Nagyböjt negyedik vasárnapja az Örvendezés vasárnapja!
„Laetare Ierusalem” – „Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta! Hogy tejével táplálkozzatok és jóllakjatok vigasztalása ölén, és elteljetek gyönyörűséggel dicsőségének emlőjén.” (Iz 66,10-11)
Ez a gondolat, az örvendezésre való prófétai buzdítás különös erővel bír nagyböjt idején, különösen ha emlékezünk, hogy jövő vasárnap már a szenvedés vasárnapja.
„Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda.” (Jn 3,16).
Az Atya a Fiával együtt, általa is velünk akar lenni a világ végéig mindennap, és vele együtt nekünk adott mindent. Minden helyzetben és minden időben az ad nekünk igazi örömet, amit az Atya Jézusban adott.
Jézus által legelőször bűnbocsánatot kaptunk. Ez a legelső és legnagyobb ajándéka Istennek. A bűneink jelentik a legnagyobb veszélyt számunkra, mert a bűnök tudják legjobban nyomasztani a lelkünket. A legnagyobb baj, a legnagyobb szomorúság, a legkétségbeejtőbb tragédia az lenne, ha bűnbocsánat nélkül kellene meghalnunk és Isten ítélőszéke elé állnunk. De aki a bűnbocsánatot megkapja, az kimondhatatlan örömet érezhet a szíve mélyén, az nem eshet kétségbe.
„Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt… De ezt Isten viszi végbe…Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal.” Isten feltámaszt minket a lelki halálból.
Megvan-e bennünk a hálás lelkület? Örülünk-e annak, hogy Isten szeret minket?
Tudunk-e örülni azoknak, akiknek szívébe Isten szeretetet öntött irántunk?
Hajlandók vagyunk-e megbocsátani, ha ők nem úgy szeretnek minket, ahogy azt mi elvárnánk tőlük?
Amit érdemes megfontolnunk és örökre a szívünkbe vésni: hogy Isten, a mi irgalmas Atyánk, Krisztus által, bennünket, magához akar vonzani, hogy az atyai ház örök örömébe vezessen. Életünkkel nekünk kell választ adni az Atyának, aki nap, mint nap fáradtságot nem kímélve kérlel minket, hogy osztozzunk az Ő őrömében. Legyünk örömére Istennek, szeretteinknek és felebarátainknak!
Lisieux-i Szent Teréz imája
„Hozzon a mai nap belső békét a számodra.
Bízz Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké. Amen.”
Aquinói Szent Tamás imája
Kimondhatatlan, teremtő Atya, kinek hódol az angyalok kara
s engedelmeskedik a végtelen, roppant és csodás világegyetem,
ki szétosztod világosságodat, Te a bölcsesség szent forrása vagy.
Ó lángoló Rend, Szépség, Szeretet, öntsd vaksi értelmemre fényedet.
Töltsd be hatalmasan és egyszerűn: a balga tudatlanság és a bűn,
e két átkozott sötétség, amely nyomunkban jár, távozzon tőlem el.
Szétárad léted bő sugara itt s megnyitod a csecsemők ajkait,
oldozd meg nyelvem is kegyelmesen, hogy zengő, forró és édes legyen.
Ó add, hogy könnyen folyjon a beszéd ajkamról, ha hirdetem az igét.
S add az elme értő élét, Atyám, hogy legyen bennem mély a tudomány,
amit tudhatok, úgyis oly kevés, ne mossa el bennem a feledés.
S tanuljak nagyon könnyen s mint finom szellőrezdülést a virágszirom,
érezzem meg az örök gondolat szárnyalását: az égi titkokat.
A célba-érés reménye hevít: igazítsad a lelkem lépteit,
feléd haladjak mindig boldogan, Feléd, ki Isten s Ember vagy, Uram,
ki élsz és uralkodol odafenn s itt lenn örökkön-örökké. Amen.