(Evangélium: Jn 16,5–14)
Bevezetés
Szeretteim! A mai vasárnap evangéliuma egy édes és szent ígéret köré fonódik: „Amikor eljön az Igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (Jn 16,13) — E szavak magában hordozzák életünk egyetlen reményét: hogy Krisztus nem hagyott árván minket, hanem elküldte a Vigasztalót, a Szentlelket.
De vajon mit jelent ez számunkra? Hogyan vigasztal meg minket a Lélek? És hogyan válhatunk méltóvá, hogy Ő bennünk is megszólaljon?
I. A Lélek vigasztalása: több, mint emberi enyhülés
Szent Alfonz Liguori így tanít:
„Az isteni vigasztalás nem csupán érzéki öröm, hanem a lélekben való bizonyosság: hogy Isten velünk van, és mi Vele vagyunk.”
Gondoljunk csak Szent Ágostonra, aki így kiáltott: „Nyugtalan a szívem, míg meg nem nyugszik Benned!” Amíg csak a világ vigasztalásait keressük, addig nem leszünk boldogok. De ha a Szentlélek szól szívünkben, akkor a legnagyobb szenvedés is édessé válik.
Szent Maximilián Kolbe a koncentrációs táborban is mosolygott, mert tudta, hogy a Szentlélek ereje erősebb a gyűlöletnél és a halálnál.
II. A Lélek mint világosság és tanító
Az Úr mondja: „Elvezet titeket a teljes igazságra.” (Jn 16,13)
Szent Alfonz így magyarázza:
„A Lélek az emberi elmének nemcsak világosságot ad, hanem erőt is: hogy ne csupán felismerje, hanem meg is tegye, ami jó.”
Amikor nehéz döntések előtt állunk, a Lélek nemcsak megmutatja az utat, hanem bátorságot is ad, hogy rálépjünk.
Szent Jeanne d’Arc is hallotta a belső hangot: „Légy erős, menj, mert Én veled vagyok!” — És egy egyszerű parasztlányból hadvezér lett Isten erejéből.
III. A Lélek megdicsőíti Krisztust
Az evangélium legfontosabb mondata így hangzik: „Ő megdicsőít engem, mert az enyémből merít, és hirdeti nektek.” (Jn 16,14)
Ez a Lélek feladata: nem önmagát mutatja be, hanem Krisztust. Aki valóban a Lélek embere, az mindig Krisztusról beszél, nem önmagáról.
Szent Alfonz példája:
„Az igazi szent az, aki önmagát háttérbe szorítja, és Krisztust ragyogtatja fel a világ előtt.”
Példa:
Szent Teréz anya nem magát tette naggyá, hanem Krisztust, amikor a legkisebbekben, a szegényekben szolgálta az Urat.
IV. Hogyan válhatunk a Lélek edényeivé?
Szent Alfonz tanácsa:
- Alázat: „Isten csak az alázatos szívekbe leheli be magát.”
- Tisztaság: „Aki a bűn mocskát nem mossa le, az Lélek temploma nem lehet.”
- Imádság: „A Szentlélek ajándékai kérve-kérve jönnek.”
Kép:
A tiszta edénybe öntik a nemes bort – a Lélek is csak a megtisztított szívbe árad.
Zárjuk e prédikációt Szent Alfonz imájával:
„Ó Szentlélek, jöjj, és gyújtsd lángra a szívemet!
Add, hogy ne saját akaratomat, hanem a te szent akaratodat kövessem mindenkor!
Ámen.”