Ugyanez történik Jézus szenvedésében és halálában is. – Jézus emberi természetében szenved, engesztel és szerez érdemet; embersége az Ige eszköze és e szent emberség szenvedései valósítják meg üdvösségünket, okai megváltásunknak és visszaadják az életet. „Halottak voltunk vétkeink miatt, de Isten – Krisztussal, Krisztus által – életrekeltett és megbocsátotta minden bűnünket.” Szent Tamás is világosan kimondja ezt. Abban a pillanatban, amikor Krisztus Atyja iránt és irántunk érzett szeretetéből kész volt kiszolgáltatni magát ellenségeinek, hogy minden embernek visszaadja az isteni életet, azt kéri Atyjától, hogy „dicsőítse meg Fiát, … aminthogy hatalommal ruházta fel őt minden test felett, hogy mindenkinek, akit neki adott, egykor örök életet adjon”. Jézus azt kéri Atyjától, hogy valósítsa meg isteni üdvösségtervét. Az Atya Krisztust tette az emberiség fejévé. Azt akarja, hogy az emberiség egyedül Krisztusban nyerje el üdvösségét. Az Úr Jézus azt kéri most, hogy ez teljesüljön is, mivel bennünket helyettesítve szenvedésével és halálával készül kiengesztelni az egész emberiség összes bűneit és készül kiérdemelni számára az üdvösség és élet minden kegyelmét.
Krisztus Urunk imádsága meghallgatást nyert. – Mivel szenvedéseivel és érdemeivel ő eszközölte ki az emberi nem üdvösségét, ő lett minden kegyelem egyetemes szétosztója is: „Kiüresítette magát… Ezért az Isten is igen felmagasztalta őt és oly nevet adott neki, mely minden más név fölött van”. „Mindenek örökösévé rendelte.” Atyja nekiadott minden nemzetet, mert ő szerezte meg őket vérével: „Kérd tőlem és neked adom a nemzeteket örökségedül”. Fölöttük „minden hatalom neki adatott mennyben és a földön”. mivel „az Atya szereti a Fiút és mindent az ő kezébe adott”.
Tehát Krisztus Jézus nemcsak egyetlen példaképünk, főpapunk, a világ megváltója és egyetemes közbenjáró, hanem minden kegyelem szétosztója is. „A kegyelem kiárasztása – mondja Szent Tamás, – egyedül Krisztust illeti meg. Ő a mi megszentelődésünk oka, mert benne bensőségesen egyesült az istenség és az emberség.” „Krisztus lelke – folytatja, – a legnagyobb teljességben kapta meg a kegyelmet; következésképpen úgy illik, hogy Krisztus ebben a teljességben, amelyet úgy kapott, részesítse a lelkeket. Így tölti be szerepét, mint az Egyház feje. Ezért az a kegyelem, amely Krisztus lelkét ékesíti, lényegében ugyanaz, mint amely minket is megtisztít.”