Már csak a továbbiak alapos megértése céljából is többféle malasztot kell megkülönböztetnünk.
Bizonyos értelemben már magát a jó Istent is malasztnak nevezhetjük, amennyiben magát lelkünkkel közölni méltóztatik.
Ily értelemben írja Szent Pál apostol: „az Isten szeretete kiöntetett a mi szíveinkbe a Szentlélek által, ki nekünk adatott”. (Róm 5,5)
Ő tehát maga a teremtetlen malaszt. Vele szemben teremtett malasztnak nevezünk minden egyéb természetfeletti ajándékot, amelyet Isten magán kívül ad.
Van továbbá külső malaszt, vagyis inkább malaszteszköz, malasztforrás, aminő elsősorban az Egyház, a szentségek vagy valamely prédikáció, lelkiolvasmány stb. Külső malaszt lehet egyesekre egy megrendítő esemény is, mely által Isten a szívükhöz utat keres. Viszont belső malaszt az, mely a lelket már közvetlenül érinti.
Ingyenesnek nevezzük ősi hagyományos nyelven azt a malasztot, amelyet Isten elsősorban mások javára, megszentelésére ad az embernek.1 Ilyen pl. a csodatevő hatalom, vagy a nyelvek ajándéka. Ezt az adományt Isten – mások érdekében – még a halálos bűnben levő embernek is megadhatja. Viszont kedvessé tevőnek azt a malasztot hívjuk, melynek célja a mi tulajdon lelkünket Isten előtt kedvessé, szentté tenni.
A kedvessé tevő malaszt ismét lehet csupán átmeneti, melyet egyes természetfeletti jócselekedetek végrehajtására kapunk Istentől. Ez a segítő malaszt. És lehet állandó jellegű, állapotszerű, lelkünk állagát át- meg átható: ez a megszentelő malaszt.
Minket főleg ez az utolsó, a gyakorlati életbe mélyen bevágó felosztás érdekel, mely ugyanezért a malasztról szóló tárgyalásunkat két szakaszra bontja. Beszélünk először a segítő s aztán a megszentelő malasztról.
1 Minden malaszt ingyenes. Hogy pedig miért illetjük a malasztoknak éppen ezt a faját e névvel, az Úr Jézus ide vonatkozó igéire vihető vissza: „ingyen vettétek, ingyen adjátok”. (Mt 10,8)