„Midőn Krisztus a keresztfán függött, befejezte az Egyház titokzatos templomának építését. A keresztfán kiömlött vére, lecsillapítván Isten haragját, megadta, hogy a Megváltó forrásaiból kiáradtak minden ember üdvösségére a mennyei adományok, mindenek fölött az új és örök szövetség szentségei. A keresztfán megszerezte magának az ő egyházát, vagyis az ő Titokzatos Testének valamennyi tagját.” (XII. Pius pápa apostoli körlevele Krisztus Titokzatos Testéről)
Isten ószövetségi népének nagy része nem hitt Jézusban, és vezetői halálra ítélték őt: felbontották az Istennel kötött szövetséget. Ám a tanítványok is, akik hittek Jézusban, gyengéknek és tökéletleneknek bizonyultak. Minden ember bűntől szennyezett volt, nem voltak méltók arra, hogy Isten népe legyenek. Jézus odaadta életét a tanítványokért, hűtlen népéért és minden emberért, hogy megváltsa őket bűneiktől és Isten szent népévé tegye őket. „Önmagát adta érettünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól és jócselekedetekre igyekvő tulajdon népévé tisztítson.” (Tit 2,14)
Jézus vérében Isten új és örök szövetséget kötött velünk. A tanítványok kicsiny seregét a Szentlélek által Isten szent népévé tette: ez a mi szent Egyházunk. Benne növekszik Isten örök népe, amelyet Isten magának gyűjt minden népből és minden korszakból.
Amikor az ószövetséget megkötötték, állat-áldozatokat mutattak be. Az új és örök szövetség a mi Urunk Jézus Krisztus keresztáldozata által köttetett meg. Az ő vére az „új és örök szövetség vére”.
Egykor Isten Ádám oldalából faragta Évát, a bűnös emberiség anyját. Ám a haldokló Megváltó megsebzett oldalából az Egyház jött ki, a megváltott emberiség anyja. Halála által Jézus adott életet neki.
„Krisztus szerette az Egyházat és odaadta magát érette, hogy megszentelje.” (Ef 5,25-26) „Uram, a te véreddel váltottál meg minket Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből és királysággá tettél minket Istenünknek.” (Jel 5,9-10)