„Miért lakoztok a bálványokban?” – „Ott a mi lakhelyünk, ahol nem ejtik ki Krisztus nevét, és a kereszt jelét sem látjuk”
Longinus volt az a százados, aki más katonákkal együtt ott állt Krisztus keresztjénél, Pilátus parancsára lándzsával átdöfte az Úr oldalát, és látva a jeleket, – amelyek akkor történtek: hogy a nap elsötétült és földrengés támadt, – hitt Krisztusban. Némelyek szerint azért lett hívő, mert betegségtől, vagy öregségtől már elhomályosodott szemére Krisztusnak a lándzsán végigfolyó vére rácsöppent, és rögtön tisztán látott.
Eucharisztikus keresztút – 13.állomás – részlet…
„Halálom után átszúrták a Szívemet. VÉR és VÍZ folyt ki belőle. Longinuszra spriccelt, és meggyógyította beteg szemét és pogány lelkét. Áldozati Bárány voltam a világ bűneiért. Ma is Eucharisztikus áldozati Bárány vagyok a világ bűneiért. Minden oltáron mindig megújítom áldozatomat. Szüntelenül folyik a Vérem! A ti üdvösségetekre, bűneitek bocsánatára, vagy ítéletetekre, ha nem különböztetitek meg a közönséges tápláléktól.
Mennyi Vérem loccsan a földre naponta! Hanyagságból, nemtörődömségből, gyűlöletből. Oltáriszentségi Testemnek mennyi morzsája hull a földre, és taposnak rá gondtalanul. Minden csepp földre hullott Vérem engesztelést kíván! Az angyalok eltakarják arcukat. Imádással vesznek körül minden földre hullott ostyarészecskét, minden csepp szent Vért. De Vérem értetek hullott! Meggyalázását csak ember engesztelheti ki! Csak emberi imádás, áldozat, szenvedés!”
„Ó Uram, jegyesem, kedvesem, szerelmem! Olyan szegény és gyönge vagyok! Hogyan engeszteljem ki ezt a sok szentségtörést? Nem tudok mást, mint a TE Véredet felajánlani elégtételül, ahogyan az angyal tanította a fatimai gyerekeknek.”
Az Üdvözítő halálakor történt csodákra megtért, tanított, majd vértanúságot szenvedett.
Miután hátat fordított a katonáskodásnak, az apostolok a hitre oktatták, majd Cappadocia Caesarea nevű városában huszonnyolc éven át szerzetesi életet élt, szavával és példájával sokakat megtérített. Mikor a helytartó elfogatta és Longinus nem akart áldozatot bemutatni, parancsára kiverték a fogait, nyelvét kitépték, de nem vesztette el beszélőképességét.
Fejszét ragadott és darabokra zúzta, összetörte a bálványokat, mondván:
„Meglátjuk, vajon istenek-e.”
A bálványokból kimenekülő démonok a helytartót és társait szállták meg, akik őrjöngve és csaholva Longinus lába elé vetették magukat.
Longinus így szólt a démonokhoz:
„Miért lakoztok a bálványokban?” – „Ott a mi lakhelyünk, ahol nem ejtik ki Krisztus nevét, és a kereszt jelét sem látjuk” – válaszolták.
Az elöljáró tombolt dühében és elvesztette szeme világát, erre Longinus ezt mondta neki:
„Tudd, hogy nem gyógyulhatsz meg, ha előbb engem meg nem ölsz. Mihelyt végzel velem, imádkozom majd érted, tested és lelked egészségét is visszanyerem számodra.”
A helytartó rögtön lefejeztette Longinust, odament testéhez, és leborulva megbánta bűneit. Azonnal visszanyerte egészségét és látását. Életét jó cselekedetekben fejezte be.
(Jacobus de Voragine: Legenda Aurea)
HIMNUSZ A SZENT ŐRZŐANGYALOKHOZ
Teremtő Isten, szent, örök, szárazföld, tenger, ég Ura,
igazságod mér érdemet, jutalmaz, s bűnök ostora.
Te sok társával elveted fellázadt, büszke angyalod,
de szolgáiddá rendeled a többi híven hódolót.
Most hittel, bízva kér szavunk: ilyen védőket küldj nekünk,
hogy üdvösségre általuk vezesse jobbod életünk.
Vigasszal látogassanak, tisztítva jóra intsenek,
tanítva lángra gyújtsanak, kísértőt messze űzzenek.
Őrangyaloknak Istene, így biztosítsd a jó utat,
hogy égbe jutva általuk, meglássuk egykor arcodat.
Dicsőség néked, Istenünk, ki trónolsz angyalok felett,
és köztük készítesz nekünk a mennyben boldog lakhelyet. Amen.