A mások bűnében való közreműködés, melyet ezentúl rövidség kedvéért egyszerűen csak közreműködésnek fogunk nevezni, a botránytól s a csábítástól annyiban tér el, hogy míg ezek a bűnre alkalmat, illetőleg okot szolgáltatnak, a közreműködés magában a bűnnek végrehajtásában segítséget nyújt. Különféleképpen lehet mással a bűnben közreműködni. Történhetik ez olyképpen, hogy a közreműködő magában a bűnben is egyetért s ezt nevezi az erkölcstan forma szerinti közreműködésnek; de megeshetik úgy is, hogy a kénytelen-kelletlenül nyújtott segítség távolról sem jelenti a gonosz szándékhoz való hozzájárulást. És ez az ún. anyagi közreműködés. Forma szerint működik közre a szolga a tolvajokkal, ha a ház kulcsait azért adja át, hogy lopni tudjanak; ha pedig csupán azért nyit nekik ajtót, hogy életét megmentse, közreműködése csak anyagi.
A közreműködés továbbá lehet közvetett s közvetlen; távoli, közeli s legközelebbi a szerint, amint a közreműködő magának a bűnös cselekedetnek végrehajtásához, avagy csak annak előkészítéséhez járul hozzá, illetőleg távolabbi vagy közelebbi segítséget nyújt a tilos dolog létesítésére.
A közreműködésre vonatkozólag a keresztény erkölcstan a következő általános irányelveket adja.
1. Soha és semmi körülmények között sem szabad mással a bűnös szándékban egyetérteni s így forma szerint a vétekben közreműködni. És itt mindjárt megjegyezzük, hogy vannak esetek, midőn a bűnös szándék a cselekedettől egyszerűen elválaszthatatlan. Így hasztalan igyekeznék magát Isten s lelkiismerete előtt a jó szándékkal igazolni, aki pl. hamis vallás szertartásában résztvesz, protestáns pap előtt esküszik, protestáns keresztelőnél vállal keresztszülői tisztet.
A forma szerinti közreműködőnek a szentgyónásban azt is be kell vallania, hogy mily bűnhöz nyújtott segítséget; a szereteten kívül ugyanis amaz erény ellen is vétett, amelynek megsértéséhez szándékosan hozzájárult.
2. Az anyagi közreműködés, mely általában véve szintén tilos, bizonyos körülmények között tűrhetővé s bűntelenné válhatik. Az isteni s felebaráti szeretet ugyanis megköveteli, hogy a bűnt lehetőleg megakadályozzuk s annál kevésbé működjünk abban közre. Mégis, ha a közreműködés megtagadása aránylag nagy nehézséggel jár, vállalkozhatunk reá, de csak a következő két feltétel alatt:
a) amit mi teszünk, amivel mi járulunk a bűnös cselekedethez, legyen az magában véve legalább is közömbös és semmiképpen sem olyan, aminek csakis rossz célja, használata lehet. Így pl. sohasem szabad olyan könyv vagy kép készítéséhez, terjesztéséhez segítséget nyújtanunk, melynek egyéb célja nem lehet, mint a fajtalan gerjedelmek ébresztése. Feltétlenül tilos oly eszközök gyártása, árulása, mely másra, mint a fogamzás gátolására nem használható. Ellenben nem szükségképpen rossz még –főleg Európában – bálványok faragása, melyek esetleg teljesen ártalmatlan szoba- vagy kertdíszek is lehetnek. Az sem volna feltétlen akadálya a közreműködésnek, ha mi az azzal való visszaélést előre látjuk, jóllehet legkevésbé sem akarjuk.
b) kell továbbá, hogy a közreműködésre megfelelő fontos okunk legyen, vagyis annak megtagadása aránylag súlyos nehézségbe ütközzék.
Súlyos nehézség pl. a feleségre, gyermekre a folytonos viszály s perpatvar, amellyel a közreműködéstől való tartózkodás a férj, az apa részéről járna.
Nagyon súlyos nehézség pl. a szolgára, hivatalnokra nézve állásának elvesztése, ha más megfelelő foglalkozásra nincs remény; vagy bárkire nézve jelentékeny anyagi vagy becsületbeli kár.
Legsúlyosabb nehézség az élet, testi épség, szabadság, becsület s vagyon kockáztatása.
Minél nagyobb bűnről, s minél közvetlenebb s közelebbi közreműködésről van szó, annál nagyobb, fenyegetőbb nehézség teszi megokolttá s tűrhetővé, hogy a vétkes cselekedet végrehajtásához kénytelen-kelletlen hozzájáruljunk.