei teljesítsék, hanem az emberek is a földön. Azután azért imádkozunk, amire nekünk, embereknek van szükségünk; hogy Isten megadja nekünk mindennapi kenyerünket és mindazt, ami megélhetésünkre kell; hogy megbocsássa bűneinket, amiként mi is készek vagyunk megbocsátani az ellenünk vétkezőknek; végezetül kérjük, hogy ne vigyen minket olyan kísértésbe, amely erőnket meghaladná, és hogy szabadítson meg minket a gonosztól és minden bajtól.
A Miatyánkban Jézus arra tanít minket, hogy imádságunkban Isten dicsősége legyen szívünk legfőbb ügye. Mimagunknak pedig elsősorban azt kell kérnünk, ami örök üdvösségünkre segít. Nagy kiváltság az, hogy Istenhez imádkozhatunk. Imádságunkban, a Királyok Királya elé állhatunk és együtt szólhatunk az angyalok és szentek dicsőítő énekével. Úgy beszélhetünk Istennel, mint kedves fiai.
Az imádkozás azonban kötelességünk is. Tartozunk vele Istennek, mert Ő a mi Urunk és Atyánk. Ezt Ő maga parancsolta és a keresztségben külön is megszabta nekünk. Imádság nélkül nem is kaphatunk meg minden kegyelmet, ami üdvösségünkhöz szükséges.
- Imádkozhatunk a magunk szavaival, miként szívünk sugalmazza. De imádkozhatunk állandó imát is, ilyen például a Miatyánk.
- Imádkozhatunk szóban vagyis szívünkkel és szájunkkal, vagy gondolatban vagyis csak szívünkkel.
- Úgy is imádkozhatunk, hogy lassan és elmélkedve a Szentírást olvassuk, Jézus életének valamely eseményét magunk elé képzeljük, egy szent képet szemlélünk vagy megcsodáljuk a természetben Isten műveit és ezekről az Alkotóval beszélünk. Az ilyen imádságot elmélkedő imádságnak nevezzük. A keresztutat és a szentolvasót is elmélkedve kell imádkozzuk.
Egy jó imakönyv sokat segíthet a jó imádságban. Ha sohasem használunk imakönyvet, imádságunk egyhangú és szegényes lesz. A legfontosabb imakönyv a misekönyv és az énekeskönyv.
„Csak az élhet igazán, aki igazán imádkozik.”
(Szent Ágoston)