a) A szenvedő Jézus legmegindítóbb érzelme a mély részvét volt irántunk. „Menj és segíts rajtuk”, ez volt missziója, és e missziótól hősies érzelmekkel telt el lelke. A szenvedélyes, áldozatos vágyak útjain járt vele; ment, könnyét, verejtékét el-elkapta a szél. Lelke kigyulladt a nagy könyörület órájában. Oly könyörületes volt, mint a nagy szamaritán, ki szirtes utakon jön segíteni a haldokló emberiségen; olyan volt, mint az a nagy segítő, kire mérhetlen időkön át várt az inaszakadt ember. „Ha akarod, megmented őket”, ez isteni meghagyás zsongott lelkében; különben elvesznek; más nem szeretheti őket úgy, hogy üdvözüljenek; nélküled „kiég a szívük, elvész a lelkük.” Ettől gyulladt ki a „caritas patiens Christi”; kompasszív lett.
b) Jézus szenvedése nekünk is a szánakozó szeretet iskolája. „Szeretsz-e?” – kérdi az Úr – „ó, ha szeretsz, szánj meg”. S íme, a szerető lelkek a szánakozás elő szobrai lettek. Első a szűz, kinek lelkét átjárja a tőr! Mellette Szent János, Szent Magdolna! Szent Pál érti, hogy azt „kell éreznünk, amit Krisztus érzett”, kompasszív lélekké kell válnunk; hogy szereti, hogy engeszteli, hogy szánja föl magát érte! Szent Péter, a könnyes arcú ember, Assziszi sz. Ferenc és a szánalom szent jegyesei telve vannak részvéttel a szenvedő Úr Jézus iránt. Boldog Camilla Varanóval én is legalább egy könnyet sírok naponként az Úrnak. – Ez az út az Isten-szeretetnek legkönnyebb, legtermészetesebb útja; szánni a szenvedőt, ez természetes szenvedélyünk. Jézus akarja, hogy megszánjuk; azért szenved, hogy az Isten-szeretet a legkönnyebb szeretet legyen; hogy ne legyen szív, mely elzárkózzék szeretete elől. Kereszteden tanítasz szeretni, mert késztetsz szánakozni.
c) S ez tetszik Jézusnak. A szív keménységét fölpanaszolja: „És vártam, ki szánakozzék, és nem volt; és ki megvigasztaljon, és nem találtam” (Zsolt. 68,21). Kéri a neki édes részvétet: „Emlékezzél meg inségemről, az ürömről és epéről” (Jer. sir. 3,19). Ó bár felelhetném: „Megemlékezve megemlékezem erről, és lelkem eleped bennem” (3,20). Folignói Angelának mondja Krisztus: Áldjon meg Atyám azért, hogy szánakoztál fájdalmaimon. Szent Ferenc kérdezi, mit tiszteljen és szeressen mindenekelőtt, és háromszor hallja: „Passio Domini nostri Jesu Christi”. – Végezzük el néha a keresztutat. Térdeljünk le mind a 14 állomásnál külön-külön; elmélkedjünk ott ez állomások jeleneteiről, melyek e könyvben is föltalálhatók, és ébresszük föl magunkban a megfelelő érzelmeket. Sok búcsút nyerünk így, melyet a megholtakért is fölajánlhatunk.