Bizonyos, hogy egyetlen teremtmény sem eszközölhet ki itt a földön nekünk nyomorultaknak annyi kegyelmet, mint a mi szent szószólónk Mária, kit Isten ezzel az előjoggal nemcsak mint szeretett szolgálóleányát, hanem mint Valóságos anyját is meg akarta tisztelni. Ugyanezt mondja párizsi Vilmos is, midőn így kiáltott fel a boldogságos Szűzhöz: „Egyetlen teremtmény se képes oly sok és oly nagy dolgokat a nyomorultak számára kieszközölni, mint te; Isten ez által téged nem mint szolgálóleányát, hanem mint anyját akar tisztelni.” Elég, hogy Mária szóljon, s Fia mindent megtesz. Az Úr az Énekek énekében a mennyasszonnyal társalogván, kiben Máriára ismerünk, így szól hozzá: „Te, ki a kertekben lakol, barátaid figyelnek rád; hagyd hallanom a te szódat.” (8,13) A barátok alatt a szenteket kell értenünk. Valahányszor ezek földi tisztelőik számára valamely kegyelmet kívánnak, mindaddig várakozniuk kell, míg királynéjuk azt számukra kikönyörgi, mert (miként azt az ötödik fejezetben bebizonyítottam) minden kegyelem Mária által jut el hozzánk. De hát mily módon nyeri el Mária ezeket a kegyelmeket? Elég, ha szavát hallatja: „Hagyd hallanom a te szódat.” Párizsi Szent Vilmos is hasonlóképpen értelmezi e szavakat, midőn a Fiút anyjához a következő szavakat intézve vezeti be: „Te, ki az égi paradicsomban lakozol, csak könyörögj teljes bizalommal azok érdekében, kiket gondjaidba vettél; mert én nem bírok megfeledkezni arról, hogy Fiad vagyok és éppen azért képtelen lennék tőled, anyámtól bármit is megtagadni. Csak emeld fel szavadat; mert ha Fiad hall téged, már meg is hallgatott.” Gottfried apát szerint Mária, bár könyörgéseivel eszközli ki a kegyelmeket Istentől, mégis eltekintve ettől, bizonyos fokban, mint anya, parancsoló módon kér, minélfogva erősen meg lehetünk győződve arról, hogy mindent meg fog számunkra nyerni, amit óhajt és amiért számunkra könyörög. (Serm. 8. de B. Virg.)