Amint az élet veszélyeztetése, éppúgy annak öntudatos megrövidítése is a szándék és körülmények szerint lehet dicséretreméltó, megengedett avagy vétkes cselekedet.
Dicséretreméltóan s hősiesen cselekszenek például azok, akik az emberiség javáért, a lelkek üdvéért végzett nehéz, kimerítő munkákkal, saját maguk vagy az egész világ bűneiért felvállalt vezekléseikkel siettetik a halált. Az ily veszteségért gazdagon kárpótol az erkölcsi és lelki nyereség. A keresztény okosság s a lelkivezető iránti engedelmesség hivatott e tekintetben a kellő mértéket megszabni.
Megengedett módon cselekesznek azok, kik kenyereiket oly foglalkozással keresik, amely az egészségre feltétlenül hátrányos s az életet rövidíti. Az ólom-, szén-, kénbányák, üveg-, méreggyárak stb. munkásainak bezzeg rövidebb életre s elég korai halálra lehet kilátásuk. Azonban az életfenntartás szüksége s a közjóért hozott áldozat igazolja őket. Az emberiség hálás lehet irántuk!
Bűnös módon rövidíti éleiét, aki mértéktelen evés, ivás, dohányzás által lassan, de biztosan aláaknázza egészségét.